Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-44

442 Az országgyűlés képviselőházának 4, csupán, szemben a felesbérlőnek katasztrális holdankinti 51 pengős jövedelmével. Ha mármost ezt az összehasonlítást folytatjuk és azt számítjuk, hogy ezek a bérlők az ő megmaradó s őket illető hasznukon kívül nincsenek kötelezve azoknak a fizetéseknek és költségeknek vállalására, amelyek a bérbeadót terhelik, az övék marad a baromfi- és egyéb jószágtartásból eredő haszon is, akkor megállapíthatjuk, hogy ez a jövedelem sokkal nagyobb, mintha ők a saját elgondolásuk alapján, minden vezető nélkül, minden irányítás nélkül gazdálkodtak volna. És itt közeledek, ha talán el is távolodtam ettől a javaslattól, ahhoz, mert itt önként adódik egy perspektíva: hogyan kell a nagybirtokból alakítandó kisbérleteket megszervezni, rentábilissá, életképessé és termelővé tenni és hogyan kell felemelni arra a fokra, hogy a birtoktestből lekerülő parcellák ne okozzanak kiesést az exportálás terén sem, hiszen eléggé megmutatja ezt az, hogy az itt előállított terményeket sokkal magasabb áron tudták értékesíteni, mert azok sokkal jobjb exportanyagot szolgáltattak, mint más kis mezőgazdaság. Ha azt számítom, hogy a feles haszonbérlet levonása után a termelvenyek összege majdnem duplája annak, amit általánosságban az egész országban kialakult haszonbér címén fizetnie kell a bérlőnek, úgy gondolom, hogy ezeknek az összegeknek számbavétele után a legjobb reményeket fűzhetjük a kisbérleti rendszerhez, illetőleg a kisbérleti rendszer rentabilitásához, mert hiszen csak ennek révén tud bizonyos tőkét gyűjteni az, aki ezzel a tőkével nem rendelkezik s így fogja tudni azt majd később nemcsak a bérletben, de vagyonszerzésre is felhasználni. (Úgy van! Úgy van! a középen.) Az én szerény elgondolásom szerint két nagy kérdés vár még megoldásra ezzel a javaslattal kapcsolatban. Ezeknek egyike a tagosítás kérdése, amely nemcsak nálunk, hanem az ország minden kisgazdavidékén talán a legfontosabb megoldandó kérdések közé^ tartozik. Legyen szabad itt is egy lokális példára hivatkoznom, mégpedig arra, hogy a háborúelőtti időkben, amikor bizonyos számításokat lehetett végezni a birtok jövedelmezősége tekintetében, amikor előre számítani lehetett arra, hogy egy jószág teleltetése tavaszra magasabb árak mellett kifizetődik, és amikor arra is számítani lehetett, hogy'a terményekben beálló apadást egy későbbi magasabb ár kiegyenlíti, akkor a mi gazdáink szívesen, szorgalmasan és szinte állandóan vásárolták a földet s néhol esetleg sokkal magasabb árat is fizettek a földekért, csak azért, mert az az ő szomszédságukban volt és így azzal az ő saját birtokukat nagyobbítani tudták. A földszerzés mellett a gyermekáldás sem maradt el. Nagyon sok olyan családot ismerek, ahol a családfő 30 holddal — amelyet szüleitől örökölt — kezdett gazdálkodni, hat-nyolc gyermeket tisztességesen fölnevelt s a 30 holdat 200, esetleg még több holdra is kikerekítette. Amikor azután megöregedett és már nem bírta a munkát, akkor bevonult a városba egy kis házacskába mintegy nyugdíjképpen és a földjét felosztotta gyermekei között. Szerencsés esetben 30 vagy még több hold jutott egy-egy gyermekre, de sokszor — sőt a legtöbbször — az fordult elő, hogy a családfő nem tudta a vagyonát szaporítani; csak a gyermekek száma szaporodott, de a föld holdszám szerint . ülése-1939 október 26-án, csütörtökön. ugyanannyi maradt, mint életének a kezdetén. Innen ered az az igen szomorú, szánalmas látvány, amit a mi vidékünkön olyan gyakran látunk, hogy kis, nadrágszíjszélességű parcellák vannak egymás mellett s közben két-három arasznyi sáv van határként, amelyen csak gyom, gaz terem. Mert hiszen nem lehetett minden gyermeknek egyben kiosztani az egész neki járó földet, volt abban rét, legelő, elsőosztályú és silány föld is, a rosszabbját nem szívesen vállalta senki sem és így mindenkinek külön-külön adtak úgy a jó, mint a rossz földből. Ha igaz az, hogy Magyarországon a meggyek nagysága együttesen mintegy 36.000 holdat tesz ki, akkor bizony nálunk, a Nyírség vidékén igen nagy holdszámot jelent az a földmennyiség, amelyet az ilyen mesgyék, az ilyen gyomot és gazt termő határsávok foglalnak el. Mély tisztelettel kérek tízperces meghoszszabbítást, hogy befejezhessem beszédemet. Elnök: Méltóztatik a kért tízperces meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Bertalan Kálmán: Hálásan köszönöm. Azért hoztam fel most a tagosítás kérdését, mert talán soha jobb és kedvezőbb alkalom nem kínálkozik ennek a kérdésnek megoldására, mint éppen most, amikor a holdak mozgósítása folyik és így azoknak újabb és rendszeresebb elosztása most könnyebben biztosítható, mint íbármilyen más időben. Szerintem szükségképpen jönnie kell ezzel a törvényjavaslattal és ennek végrehajtásával kapcsolatban a tagosítás erősebb ütemű megoldásának is. Egy másik kérdésre is szeretném az igen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét felhívni ezzel a javaslattal kapcsolatban. A földbirtokpolitikai kérdések összességének megoldását most a vármegyei gazdasági felügyelőségek és albizottságok végzik. Ezek amúgy is olyan hatalmas munkával vannak megterhelve, hogy a földbirtokreform, ha szabad annak neveznem, az ő kezük alatt bizonyosan nem lesz gyorsan és eredményesen keresztülvihető. Azt szeretném javasolni, méltóztassék valamilyen ni ódon az országgyűlési képviselőket megkérni és megbízni bizonyos felügyeleti joggal és hatáskörrel ebben a kérdésben. En hiszem és tudom azt, hogy mindenki szívesen vállalkozik erre a feladatra, és mindenki, pártállásra való tekintet nélkül ingyen és szívesen dolgozik az ország és a nép érdekében ennek a javaslatnak végrehajtására. T. Ház! Elgondolásaimat ezekben ismertettem a most tárgyalás alatt lévő javaslattal kapcsolaban. A magam részéről hálás vagyok a földmívelésügyi miniszter úrnak azért, hogy ezt a javaslatot idehozta és meg vagyok róla győződve, hálás lesz ezért az ország népe is. A történelmi Magyarország útján egy hatalmas, óriási mérföldkövet jelent ez a javaslat. Éz a mérföldkő talán örök időkre megörökíti az emlékét nemcsak annak, aki ezt a javaslatot beterjesztette, hanem ennek a törvényhozásnak is, amely koncepcióiban, kihatásaiban nagyobb törvényjavaslatot még nem tárgyalt és nem fogadott el, mint ez a mostani törvényjavaslat. Amikor ezt a javaslatot elfogadom és jóindulattal, őszintén elfogadásra ajánlom, még egy gondolatot fűzök ennek (megvalósításához és kivitelezéséhez. Szívemiből kívánom,