Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-44

440 Az országgyűlés képviselőházának kh~ szániára g lehetővé tenni a magyar népnek azt, hogy ő is meghódíthassa a magyar földet a maga számára. Milyen szép és nemes feladat ez a hódításoknak abban a korszakában, amikor a hódítások fegyverekkel, történnek, amikor^ vér áldozatok árán jutnak ezek a (megvalósuláshoz jaj, panasz és átok kíséretében és amikor néha egy nap alatt új és új térképeik rajzolódnak Európában! Mennyivel szebb és nemesebb feladat Magyarország térképét újonnan megrajzolni, úgy, hogy minél több kisebb parcella alakuljon ki a régi, néha megyenagyságú birtokok nyomain. Eizeknek az új határoknak nyomán nem jaj ós panasz fog fakadni, hanem meleghangú áldás és bizonyára népünknek szaporodása, nem pedig véráldozata fog bekövetkezni. Naivitás volna bárkiről is feltételezni, hogy egyedül ezzel a javaslattal megoldhatónak tartja azt a problémát, amelyet a magyar panaszt nagy kérdőjele jelent mindnyájunk ós nemzetünk számára. E naivitás mellett rosszindulat volna azt hirdetni, hogy az ennek; a javaslatnak végén lévő ponttal egy nagy elmozdíthatatlan pontot teszünk a föld igazságos megosztását célzó törekvések végére is. ~ Úgy hiszen, hogy azon a lépcsőn, amely a földbirtok-probléma végső megoldásához vezet — s amelynek most talán harmadik lépcsőfokán állunk — mennyivel magasabb, tágasabb ez a lépcsőfok az első kettőnél! Szilárdan kell megállni, fix támaszpontokat keresve — nem azért, hogy megálljunk, hanem azért, hogy annál biztosabban, ha kell, annál nyomatékosabban felléphessünk a végrehajtást és a kifejlődést jelentő következő lépcsőfokra. Heteken keresztül -tartott ennek a javaslatnak minden izére és minden kis apró részletére kiterjedő megvitatása. A hosszú vitában minden témakör ki lett merítve, legyen szabad éppen ezért annak a horizontnak a távlatából bírálnom és vizsgálnom a javaslatot, amely Nyíregyháza város határának 46.000 holdas meggy éjét jelenti és mely igen sok következtetésre nyújt a javaslattal kapcsolatban lehetőséget. Ennek a városnak a határa és az abban levő földek megosztása többé-kevésbé szerencsésnek mondható. Öt darab ezer holdon felüli nagybirtok van mintegy 11.000 katasztrális hold nagyságban, melyből mintegy 8000 ihlold három tulajdonos kezében van, 3000 hold pedig kisebb-nagyobb bérlők kezén. A további megoszlás 100—1000 hold közöt 7 birtok, 20—100

! holdig 260 birtok, 10—20 között 560, — tehát állandóan emelkedik a szám — 10 holdon alul 4256 birtok, illetőleg birtokos van, ímely. legutóbbi kategória mintegy 17.000 katasztrális holdat tesz ki összesen. Természetszerűleg itt is adódik a kérdés, hogy ennek a 4256 birtokosnak egy része, az érdemes része a lehetőséghez képiest felemeltessék arra a fokra, hogy kis ingatlanukat kibővítve, azon a gazdálkodás rentábilis és hasznothajtó legyen. De ugyanez a követelmény fellép annál a 10—20 hokiig terjedő 560 birtokosnál is, akik földszerető emberek lévén, szorgalommal, munkával r összegyűjtött tőkéjükkel többé-kevésbbé szívesen vásárolnának pár holdat örök tulajdonul. Ha a francia nép spórolós, vagyongyüjtő természetéről tanulmányokat, tudományos ismertetéseket írtak, éppúgy lehetne hősi eposzokat írni a nyíregyházi paraszt földiét szerető, földet gyűjtő, nem kuporgató, de vagyontszerző érdemeiről. Azt hiszem, földjülk szereteténél csak egy nagyobb ülése 1939 október É6-án, csütörtökön. érzésük van, családjuk szeretete. De nálunk a földbirtokpolitikai javaslat törvényerőre emelkedése után is kevés az igényelhető föld és nehéz az elhelyezkedési lehetőség, mert az igényelhető földbirtok nagy része határunk nyugati részében fekszik, ellenben az igénylők főleg délen és csak kis számban nyugaton helyezkedtek el. Legyen szabad errenézve egy példát felhoznom. A várostól 10 kilométer távolságra fekszik egy régi település, amelynek neve Királytelki-szőlő. Mintegy 300 család él ebben a településiben, s 1600 lelket számlál körülbelül. Főfoglalkozásuk a földmívelés, illetőleg a napszámba való járás a közeli uradalmakba. Ez a település állandóan fejlődik, hála Isten, szaporodik, nagy a gyermekáldás ós állandóan szaporodik a jósizágállomámy is. De így kevés a legelő. Itt talán még a kisbérietek, alakításánál is fontosablbnak tartanám, hogy a település rendelkezésére álló legelő kibővíttessék és ha talán a javaslatban a szó szoros értelmében véve erre lehetőség nem nyílnék, jóakarattal bele lehetne illeszteni e legelők kiegészítését és megnagyobbítását, éppúgy, mint ahogy a vagy on válts ágkor a legeltetési társulatoknak bizonyos számú és nagyságú legelőt biztosítottak. Ami a kisbérletek alakításának lehetőségét illeti, nem jut mindenkinek! elegendő föld ós itt lép előtérbe a telepítési kérdés, ami a legfontosabb velejárója ennek a javaslatnak. Ez a telepítés szerintem nemcsak azt a célt szolgálja, hogy földet nyújtson az arra érdemeseknek és rászorulóknak, hanem egy még nemesebb célt is szolgál, mégpedig azt, hogy utat mutasson a szaporodásnak ós útját egyengesse a szapora fajta terjedésének. (Ügy van! Ügy van!) Valamikor munkát jelentett az anyakönyvi hivatalok számára, ha egy szaporodás nélküli vidékre egy-egy -magyar ezredet vezényeltek. (Derültség.) Ügy hiszem, ugyanezt jelentené az is, ha az országnak abból a két megy éjéből, amelyek a statisztikai kimutatás szerint a szaporodási versenyben az első két helyen állanak, tehát Szabolcsból és Szatmárból, 25—30 családot telepítenének a Dunántúl, az Ormányság kiveszni készülő vidékének egy-egy falujába. (Helyeslés a jobboldalon.) Micsoda új honfoglalást jelentene, ha egy ilyen csapat megjelennék, kezében szerszám mai, szívében a munka iránti lelkesedéssel, a föld nagy szeretetével, hátán akis bátyút vive, maga előtt pedig a szegény ember egyedüli gazdagságát: a sok gyermeket terelve. Nem egyesével, vagy kettesével kellene ezeket a családokat telepíteni, nehogy átvegyék az ottani vidék szokását, (Ügy van! Ügy van! a középen) vagy ki legyenek téve az ottani vidék csúfolódó kritikájának, hanem 25—30 családot kell egy tömbben letelepíteni. Egészen bizonyos, hogy így a határ hamarosan megélénkülne a gyermekek kacajától és a bedeszkázott ablakok, újra kinyílva, azokból egy-egy mosolygós gyermekfej kandikálna ki (Éljen zés.) Mindjárt megváltoztatná ez ennek a vidéknek néptelen, szomorú jellegét. Mert hiszen a magyar szaporodáson kívül megindulna itt a földszerzés is és ezáltal egészséges versengési alakulna ki. Ami pedig a nagybirtokok kisbérietekké való átalakításának kérdését illeti, arra vonatkozólag a következő, eredményekre mutatok rá. Igen t. képviselőtársaim többé-kevésbbé csak elméletileg foglalkoztak ezekkel I a dolgokkal és így fejtették ki elképzeléseiket i a várható eredményről. Legyen szabad itt a