Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-44

Az országgyűlés képviselőházénak M. iha valami jószellem megsúgta volna osak egy esztendővel az összeomlás előtt, tehát 1917 októberében, hogy mi fog következni, hogy itt egy proletárdiktatúra készül és hogy a nemzet katonai ereje nem fog tudni megbirkózni a nagy feladatokkal,— mert a nép, a mi népünk halálosan és jogosan el volt keseredve — mondom, üa az akkori vezetőknek megsúgta volna egy jósaellem, hogy még van egy esztendőtök hátra, telepítsétek le a magyarságot azon a 7,200.000 holdon, amely utóbb idegeneknek jutott és azon a 3,200.000 holdon, amelyről én ma beszélek, — nem is úgy, hogy csak magyarokat, hanem igazságosan, más nemzetiségeket is, de akkor is 7—8 millió holdnak kellett volna jutnia a törzsökös magyarságnak, mert a birtoktalan elem Magyarországon és Nagy-Magyarországon is az volt elsősorban — és ha &gy ilyen történelmi ihlet pillanatában elhatározta volna az akkori országgyűlés a nagy földbirtokreformot, nean másként állanánk most? Nem másként állianámk-e ma, más reményekkel? Tudom, hogy amit elmondottam, az ibelekerül a Naplóba és abból egyelőre élet nem lesz. De amit annakidején a (lömibös Gyulaféle új honfoglalás ellen szót emeltem és szót emeltem a telepítési törvény ellen is, Üa nem is mint képviselő, hanem mint szabad publicista, ugyanígy szót emelek itt önjök előtt ez ellen a javaslat ellen ás. Bár ne én lennék a jó jós, hanem önök, akik bíznak abbanv- * hogy ez a javaslat meg fogja változtatni a belső szociális helyzetet és ^ Magyarország rendkívül igazságtalan, vér lázi tóan igazságtalan birtokmegoszlását, vagy legalább is, elindít egy ilyen folyamatot, még pedig egy gyorsabb folyamatot, imint ahogyan a miniszterelnök úr és a miniszter úr is hangoztatják a gyorsaságot. Szót emelek önök előtl ez ellen a javaslat ellen és megjósolom, hogy nem fog sokat alkotni és adni a nemzet javára és nem fogja megnyugtatni a nemzet belső lelkivilágában viharzó szenvedélyeket. Mert igenis vannak ilyen szenvedélyek és bőségesen vannak olyanok, akik a szenvedélyeket szítják, akik messze túlmennek az én tisztességes, korrekt és megvédhető földreformelgondolásomon. Ez a javaslat iaiz eléje tűzött célokból meggyőződésem szerint semmit, vagy a semminél neon sokkal többet fog megvalósítani. Ezért én szeretném önöket arra kérni, hogy üa ez a törvényhozás és a kormány — amelylyel saemiben mi, állítom, nem állunk ellenségesen, mert mi a Teleki-koruiánnyal szemben csak a becsületes ellenzéki kritika álláspontján állunk és ennek a kormánynak •becsületességébein és főleg az ország függetlenségét védő elhatározottságában ibízunk és (hiszünk — rövidesen rájön arra, hogy ez a törvény nem valósít meg semmit sem, akkor ám álljon elő a miniszter úr és a miniszterelnök úr, álljanak elő önök is és még idejében mondják azt, hogy kezdjük az egészet újra. Nem szégyen (beismerni azt, hogy tévedtünk. Mivel ezt a törvényjavaslatot jogilag, gazdaságilag és szociális szempontból teljesen el^ hibázó ttnak és a régi, megbukott telepítési törvénybe 'bűnösen beillesztettelek, beleágyazottnak tartom, nem szavazom meg. (Éljenzés a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik: ülése 1989 október. 26-án, csütörtökön. 439 Megay Károly jegyző: Giller János! Elnök: A képviselő úr nincs itt, feliratkozása töröltetik. Következik? Megay Károly jegyző: Bertalan Kálmán! Elnök: Bertalan Kálmán képviselő urat illeti a szó. Bertalan Kálmán: T. Ház! Amikor Nyíregyháza megyei város polgárságának bizalmaiból a Nyírség központját képviselhetem itt, országunk templomában és mint ilyet első alkalommal ér az a szerencsés megtiszteltetés, hogy felszólalhatok, első gondolatom a Mindenható felé fordul, őt kérem és hívom segítségül abban a nagy, nelhéz és küzdelmes munkában, amely minden egyes országgyűlési képviselőnek kijut akkor, ha tisztségét hűen és lelkiismeretesen kívánja ellátni. Második gondolatom a hála érzése azok iránt, akik szívük-lelkűk sugallatát követve, mellém állottak és habár elmúlt az első heteknek az a szabadsága, amikor minden egyes új felszólaló képviselő névjegyét bemutatkozásul a Ház asztalára letehette,, legyen szabad nekem most mégis letennem egy-két gondolattal az én névjegyemet. A felülről jövő segítség többé-kevésbé mindenkinek megadatik, aki azt kéri. De én ezt a segítséget esak addig kívánom igénybe venni, amíg vállalt feladatomat hűen és lelkiismeretesen el tudom látni. Ami a bizalmat és az érte járó hálát illeti, ismételten kijelentem, hogy kerületemnek minden egyes polgára rangra, foglalkozásra, társadalmi osztályba és pártállásra való tekintet nélkül egyforma és egyenlő előttem, és egyenlőnek kell lennie annak a mértéknek is, amellyel őket mérem, illetőleg amellyel nekik mérni akarok vagy legalább is mérni szeretnék. Ami pedig az irántam való bizalmat illeti, az csak addig tartson, amíg gondolkodásom, mind pedig tetteim és cselekedeteim nem mennek az önzetlenség és a közérdek rovására az önző, rendszerint piszkos magánérdekkel szemben. Talán természetesnek hangzik, — legalább is én természetesnek tartom — ha ezekután kijelentem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot, amely kishaszonbérletek alakításáról, kisbirtokok és (házhelyek szerzésének előmozdításáról szól, Örömmel magamóvá teszem és örömmel elfogadom, mert ez hosszú idő óta az első komoly lépés a födbirtok igazságosabb megoszlása felé. Elfogadom azért is, mert ebben is erősen érvényesül a közérdek a magánérdekkel szemíben, és elfogadom különösen azért, mert ezt a törvényjavaslatot jóindulatúan bírálom el és jóindulatúan nézem, mivel meg vagyok győződve arról, hogy akik alkották, azok jóindulattal alkották. De még eroseibben meg vagyok győződve arról, hogy ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése után, végrehajtása is a legnagyobb jóindulattal és jóakarattal fog megtörténni. De kérdem: van-e olyan tagja ennek a t. Háznak, aki ezt a javaslatot ne üdvözölne ölömmel, vagy hangos szóval a plénum előtt vagy ha itt nem, akkor is bizonyos .lóleso örömmel ott benn, a lélekben, ahol néha más a gondolat, mint a kimondott szó. Ha talán en is »igen«-szavazatommal táirgya leszek egyes napilapok gúnyos kritikáinak, méffis, mint szerény katona, büszkén állok be abba a hadseregbe, amely egy hódítást tűzött ki magra elé: meghódítani a magyar népet a nemzet egésze 66 *