Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-44

Az országgyűlés képviselőházénak M. iha valami jószellem megsúgta volna osak egy esztendővel az összeomlás előtt, tehát 1917 ok­tóberében, hogy mi fog következni, hogy itt egy proletárdiktatúra készül és hogy a nem­zet katonai ereje nem fog tudni megbirkózni a nagy feladatokkal,— mert a nép, a mi né­pünk halálosan és jogosan el volt keseredve — mondom, üa az akkori vezetőknek megsúgta volna egy jósaellem, hogy még van egy esz­tendőtök hátra, telepítsétek le a magyarságot azon a 7,200.000 holdon, amely utóbb idegenek­nek jutott és azon a 3,200.000 holdon, amelyről én ma beszélek, — nem is úgy, hogy csak ma­gyarokat, hanem igazságosan, más nemzetisé­geket is, de akkor is 7—8 millió holdnak kel­lett volna jutnia a törzsökös magyarságnak, mert a birtoktalan elem Magyarországon és Nagy-Magyarországon is az volt elsősorban — és ha &gy ilyen történelmi ihlet pillanatában elhatározta volna az akkori országgyűlés a nagy földbirtokreformot, nean másként álla­nánk most? Nem másként állianámk-e ma, más reményekkel? Tudom, hogy amit elmondottam, az ibele­kerül a Naplóba és abból egyelőre élet nem lesz. De amit annakidején a (lömibös Gyula­féle új honfoglalás ellen szót emeltem és szót emeltem a telepítési törvény ellen is, Üa nem is mint képviselő, hanem mint szabad publicista, ugyanígy szót emelek itt önjök előtt ez ellen a javaslat ellen ás. Bár ne én lennék a jó jós, hanem önök, akik bíznak abbanv- * hogy ez a javaslat meg fogja változ­tatni a belső szociális helyzetet és ^ Magyar­ország rendkívül igazságtalan, vér lázi tóan igazságtalan birtokmegoszlását, vagy legalább is, elindít egy ilyen folyamatot, még pedig egy gyorsabb folyamatot, imint ahogyan a mi­niszterelnök úr és a miniszter úr is hangoz­tatják a gyorsaságot. Szót emelek önök előtl ez ellen a javaslat ellen és megjósolom, hogy nem fog sokat alkotni és adni a nemzet javára és nem fogja megnyugtatni a nemzet belső lelkivilágában viharzó szenvedélyeket. Mert igenis vannak ilyen szenvedélyek és bősége­sen vannak olyanok, akik a szenvedélyeket szítják, akik messze túlmennek az én tisztes­séges, korrekt és megvédhető földreform­elgondolásomon. Ez a javaslat iaiz eléje tűzött célokból meggyőződésem szerint semmit, vagy a semmi­nél neon sokkal többet fog megvalósítani. Ezért én szeretném önöket arra kérni, hogy üa ez a törvényhozás és a kormány — amely­lyel saemiben mi, állítom, nem állunk ellensé­gesen, mert mi a Teleki-koruiánnyal szemben csak a becsületes ellenzéki kritika álláspont­ján állunk és ennek a kormánynak •becsületes­ségébein és főleg az ország függetlenségét védő elhatározottságában ibízunk és (hiszünk — rövidesen rájön arra, hogy ez a törvény nem valósít meg semmit sem, akkor ám áll­jon elő a miniszter úr és a miniszterelnök úr, álljanak elő önök is és még idejében mondják azt, hogy kezdjük az egészet újra. Nem szé­gyen (beismerni azt, hogy tévedtünk. Mivel ezt a törvényjavaslatot jogilag, gaz­daságilag és szociális szempontból teljesen el­^ hibázó ttnak és a régi, megbukott telepítési törvénybe 'bűnösen beillesztettelek, beleágya­zottnak tartom, nem szavazom meg. (Éljenzés a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik: ülése 1989 október. 26-án, csütörtökön. 439 Megay Károly jegyző: Giller János! Elnök: A képviselő úr nincs itt, feliratko­zása töröltetik. Következik? Megay Károly jegyző: Bertalan Kálmán! Elnök: Bertalan Kálmán képviselő urat illeti a szó. Bertalan Kálmán: T. Ház! Amikor Nyír­egyháza megyei város polgárságának bizalma­iból a Nyírség központját képviselhetem itt, országunk templomában és mint ilyet első al­kalommal ér az a szerencsés megtiszteltetés, hogy felszólalhatok, első gondolatom a Min­denható felé fordul, őt kérem és hívom segít­ségül abban a nagy, nelhéz és küzdelmes mun­kában, amely minden egyes országgyűlési kép­viselőnek kijut akkor, ha tisztségét hűen és lelkiismeretesen kívánja ellátni. Második gondolatom a hála érzése azok iránt, akik szívük-lelkűk sugallatát követve, mellém állottak és habár elmúlt az első hetek­nek az a szabadsága, amikor minden egyes új felszólaló képviselő névjegyét bemutatkozásul a Ház asztalára letehette,, legyen szabad ne­kem most mégis letennem egy-két gondolattal az én névjegyemet. A felülről jövő segítség többé-kevésbé min­denkinek megadatik, aki azt kéri. De én ezt a segítséget esak addig kívánom igénybe venni, amíg vállalt feladatomat hűen és lelkiismere­tesen el tudom látni. Ami a bizalmat és az érte járó hálát illeti, ismételten kijelentem, hogy kerületemnek minden egyes polgára rangra, foglalkozásra, társadalmi osztályba és pártállásra való tekintet nélkül egyforma és egyenlő előttem, és egyenlőnek kell lennie an­nak a mértéknek is, amellyel őket mérem, ille­tőleg amellyel nekik mérni akarok vagy leg­alább is mérni szeretnék. Ami pedig az irán­tam való bizalmat illeti, az csak addig tart­son, amíg gondolkodásom, mind pedig tetteim és cselekedeteim nem mennek az önzetlenség és a közérdek rovására az önző, rendszerint piszkos magánérdekkel szemben. Talán természetesnek hangzik, — legalább is én természetesnek tartom — ha ezekután kijelentem, hogy az előttünk fekvő törvény­javaslatot, amely kishaszonbérletek alakításá­ról, kisbirtokok és (házhelyek szerzésének elő­mozdításáról szól, Örömmel magamóvá teszem és örömmel elfogadom, mert ez hosszú idő óta az első komoly lépés a födbirtok igazságosabb megoszlása felé. Elfogadom azért is, mert ebben is erősen érvényesül a közérdek a ma­gánérdekkel szemíben, és elfogadom különösen azért, mert ezt a törvényjavaslatot jóindula­túan bírálom el és jóindulatúan nézem, mivel meg vagyok győződve arról, hogy akik alkot­ták, azok jóindulattal alkották. De még ero­seibben meg vagyok győződve arról, hogy en­nek a törvényjavaslatnak törvényerőre emel­kedése után, végrehajtása is a legnagyobb jó­indulattal és jóakarattal fog megtörténni. De kérdem: van-e olyan tagja ennek a t. Háznak, aki ezt a javaslatot ne üdvözölne ölömmel, vagy hangos szóval a plénum előtt vagy ha itt nem, akkor is bizonyos .lóleso örömmel ott benn, a lélekben, ahol néha más a gondolat, mint a kimondott szó. Ha talán en is »igen«-szavazatommal táirgya leszek egyes napilapok gúnyos kritikáinak, méffis, mint sze­rény katona, büszkén állok be abba a hadse­regbe, amely egy hódítást tűzött ki magra elé: meghódítani a magyar népet a nemzet egésze 66 *

Next

/
Thumbnails
Contents