Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-44

Az országgyűlés képviselőházának 44. séges gyermekekkel, szerető és gondos feleség­gel, akiknek akkor is volt mit a fazékba aprí­tani, mikor az ura távol volt a haza védel­mében. Minthogy tudom azt, hogy e kormány, a kormányon belül pedig a földmívelésiigyi mi­niszter úr, de a pénzügyminiszter úr intenciói is az enyéimmel azonosok, hiszen a pénzügy­miniszter úr kijelentette, hogy nem 100 ezer, hanem 200 ezer vagy 250 ezer hold igénybevé­telére is igyekszik a pénzügyi fedezetet meg­találni, tehát mivel tudom, hogy a kormány és a miniszter urak szándéka az enyémmel azo­nos, arra kérem a kormány tagjait és a föld­mívelésügyi miniszter urat, ne álljunk meg ezen az úton, fejezzük be ebben a parlamenti ülésszakban mindazokat a reformokat, amelye­ket mi a választóinknak megígértünk és ame­lyekhez — ha szabad ezzel a szóval és kifeje­zéssel élnem — mi sokan >a mandátumunkat kötöttük. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ilyen értelemben a szőnyegen fekvő javas­latot, mint kezdetet, mint az út elejét, mint a tavasz első hírnökét, őszinte örömmel köszön­töm és elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelől. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Kévész László! Elnök: Révész László képviselő urat illeti a szó. Révész László: T. Képviselőház! Bár én is, éppúgy, mint Gunde László előttem szólott képviselőtársam, teljes mértékben meg vagyok győződve a földmívelésügyi miniszter úr leg­teljesebb jószándékáról, és bár én is őszinte nagyrabecsüléssel viseltetem az ő személye iránt, miként a Ház minden oldaláról tapasz­taltam már ezt a nagyrabecsülést, ezt a tör­vényjavaslatot még sem áll módomban elfo­gadni. Elismerem azt, amit Gunde László kép­viselőtársam mondott, hogy igen magas ní­vójú, nagyon tartalmas, okos és nagy felké­szültségre valló hozzászólások hangzottak már el ehhez a törvényjavaslathoz, éppen ezért én, aki már vagy negyvenedik hozzászóló vagyok, csak tallózgatásra vagyok utalva. Nem is kí­vánok hosszasabban foglalkozni a törvény javaslattal szemben felhozható érdemi kifogá­sokkal, ezeket már a nálam jobban felkészült, közgazdasági ismeretekkel rendelkező urak bő­ven kifejtették, csak néhány szempontra kívá­nok ebből a szemszögből rámutatni, és inkább majd a jogászi szempontok feltárására és fej­tegetésére fogom felhasználni a rendelkezésre álló időt. Gunde László képviselőtársam a francia­országi állapotokat állította oda követendő pél­daként, mint ahol a földbirtokeloszlás ideális. Legyen szabad ezzel kapcsolatban nekem is hozzáfűznöm ehhez a gondolathoz azt, hogy ez a forradalmat követő Code Civil rendelkezé­seire és pedig új örökjogi intézkedéseire vezet­hető vissza, amely éppen a nagybirtok lassú elaprózódásának fokozására vezette be az ad­digi örök jogi rendszer helyett az egyenlő, álta­lános örökösödés elvét. T. Képviselőház! Amikor én ezzel a javas­lattal foglalkozni kezdtem, közgazdasági tanul­mányaimból Fauville-nak egy szellemes hason­lata jutott az eszembe, amely azt mondja, hogy a föld elaprózódása, porlódása hasonlít az óra működéséhez. Amint a percmutató gyors tem­póban halad előre, éppen olyan gyors tempó­ban osztódnak a kisbirtokok, míg ellenben a nagybirtokok éppen olyan lassú tempóban osz­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ II. ülése 1939 október 26-án, csütörtökön. 429 tódnak, mint amilyen lassú tempóban halad előre az a mutató, amely az órákat mutatja. A kettő között mintegy kiegyensúlyozó tényező­ként, tengelyként áll a középbirtok. E szerint a hasonlat szerint az az egészséges birtokrend­szer, amelynél ez a tengely az erős. Ha a kis^ birtok elaprózódása túlságosan gyorstempójú, akkor államhatalmi beavatkozással is be kell avatkozni annak lassítása érdekében, viszont, ha túlságosan lassútempójú a nagybirtok por­lódása, államhatalmi intézkedéssel gyorsí­tani kell. T. Képviselőház! Ha a jelen javaslatot te­kintjük, megállapíthatjuk, hogy ebben ezt az utóbbi szempontot nem látjuk érvényesülni, nem pedig azért, mert a hitbizományi intéz­ményhez, mint jogintézményhez, hozzá nem nyúlunk. Éppen a hitbizományi nagybirtokok kötöttsége és a forgalomból való kivétele, mintegy megmerevítése okozza azt, hogy most földbirtokreformjavaslattal kell foglalkoz­nunk, mert ez akasztotta meg a nagybirtokok­nak egészséges felaprózódását. En nem kutatom azt, — amiként egy páran felszólalóink közül kutatták — hogy milyen eredetűek ezek a latifundiális hitbizományi birtokok. Akár a szerzők szorgalma és ügyes­sége folytán álltak elő ezek a, mammutbirto­kok, akár pedig hazafias vagy hazafiatlan ma­gatartásuk következtében jutottak egyes esalá dok birtokába, én e tekintetben nem tennék köztük különbséget, de követelném, hogy igenis, a hitbizományi kötöttség oldassék fel, mert ez a magyar gondolkozástól merőben ide­gen. Ezt az 1687 : IX. te. kreálta akkor, amikor éppen a nagybirtokososztálynak, az oligar­chiának közreműködésével sikerült Habsburg­házi uralkodóinknak elfogadtatni a fiági örö­kösödési rendszert, és egyúttal sikerült tör­vénybe iktatni a jus resistendi eltörlését. Ezért kapta ezt az intézményt a Habsburgoktól hála­képpen a főúri osztály. Azt, hogy a hitbizo­mány merőben idegen a magyar lélektől, a leg­eklatánsabban mutatja az 1936 : XI. te. sorsa, amely a paraszti hitbizományi intézményt léte­sítette. Három esztendő telt el azóta, hogy ez a törvény hatályban van és Csonka-Magyar­országon egyetlenegy családi kishitbizomany sem létesült ezalatt az idő alatt. A hitbizomá­nyi intézmény tehát a magyar lélektől merő­ben idegen és mint ilyen, a törvénytárból tör­lendő volna. Mélyen t. képviselőtársaim! Nem fogad­hatom el a törvényjavaslatot azért sem, mert nem biztosítja kellően a kisemberek földhöz­juttatását. Maga a törvényjavaslat kétféle kis­haszonbérleti intézményt létesít. Az egyik a 2. és a 3. §-ra alapított kishaszonbérleti intéz­mény, amely első lépcsőfok a földszerzéshez és amelynek a végén bekövetkezik akár az igénylőnek, akár pedig a kisajátítottnak a ké­résére a tulajdonbaadás. Ennél a kishaszon­bérleti intézménynél a juttatott érdeke nincs kellően megvédelmezve. Nevezetesen nincs megszabva a föld ára, holdanként! ellenértéke, amelyet a juttatóttnak fizetnie kell akkor, ha tulajdonba akarja átvenni a kishaszonbérleti juttatást, márpedig nagyon jól tudjuk, t. Kép­viselőház, hogy ha csak haszonbérletben bír valaki ingatlant és nincs előre meghatározva az, hogy milyen áron fog az az ingatlan az ő kizárólagos tulajdonába kerülni, akkor ha ő annak a földnek az értékét javítandó, a leg­okszerűbb és legmintaszerűbb gazdálkodást folytatja, tulajdonképpen önnonmaga érdekei 65

Next

/
Thumbnails
Contents