Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-44
430 Az országgyűlés képviselőházának 44, ülése 19S9 október 26-án, csütörtökön. ellen cselekszik, mert annyival emelkedni fog annak az ingatlannak az értéke, amelyet végeredményben ő tulajdonul fog megváltani. Kívánatos volna tehát, hogy már most, amikor a kishaszonbérleti intézmény létesíttetik, állapíttassák meg ezeknek az ingatlanoknak az értéke, amitől azután eltérésnek nem volna helye. így a javaslat bizonytalanságot támaszt, éspedig nem a nagybirtokos, hanem éppen a kisegzisztencia rovására. Mélyen t. Képviselőház! Az átengedésre kötelezésnél erősen kifogásolom azt a rendelkezést, amely számtalan kivételt enged a tulajdonos javára az átengedésre kötelezés alól, ellenben a III. fejezet, amely a haszonbérbeadott ingatlanokról rendelkezik, semmiféle kivételt sem statuál a haszonbérlők javára. Amíg a tulajdonosokat csak 300, illetőleg 500 holdon felüli ingatlanokból kötelezi átengedésre a javaslat, addig a haszonbérbe adott ingatlanoknál már a 100, illetve 300 holdat meghaladó haszonbérleteknél átengedési kötelezést ír elő. Igaz, hogy a kétféle átengedésre kötelezés között különbség van, mert az előbbi kishaszonbérlet, amint említettem, tulajdont biztosít a juttatott javára, míg ellenben a haszonbérbe adott ingatlanból létesített és a javaslat szerint ugyancsak kishaszonbérletnek nevezett intézmény tulajdonná sohasem alakulhat át. Ez lényegileg és helyes jogászi terminus technicus-szal kifejezve alhaszonbérlet, amely osztozik a főbérlet sorsában és ugyanolyan időtartamú, mint amilyenre maga a haszonbérlet terjed. Éppen ezzel a kérdéssel kapcsolatban vagyok bátor mind a mélyen t. előadó úrnak, mind a földmívelésügyi miniszter úrnak figyelmét felhívni arra, hogy a kishaszonbérlet fogalma tekintetében ez az elnevezés valahogyan zavarokra és komplikációkra ad okot a jelen javaslatban. En azt hiszem, hogy a kishaszonbérletet mint külön terminus technicust, mint külön jogi intézményt akarja felállítani ez a javaslat és ezalatt a kifejezés alatt csupán azokat a kishaszonbérleteket akarja érteni, amelyek tulajdonná alakítandók át, nem akarja ellenben idesorozni azokat, amelyek a haszonbérletbe adott ingatlanokból létesíttetnek. Ezekre vonatkozóan az egyedül helyes szóhasználat, az alhaszonbérletbe adás kifejezése. Ennél a pontnál rá kell irányítanom a figyelmet a 3. § (6) bekezdésében foglalt intézkedésre, amely arról intézkedik, hogy kishaszonbérletbe adható az az ingatlan is, amely haszonbérbe van adva olyanformán, hogy ez a kisbérlet azután később tulajdonná alakítható át. Zavart támaszt ez az intézkedés, amely most már a tulajdonossal és a haszonbérlővel szemben állít fel átengedési kötelezettséget. Nem tudom biztosan, hogy ha a haszonbérlőtől veszik el az ingatlant alhaszonbérbeadásra, akkor még mindig el lehet-e venni a tulajdonostól az ingatlant olyan kishaszonbérletek alakítására, amelyek azután később a juttatottak tulajdonába mennek 1 Erre vonatkozóan sem miféle határozott intézkedést nem tartalmaz a javaslat és a legteljesebb bizonytalanságot nagyja maga után. Szinte esak odaveti a 3. §-ban is, hogy ha a birtok haszonbérbe van adva, akkor sorrendben így ós így fog rákerülni az átengedésre kötelezés. Itt tudjuk meg tulajdonképpen, hogy ezekből az ingatlanokból is lehet kishaszonbérleteket alakítani. Jogi szempontból erősen kifogásolhatónak tartom a javaslatnak azt az intézkedését, hogy mindenütt a királyi ítélőtáblákhoz enged bírói jogorvoslatot. Ismerjük az erre vonatkozó joggyakorlatot és törvényes intézkedést, az 1911. évi I. törvénycikket, amely mindjárt 1. §-ában megállapítja, hogy az összes haszonbérleti jogviszonyok kivétel nélkül a királyi járásbíróságok hatáskörébe tartoznak. Sehogyan sem tudja az ember indokát találni annak, hogy ettől eltérően itt mindjárt a királyi ítélőtáblákhoz lehessen jogorvoslattal élni a közigazgatási hatóságoknak, esetleg a földmívelésügyi minisztériumnak intézkedéseivel szemben. Ismeretes előttünk, hogy a mai Magyarország területén hat királyi ítélőtábla működik. Ezek közül egy, a kassai, ki fog esni ezek közül a szervek közül azért, mert ott eltérő intézkedéséket fognak életbeléptetni. De igen jelentéktelen a szegedi királyi ítélőtábla szerepe is, éppen annak területileg igen korlátolt hatásköre* jogterülete következtében. Marad tehát négy királyi ítélőtábla, amely között megoszlik mindaz a munka, amelyet a javaslat a királyi ítélőtáblákra hárít. Ez rendkívül megnehezíti ezeknek a tábláknak működését, azonkívül meglassítja az ügyek intézését, de egyúttal feleslegesen meg is drágítja. Legyen szabad hivatkoznom a már emlitett 1936 : XI. tc.-re, amely akkor, amikor a hitbizományok kérdésében a jogvédelmet biztosítja, szintén nem a királyi ítélőtáblák hatáskörébe utalja a jogviták eldöntését, hanem a királyi törvényszékek hatáskörébe, mintegy meghajolván a jogfolytonosság elve előtt, mert hiszen hitbizományi ügyekben eddig is a terület szerint illetékes királyi törvényszékek jártak el. Ha gyakorlati példát hozunk fel, azt látjuk, hogy igen furcsa helyzetek fognak előállni. Például egy hitbizományi birtok haszonbérbeadásához szükséges a terület szerint illetékes királyi törvényszéknek, mint hitbizományi bíróságnak a jóváhagyása. Ha ez ellen hitbizományi intézmény ellen átengedésre kötelezéselleni eljárás tétetik folyamatba, akkor lehetséges, hogy a közigazgatási bizottságok gazdasági albizottsága fog szerepelni a haszonbérleti viszony megszüntetésének kérdésében illetékes fórumként. Itt nem is említi meg a javaslat azt, hogy ettől a fórumtól hová van fellebbezésnek helye, hanem csak azt mondja, hogy a fellebb vitel re tekintet nélkül végrehajtható a határozat. Valószínűnek tartom, hogy az általános fellebbviteli fórumot, a belügyminisztériumot kell érteni itt fellebbviteli fórum alatt. Látjuk tehát, mennyire tagozódnak és milyen különböző fórumokhoz kerülnek egyes ügyek, teljesen feleslegesen komplikálván az igazságszolgáltatást. Ha pedig már igénybevétel történt, és mondjuk, a haszonbérleti összeg tekintetében nincs megegyezés a felek között és valamelyik fél nincs megelégedve a miniszter úr döntésével, akkor pedig ez a kérdés a királyi ítélőtábla elé kerül. Annyira szétszedi tehát ez az intézkedés teljesen feleslegesen az egyes hatásköröket és olyan komplikációra ad alkalmat, amelyeknek magyarázatát sehogy sem tudja megtalálni az ember. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Minthogy a legelső, a legnívósabb jogszabályalkotó fórum kétségtelenül a törvényhozás, legyen szabad itt egy-két olyan kifogást is