Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-44

Az országgyűlés képviselőházának 44. Jliúnek á törvényjavaslatnak tárgyalását Jiem lett volna és nem volna szabad újra a falu népének izgatására felhasználni, amint azt a mezőgazdasági munkavállalók özvegyei­nek járó nyugdíj vitájánál is tették. Mi, akik falun lakunk, bizonyítani tudjuk azt, hogy a2 az öreg ember, aki egész életében semmit sem fizetett be, tehát semmit sem várt és remélt s aki mégis váratlanul ehhez az 5 pengős havi járulékhoz jutott; azt milyen boldog örömmel fogadta. (Ügy van! jobbfelől.) Korántsem azt számítgatja, hogy abból egy napra hány fillér esik neki, hanem azonnal tisztában volt vele, hogy ezzel a látszólag kis ÖsszeggeL — de neki, a szegény embernek nagyot jelentós összeggel — a mindennapi kenyere biztosítva van s ha­bár most abból ruhára nem is igen telik, mégis örült neki, mert addig sem kenyere, sem ruhája, semmije sem volt. Az eltartó gyerme­kek is egészen más szemmel nézik azóta az öregszüléket, akik azelőtt semmit sem kaptak. Ez a való tényállás a falun az 5 pengős jára­dék kiutalása körül. A falu boldogsága különben sem attól függ, hogy ki mint bővelkedik a földi jókban, ha­nem, mindig attól, hogyan van sorsával meg­elégedve. Ismerek 'egyszerű földimíves embere­ket, akiknek a mindennapi kenyerük szorgos munkájuk után megvan, ruhára azonban szű­kösen telik és mégis boldog és megelégedett életet élnek. Ezzel szemben ismerek olyan föl­desurat, akinek átszólag mindene megvan, mégis elégedetlen és örökké panaszkodik. Kü­lönben ki kell jelentenem, hogy valóságban a falu népe békés, nyugodt és megelégedett éle­tet éb tehát vétkezik mindenki, aki a falunak ezt a békés nyugalmát a nép izgatásával meg­zavarni és megbontani törekszik. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) T. Képviselőház! Mióta Isten akaratából a magyar törvényhozás tagja vagyok, a túloldal­ról sokat hallottam azt a kijelentést, hogy rend­szerváltozás kell, rendszerváltozást akarunk. Az én szerény véleményem szerint ez a szüksé­ges rendszerváltozás már megtörtént akkor, amikor boldog emlékű néhai Gömbös Gyula vette kezébe a vezéri zászlót s megalakította kormányát, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) felborította a régi liberális korszakot, és meg­kezdte a falu szociális jólétét előmozdító tör­vényeknek az alkotását, amelyeket azóta az utánuk következő kormányok az ő nyomdokain haladva, a miai napig tovább folytattak, ter­mészetesen mindenkor figyeleimbe véve az or­szág teherbíró képességét. Hogy ez a rendszer­változás megtörtént, azt velem együtt — hála Istennek — a falu nagy többsége is elhiszi, tudja és érzi, mert olyan kézzelfogható ered­mények vannak* amelyeket már rosszakarattal sem lehet letagadni. Nagyon sajnálom, hogy a . tiiloldalon ülő t. képviselőtársaim ezt a rend­szerváltozást nem vették észre s arról nem vet­tek tudomást. Ügy jártaik ők, mint annak ide­jén a zsidók, akik évezredek óta várták a Mes­siás eljövetelét, és amikor Krisztus Urunk megjelent a földön, egyszerűen nem fogadták el, nem vettek róla tudomást s most várhatnak, ki tudja, hány ezer évig. (Tetszés és taps a jobboldalon.) T. Képviselőház! Bocsánatot kérek, hogy a tárgytól talán kissé eltértem, azonban mint falusi ember, a falu ügyét mindenkor szíve­men viselem s az elmondottakkal a falu nyu­galmát ós jólétét kívántam szolgálni. ülése 1939 október 26-án, csütörtökön. 423 Most visszatérek a tárgyalás alatt lévő iöldbirtokjavaslathoz. Egyik ellenzéki képvi­selőtársam beszédében azt mondotta, hogy ez a javaslat 50 évvel ezelőtt kezdetnek esetleg jó lett volna, de most már nem jó. Lehetséges, hogy ha a régi kormányok ehhez a kényes kérdéshez hozzá mertek volna nyúlni és ezt a törvényjavaslatot nem 50, hanem legalább 60 évvel ezelőtt megalkották volna, talán meg lehetett volna akadályozni azt, hogy a magyar nép fiainak ezrei vegyék kezükbe a vándor­botot, hagyják itt az édes szülőföldet ós keres­senek maguknak más hazát. Talán meg lehe­tett volna akadályozni akkor ezzel a magyar falvak elnéptelenedését, sőt talán meg lehetett volna állítani az egyke romboló hatását is. Ez azonban mind nem jelenti azt, hogy most már ez a javaslat ne lenne jó, mert hiszen — amint Somogyi Ferenc igen t. képviselőtársam is mondotta — még mindig jobb később, mint soha. Most az a fontos dologi, hogy megtörté­nik az első lépés, megvan a keret, amely ke­retet a szükséghez képest bármikor bővíteni lehet, hiszen mi földi halandók úgysem alkot­hatunk örökéletű törvényeket. Mondom, most tehát az a fontos dolog, hogy ezt a javaslatot mielőbb törvényerőre emeljük és ezt a tör­vényt majd sürgősen végre kell hajtani az egész ország területén. Legszükségesebbnek tartom azonban nem­zetvédelmi szempontból elsősorban is a határ­menti telepítések keresztülvitelét és ennél a kérdésnél mindenesetre megfontolás tár­gyává kívánom tenni Meskó Zoltán képviselő­társamnak e tárgyban beadott határozati ja­vaslatát. Szükségesnek tartom továbbá a házhelyek sürgős kiosztását. A házak felépítését min­den körülmények között állami kedvezményes kölcsönnel kell előmozdítani, hogy azok a há­zak mielőbb felépüljenek, hogy mielőbb eljöj­jön az az idő, amikor minden becsületesen dol­gozó magyarnak saját háza, családi otthona és kertecskéje van. Az 1920. évi földrendezésnek két nagy hi­bája van. Az egyik az, hogy az igénylők csak egy-két hold földet kaptak és ahhoz a kevés földhöz nem volt érdemes igavonó állatot be­állítaniuk, így tehát azt a kévéig földet, amit kaptak, nem tudják sem megfelelő erőben tar­tani, sem rendesen munkálni. Az 1920. évi földreformnak másik nagy hibája az, hogy azt a kevés földet is a falutól óriási nagy távolságra osztották ki és így annak meg­munkálása sok idő pazarlásával jár, a ter­mények hazaszállítása pedig tetemes fuvar­költséget okoz a tulajdonosoknak. Most figye­lembe kell vennünk a múlt földrendezésnek ezeket a hibáit Szükségesnek tartom, hogy a kiosztásra kerülő földek a lehetőség szerint mindenütt a község közelében legyenek és minden igénylő annyi földet kapjon, amennyit meg tud munkálni és amennyin családjával együtt tisztességesen megélhet. Annyi földet kell kapnia, hogy ahhoz érdemes legyen iga­vonó állatot is beállítani. T. Képviselőház! Több képviselőtársam ki­fogásolja azt, hogy a javaslat szerint a földe­ket először csak haszonbérbe adják. Én ebben a tárgyban többízben folytattam megbeszélése­ket odahaza az érdekeltekkei és ezeknek a megbeszéléseknek eredményeképpen közlöm a t. Házzal, hogy az igénylőknek az az előnyö­sebb, ha először haszonbérbe kapják a földet. 64*

Next

/
Thumbnails
Contents