Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-44

422 Az országgyűlés képviselőházának 44. kell évekre való nélkülözóst« — az egytál étel bevezetését is Magyarországon (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) — »azért, hogy új gazdasági exisztenciák szülessenek és milliók termelő és fogyasztóképessége lényegesen emelkedjék. Ez a földreform tekintetében gyökeres intézkedést s a velejáró 'kockázat bátor vállalását jelenti.« (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.} A javaslatban ezt nem találjuk meg, tehát a javaslatot tájvédelmi szempontból nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Szilvássy Pál! Szilvássy Pál: Igen t. Képviselőház! A tárgyalás alatt levő életbevágóan fontos, a nemzet történelme egy új korszakának kezdetét hozó javaslathoz mint teljesen érdektelen fél, de mint aki a falusi viszonyokat, a, falu minden baját jól ismerem, óhajtok röviden hozzászólni. Azért mondom, hogy érdektelen fél vagyok, mert a javaslat szerint sem kisajátítandó földem nincs, sem földre nem tartok igényt. Ennek az életbevágóan fontos javaslatnak tárgyalásánál igenis, félre kell tennünk minden egyéni ércleket, csak a fontos közérdeket kell mindnyájunknak szem előtt tartanunk. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy már a tizenkettedik órában vagyunk és ennek a fontos, a falu szociális jólétét szolgáló javaslatnak töTvényerőre emelését most már sem megakadályozni, de még csak elodázni sem lelhet. A javaslathoz már olyan sok és kiváló szónok szólt hozzá minden oldalról, alaposan megtárgyalva, hogy erről újat mondani talán már nem is igen lehet, miért is ha netalán beszédem folyamán esetleg ismétlésekbe is bocsátkozom, a t. Ház szíves elnézését kérem. Az eddig elhangzott beszédekből is világosan látszik, hogy Magyarországon nem lehet olyan loldbirtoktörvényt alkotni, amellyel min; denki meg lenne elégedve, amelyet mindenki igazságosnak és jónak tartana. Nem lehet pedig azért, mert a magyar ember féltő szeretettel ragaszkodik a földjéhez és ha az őseitői örökölt és a legutóbbi idők igazán nehéz viszonyai között is megtartott földet vagy pedig a saját szorgalmával megszerzett földet el fogják tőle venni, habár magyar emberhez illő tisztelettel alá is veti magát a törvény akaratának, kérdés, hogy ezt igazságosnak fogja-e tartani. A földhöz való végtelen ragaszkodást bizonyítja az Omge. legutóbbi állásfoglalása is a törvényjavaslat ellen. Hasonló a helyzet akkor is, t. Képviselőház, ha a dolgot a másik oldalról, az igénylők szempontjából bíráljuk. A javaslat ugyanis bizonyos feltételekhez köti a földben való részesítést, nevezetesen ahhoz, hogy az illető igénylő miként tudja a földet megmunkálni, hogy érdemes-e arra. Már pedig a büszke magyar sohasem fogja elismerni, hogy ő a földet nem tudja szakszerűen megmunkálni vagy hogy ő a földben való részesítésre bármely oknál fogva alkalmatlan, különösen pedig, hogy árra érdemetlen volna. Ha tehát nem fogföldet kapni, ezt mindenesetre igazságtalannak tartja. Azt, hogy a földben való részesítést bizonyos feltételekhez kössük, magam,, is nemcsak helyesnek, hanem okvetlenül szükségesnek is tartom, annyival is inkább, mert ülése 1939 október 26-án, csütörtökön. úgy látszik, hogy sokkal nagyobb lesz a földigénylők száma, mint amennyinek földet lehetne kiosztani, tehát nagyon meg kell fontolni, nagyon meg kell gondolni, hogy a földet kinek a kezébe adjuk, hogy a magyar föld arra érdemesek kezébe kerüljön. T. Képviselőház! A kormány helyzetét a javaslat elkészítésénél nagyon megnehezítette az a körülmény, hogy az utóbbi időben az igényeket nagyon felcsigázták, mert hiszen tudjuk, hogy a választások alatt sok olyan ígéret hangzott el, — természetesen felelőtlen egyének részéről — amely ígéreteket sohasem lehet megvalósítani, mert azok megvalósítása teljesen felborítaná Magyarországon a mezőgazdasági termelés rendjét, sőt talán még a belföldi közélelmezés terén is katasztrofális helyzetet teremtene. Ezeket nem azért mondtam el, mintha én a nagybirtokok épségbentartása mellett beszélnék, mert én a körülményekhez, a lehetősegekhez képest legnagyobbmérvü földrendezésnek vagyok a híve, azt akarom, hogy minél több önálló kisbirtok, de életképes kisbirtok létesíttessék, minden dolgozó magyarnak saját háza legyen, minden magyar föld magyar kézbe kerüljön. A szélsőséges, minden meggondolásnélküli földosztásnak azonban ellene vagyok. -\zt a kérdést, hogy a kisbirtok vagy a nagybirtok tud-e többet termelni, az előttem felszólalok már igen alaposan megvitatták, megvilágították. Az én véleményem szerint ez a kerdes nem is tartozik szortosan a földbirtokreform-javaslathoz, mert mindnyájan tudjuk azt, hogy ezt a javaslatot törvénnyé kell emelnünk, tekintet nélkül arra, hogy melyik termel többet, a kisbirtok-e vagy a nagybirtok. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Az én szerény véleményem szerint különben is mindig az a föld terem többet, amelyet jobban munkálnak, szakszerűbben kezelnek. Kégi közmondás, és ez az igazság, hogy: ki mint vet, úgy arat. Mindnyájan tudjuk, hogy a kisgazda sem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy csak sajátmaga és a családja számára termeljen, mert a gazdának állandóan vannak kiadásai, pénzre mindig szüksége van, tehát a kisgazdának is az a főcélja, hogy mentől többet termeljen, mentől több terményt tudjon értékesíteni. A kisgazda az ö földjének legelső és legjobb termését eddig is mindig a piacra vitte, úgyhogy azt mondhatjuk, a saját szájától vonta el, mert állandóan pénzre volt szüksége és egészen biztos, hogy a jövőben is úgy lesz, hogy a gazdának mindig pénzre lesz szüksége. A kormánynak felelőssége tudatában bizonyára nagy munkát adott ennek a törvényjavaslatnak elkészítése. Hogy a sok ellentétes érvet lehetőség szerint Összhangba hozza, nagy gonddal és körültekintéssel kellett azt elkészíteni. El kell azonban ismernünk, hogy ez a javaslat. a jelenlegi körülmények között teljesen megállja a helyét s annak elkészítéséért hálás köszönetünket ós teljes elismerésünket kell nyilvánítanunk a 'földmívelésügyi miniszter úr ő nagyméltóságának. Ez a javaslat azért állja meg a helyét, mert a két szélsőséges irány, a mindent elvenni akaró és a semmit odaadni nem akaró irány között olyan aranyközéputat jelöl ki, amelyet mindenkinek, minden józanul g'ondolkozó magyarnak örömmel kell fogadnia, amelyet pártkülönbség nélkül mindenkinek támogatnia kellene.