Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-44

Áz országgyűlés képviselőházának 44. roksár és Veesés környéke holdankint 50 krajcártól 1—2 forintig terjedő árban kerültek birtokába. Gödöllő vásárlásánál már megszólalt a kamara és kötelezte arra, hogy az általa megállapított rendkívül alacsony ár helyett 4 forint 80 krajcárt fizessen katasztrális holdankint. Ugyanakkor Csepel szigete 1695-ben Heissler tábornok kezébe került 25.000 forintért, özvegye pedig két esztendő múlva eladta Savoyai Jenő hercegnek 85.000 forintért. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Teljes tisztelettel hajlunk meg a véráldozat előtt és a gazdasági áldozatok előtt is, amikor ősmagyar családok vagy az évszázadok során magyarrá vált családok a hűségüket, ragaszkodásukat, felelősségüket, sorsközösségüket valóban bebizonyították a magyarság iránt. Amikor azonban történelmi jóvátételről van szó, (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) amikor itt a magyar föld kérdését tárgyaljuk, ne vessék a szemünkre azt, hogy kiéből kívánjuk a magyar paraszt jogos igényeit kielégíteni (Matolcsy Mátyás: A magyaréból kívánjuk!) és ne gúnyolódjanak néhányan. (Oláh György: Mera gúnyolódik senkii — Matolcsy Mátyás: Vay báró szokott!) Néhányan ugyanis gúnyolódnak és gúnyosan kiáltják felénk, hogy talán Etelközig kívánunk visszamenni a perrendszerű bizonyítással. Etelközig nem kívánunk visszamenni, abból az időből nincsenek is történeti adatok, de azokból, amelyek a későbbi időkből rendelkezésünkre állnak, világosan áll előttünk, hogy kinek mennyi jussa, mennyi joga van a hullatott vér, a szenvedés és áldozat jogáu a magyar földhöz. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Igen t. Képviselőház! Nem akarjuk, túllicitálni mindenáron a javaslatot, — rendkívül bonyolult kérdés ez — és elfogadjuk azt a megállapítást, hogy csak imádságos lélekkel és a történelem előtti legszentebb felelősséggel szabad ehhez a kérdéshez hozzányúlni. (Ügy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Oláh György: Igaz!) Mi is érezzük a felelősséget, de érezzük azt a mérhetetlen veszteséget is, amelyet századokon keresztül éppen a magyarság szenvedett a magyar föld birtoklása terén. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ügy látjuk, hogy ebben a javaslatban van már ébredő lelkiismeret, van jóakarat, van szolidaritás a magyar tömegek iránt, ahogy a javaslat igen t. előadója kifejtette ezt beszédében, de a jelentkező jogos örökös igénye a magyarság múltjához, szenvedéseihez, a meghozott áldozatokhoz mérten nincs kielégítve. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) T. Képviselőház! Az 1894 :V. tc.-t, a Darányi-féle telepítési törvényt elgáncsolták es ezt az elgáncsolt törvényt követte a magyarság százezreinek kivándorlása, követte a világháború szörnyű vérvesztése és követte az. hogy amint! a törökkel szemben etnikailag elvesztettük a Délvidéket, éppen úgy elvesztettük az ország igen jelentős területeit, elvesztettünk hét és félmillió katasztrális hold erdélyi földet s ezáltal ott idegen parasztot erősítő, új erős népi alapokra támaszkodó nemzeti élet alakult ki a magyarság rovására. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) A törtenelem előtt a világhorú előtti egész magyar államnak és magyar törvényhozásnak kell vállalnia a felelősséget ezért a hét és félmillió katasztrális hold földért. (Matolcsy Tamás: Milyen jó lett volna arra magyarokat telepíteni! —- Mozgás a középen. — Meskó Zoltán: KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II, ._< ülése 1939 október 26-án, csütörtökön. 421 így van! Nem lehet megcáfolni! — Bodor Marton: Kell csinálni egy rendes, a kornak megfelelő földbirtokpolitikai javaslatot! — Matolcsy Mátyás: Majd tíz év múlva igazolva leszünk! — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Beksics Gusztávot kívánom tanuként megidézni ebben a vitában. A Darányi-féle törvényjavaslatot zátonyra juttatták azzal, hogy az abnormis nagybirtokviszonyok és a hozzáfűződő gazdasági és politikai hatalom további csorbítatlan fenntartása érdekében bedobták az akkori köztudatba a kisnérleti rendszert. Beksics Gusztáv ezt mondja a kis bérletrendis zenről (olvassa): »A bérletrendszer átalakítaná fokozatosan egész parasztságunkat és pedig nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag és karakter belileg. Megszűnnék azon független és büszke alföldi parasztság, mely közjogilag talán lehet túlzó és Kossuthért lelkesedhetik ma is, de az egész világon a legjobb nemzetalkotó elem. Ez a hatalmas és szabad parasztság is meghajtaná derekát a feudalizmus járma alatt, amely járom satnyává tette a. dunántúli parasztságot.*: (Vitéz Makray Lajos: Ez egészen egyéni felfogás a dunántúli parasztról! Az éppolyan törzsökös, mint az alföldi parasztság!) Beksics Gusztávot idézem, amikor kritikát kívánok mondani a kishaszon bérletről szóló javaslat felett. Az uradalmak politikai hatalmának fokozatos növekedését jelenti a kisbér leti javaslat a földbérlő parasztságon keresztül, a mai helyzetben is, amely feszültségekéi tartalmaz, visszafejlődést jelent s a kiszolgáltatottság és a bizonytalanság érzését fokozza. Lehet, hogy talán más formák között, de a jobbágyság idejének és jogviszonyainak felújítását jelentené. T. Képviselőház! A magyar faj terjeszkedése előtt le kell dönteni a gazdasági, szociális és közjogi gátakat. Ha késedelmezés, taktikázás miatt, az 1894: V. te. végre nem hajtása miatt elvesztettünk etnikailag országrészeket, akkoa' most a megmaradt Magyarország területét be kell rendeznünk a magyar faj, a magyar nép jövőjének százszázalékos biztositása érdekében. (Élénk helyeslés és taps a bal és a szélsőbalodalon.) Ravasz László dunamelléki református püspök úrnak Cegléden elmondott beszédéből idézek néhány sort. A püspök úr ezt mondta (olvassa)'. »Ha valaki kimutatná, hogy a nagytőkének és a nagybirtoknak jelenlegi fennmaradása az egész ország gazdasági ereje, adózókópessége szempontjából számszerűleg elönyösebb, mint a vagyonnak ós a jövedelemnek egy újabb elosztása, akkor sem fogadhatnám el ezt az álláspontot akkor, ha tudom, hogy ezzel az állásponttal ennyi meg ennyi magyar ember sorsa az örök szolgaság és proletárság.« (Helyeslés a baloldalon. — Maróthy Károly: Hiába beszél itt a püspöls is!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék befejezni. Paczolay György: Egy mondattal befejezem. Elnök: Méltóztassék egy mondattal befejezni. Paczolay György (tovább olvassa): »Tudjuk jól, hogy ha több jövedelmet kívánunk adni azoknak, akiknek nincsen elég«, — alkotmányos, törvényes formák között — »azt azoktól kell elvenni, akiknek több van az elégnél. Tudjuk azt, hogy minden gazdasági átrendeződés a termelés válságával jár, vállalnunk 64