Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-44
416 Az országgyűlés képviselőházának 44. dunk azonban egyetérteni azzal a megállapításával, ihogy ez a kérdés osak a liberális szabadelvű államrendszer mulasztásainak szörnyű következménye lenne. Nemcsak a hitbizományi rendszer a vádlott, igen t. Képviselőház, Oláh György megállapította a múlt század birtokpolitikai mérlegét és megállapította, hogy a ni'töizooaányi rendszer milyen óriási méretekben fejlődött abban az időiben, amikor nagyszabású népi, gazdasági és földpolitikát kellett volna folytatni, megállapította, hogy az egyházi birtokok hogyan sokszorozódtak meg 1867-től ikezdve, taglalta a zsidóság végzetes, megdöbbentő szerepét a múlt század magyar földtörténetében és rámutatott az egyik oldalon ennek a földbirtokpolitikai magatartásnak egyik következményére, a kivándorlásra, a másik oldalon pedig a színmagyar népesség elproletárosodására, mi azonban az okokat, amelyeiket ő kifejtett, sokkal mélyebben látjuk és meggyőződésünk az, hogy éppen azért, mert a földkérdés ilyen rendikívüli módon (kiéleződött a magyar politikai életben, tovább kell mennünk az okok keresésében és nem csupán a nagybirtokrendszer vagy egy gazdasági rendszert kell a vádlottak padjára ültetnünk akkor, amikor szívtelen és elutasító magatartást látunk az érdekelt nagybirtokok és hitbizományok urai részéről egy népi földbirtokpolitikai megmozdulással szemlben, mondom, tovább kell mennünk az okok keresésében és én éppen erre a szerepre, erre a feladatra, erre a küldetésre kívánok vállalkozni, amikor a kérdés történeti gyökereit kívánom boncolni. A kormánypárt első vezérszónoka, báró Vay László igen t. képviselőtársam beszédének elején megállapította, hogy egy ezredév küzdelmeinek története igazolja, hogy valahányszor idegen leigáztatásban volt részünk, mindannyiszor a magyar földhöz való jussunkat csorbították és nyirbálták meg és a magyar földnek idegen kezekre juttatása által tudtak csak a nemzeti törekvéseinkkel szembenálló érdekek képviselői úrrá lenni ideigóráig* elődeink felett. A mi radikális nemzeti fajvédő felfogásunk és e megállapítás között az a különbség van, hogy bár a megállapítás első felét teljes mértékben osztjuk a kormánypárt igen t. vezérszónokával, osztjuk azt, hogy amikor •* magyar földön a történelmi bukások után idegen hatalmi rendszer akart berendezkedni Magyarországon, mindig a földhöz való jussunkat nyirbálták meg, azonban nem tudunk osztozni a kormánypárt vezérszónokának azzal a megállapításával, hogy ez az uralom csak ideig-óráig tartott. Ha azok a nagybirtokosaink fajilag is azonosak volnának a magyarsággal, akiknek a nagybirtok és a hitbizomány ebben a pillanatban még a kezükben van, ez a kérdés nem volna ilyen végzetes módon kiélezett kérdés. Itt messzemenő faji kérdések is feküsznek ennek a problémának a mélyén. Világos mindnyájunk előtt, hogy a honfoglaló magyarság olyan népi fölénnyel rendezte be az elfoglalt állam területét, hogy itt kisebbségi, nemzetiségi probléma abban az időben nem volt. Nem a mai szemüvegen keresztül nézem a nemzetiségi, vagy kisebbségi kérdést, azonban egyszerűen történetíróink megállapítására hivatkozom, akik megállapították, hogy a honfoglaláskor itt talált szláv, bolgár, avar elemeket, éppúgy a későbbi századok folyamán keletről utánunk jövő rokon, vagy nem ülése 1939 október 26-án, csütörtökön. rokon népeket, tehát a keletről betelepülő népeket, a kunokat, a besenyőket a magyarság minden nagyobb megrázkódtatás nélkül nyereségként tudta a maga soraiba iktatni. Ez a népi fölényünk századokon keresztül rendületlenül állott és ez tette lehetővé, hogy Magyarország nagyhatalommá lett a Duna-medencében. Népi fölényünk azonban megtört a XVI. században akkor, amikor a török megjelent az Aldunánál és amikor a Balkánról a török háborúk hadszíntere áttétetett a mai Magvarország- területére. 1526-tól kezdve megkezdődött a szörnyű pusztulás, pusztítás egész Dél-Magyarországon és azután csaknem az egész Magyarország területén. A Teleki—Prinz-féle Magyar Földrajz III. kötete állapítja meg ezeknek a háborúknak szörnyű embermérlegét, amelyek katasztrofálissá váltak a magyarság további népi fejlődésére. A török háborúk a honfoglaláshoz hasonló mértékben változtatták meg az ou'szág népességének ember-földrajzi képét és az országszívéig ütött óriási ékalakú területről, amely a török becsapásoknak állandó színtere volt, a pusztító töröik 1 hadak letörölték a magyar népet. 1526-ban tölbb mint 100.000, két esztendő múlva újabb 50.000 magyart hurcoltak a törökök a Balkánra és Ázsiába hadifogolyként és rabszolgaként és a legkomolyabb történetíróink megállapítása szerint a háborús vérveszteségeken, a szociális nyomorúság, a nélkülözés, a betegségek okozta tömeges pusztulásokon kívül a török által elhajtott élő emberben szenvedett veszteség ez alatt a másfélszáz esztendő alatt évenként körülbelül 10.000 főre becsülhető. így érthető meg, hogy például egy 1522-ből származó összeírás szerint, amelv a két déli magyar megyének népességösszeírását tartalmazza, 2000 családból összesen négyet, tehát 2 ezreléket találtak idegennek. Egészen az Aldunáig és a Száváig színmagyar lakosságú terület volt Magyarország déli része. A török pusztítások után így érthető meg, hogy ez a terület embervákuummá alakult át, egy lakatlan, elpusztult, feldúlt falvaknak a romjaival teleszórt sivatae-gá ós pusztasággá, ahol a középkori mezőgazdasági és városi kultúrában gazdag Magyarország helyett a török időknek legszörnyűbb sivatag 1 kéüe tárul a. történelmen keresztül mindnyájunk lelke elé. Igen t. Képviselőház! A szatmári békekötés után a töröktől megszabadult Magyarország nemcsak a politikai helyzetnek rendkívüli megváltozása miatt, hanem népi szempontból sem tudta folytatni többé az öncélú magyar nemzeti politikát, de különösen nem tudott azóta itt a Dunavölgyében nagyhatalmi politikát folytatni. A föld javaslat vi tájában résztvevők! többen felemlegették már, hogy ebben a korszakban, a XVI. S Z í:l Z £1 d fordulóján Magyarországnak a népessége ugyanannyi volt, mint Anglia népessége. A szat mari békekötés után tehát egy nagyvonalú nemzeti politika helyett gondoskodni kellett az elpusztított ezer ós ezer falu újra való megtelepítéséről, új falvak telepítéséről a magyar területen. A magyarság előtt világosan állt, hogy ha elégséges emberanyaga. elégséges akarata és elégséges felelőssége nincs a rendi Magyarországnak ezeknek • a területeknek egy nagyvonalú belső telepítéssel a magyar faj számára újra való visszahódítására, akkor idegenek és a magyarság ellenségei fogják ezt a telepítést elvégezni.
