Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-44

Az országgyűlés képviselőházának 44. nünk. Igaza volt Hunyady Ferenc t. képvise­lőtársamnak, amikor arra utalt, hogy ezekkel az új kisbirtokosokkal kapcsolatban egy nagy­szabású új szervezkedést kell megindítani, egy új szervezetet kell nekik berendezni. Ha pedig most az akció pénzügyi lebonyo­lításáról beszélünk, akkor nekem ismét csatla­koznom kell Horváth Ferenc igen t. képviselő­társamnak azokhoz a kitűnő számításaihoz, amelyekből kiderül, hogy ennek az egy és fél­millió hold földnek tulajdonba juttatásához az állami telepítési alap hozzájáridása mellett még szükség van arra, hogy legalább 150—200 milliós kölcsönhöz jusson az a kisember. Ö en­nek a kölcsönnek az előteremtését elsősorban az OTI és a MABI öregségi járulék tartalék­tőkéjéből, valamint a különböző biztosító inté­zetek tartaléktőkéiből akarja eszközölni. Mél­tóztassanak megengedni, hogy én is hozzájá­ruljak ehhez egy praktikus adattal, amelyet mostani olaszországi tanulmányutamról hoz­tam magammal. Én azt láttam Olaszországban, hogy ami­kor ott a birtokosokat birtokuk egy részének leadására kényszerítették, azoknak a birtoko­soknak, akiknél bonifikációra, csatornázásra, útra, öntözésre volt szükség, az állam a térítési összeg egy bizonyos részét bérmunka alakjában fizettette meg. T. Ház! A mi országunk a kubikosmunkaerőt gyengén használja ki, pedig ez éppen olyan nemzeti kincs, mint a pénzünk vagy a földünk, sőt talán még na­gyobb kincs. (Úgy van! Ügy van!) Évről-évre az elveszett munkaórák millióival kell itt szá­molnunk. (Fricke Valér: A nemzeti vagyon pusztulása!) Kérdem: nem kellene a nemzeti vagyonnak ezt a pusztulását megakadályozni olymódon, hogy legalább a házhelyakciónál, legalább azoknak az egészen kis birtoktestek­nek a megalakításánál az a kubikos az álla­mon keresztül — hangsúlyozom, hogy az, álla­mon keresztül, mert ezt nem lehet közvetle­nül megoldani, abból mindig súrlódások tá­madnának, robotféle keletkeznék — akkord­munka alakjában szolgáltathatná a maga munkáját annak a nagy alföldi csatornázási ós öntözési tervnek végrehajtása érdekében, amelyet a Kormányzó Űr Ö Főméltósága Szol­nokon hirdetett meg, (Taps a jobboldalon.) mint a magyar jövő, a magyar évtizedek egyik legfőbb programmját? Kérdem: az Alföld kubikosai az államon keresztül nem szolgál­tathatnák ennek a programúinak a nagybirto­kon való végrehajtásával a házaik vagy kis birtokaik törlesztését bizonyos mennyiségű földmunkával? (Élénk helyeslés és taps a jobb­oldalon.) Végezetül engedjék meg, hogy amikor arra a nemzeti áldozatkészségre hivatkozom, amely itt szóval is megnyilvánult Hunyady Fe­renc t. képviselőtársam és a Ház számos más közvetlenül érdekelt birtokos tagjának felszó­lalásában s amely annakidején lehetővé tette, hogy ez a rendi magyarság az utolsó nagy küzdelmét 1848-ban oly dicsőségesen harcolta végig, amely lehetővé tette, hogy ez az ország a Bach-korszak elnyomása alatt is meg tudta védeni a maga erkölcsi és szellemi hirtokállo­mányát, felolvassak itt egy pár adatot arról, hogy hogyan jártak elől a gyakorlati áldozat­9 készséggel a mi most visszatért felvidéki ma­gyar birtokos testvéreink, (Éljenzés a jobbol­dalon.) amikor az általuk visszavehető cseh birtokokról — hiszen oly sok birtoktest volt, amely nem került magyar kézre, hanem cseh telepesek, cseh maradékbirtokosok vették a ülése 1939 október 26-án, csütörtökön. 415 kezükbe — részint ünnepélyesen lemondottak, részint maguk vettek részt annak a javaslat­nak ai megszövegezésében, amely ezt a lemon­dást elrendelte számukra. Itt ül velünk szemben a felvidéki minisz­ter úr. Jaross Andor. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen ) Az ő édesapjá­nak, Jaross Istvánnak körülbelül 330 kataszt­rális holdját vették el a csehek és ennek nagy­részét visszakaphatta volna a cseh telepesek­től, ámbár ősi földbirtokoscsalád az övék, mégis ő volt az első a felvidékiek közül, aki kijelentette azt, hogy ez annak a felvidéki parasztságnak jár, amelyik húsz esztendeig harcolt velük a az ő politikai küzdelmeikben olyan hősiesen vett részt. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Pándi (Pölcz) Antal: Derék dolog; volt!) De más példa is van éppen a Jaross-családból. Hiszen Jaross Vilmos szintén körülbelül 300 katasztrális hold földjét veszítette el ilyen módon. Szilassy Béla államtitkár, Nagy Nándor főispán, Bar­tal István 3—400 hold földről mondottak le, Kürthy István 250,' Vásárhelyi Árpád 600 hol­dat veszített a cseh földbirtok során, Taris Eezső 1500, Dóra Sergius ezren felül, báró Schell Péter* és Biró Dénes ezren felül, So­mogyi Béla 700—800 között, Wilcsek Vilmos 800—1000 hold között, a Beélikek, Lutzenbache­rék és a báró Fekete-család iszintén 200—1000 holdtól váltak meg. (Élénk helyeslés és taps u jobboldalon és a középen. — Pándi (Pölcz) An­tal: Éljenek a felvidékiek!) T. Ház! Mai felszólalásomat, amelyben en­nek az áldozatkészségnek a szellemét akartam felidézni, nem fejezhetem be méltóbban más­ként, mint ennek a példának hangoztatásával. A felvidéki szellem, a régi szabadelvű szellem által, különösen a zsidóság által sokat táma­dott felvidéki szellem ebben is példát mutatott nekünk, ebben is új irányt hozott ide és éppen az érdekelt közép- és nagybirtokosok mutattak az áldozathozatalban példát. Természetes te­hát, hogy én ezt a javaslatot, amelynek beter­jesztője vitéz gróf Teleki Mihály (Elénk éljen­zés és taps a joboldalon és a középen.) és az a kormány, amelynek tagja Jaross Andor s ame­lyet támogat a Felvidéki Egyesült Magyar Párt, csak örömmel fogadom el abban .a re­ményiben, hogy ez haladást fog jelenteni és hogy a végrehajtásban ugyanaz a bátor, hatá­rozott szellem fog megnyilatkozni, amely itt a parlamenti tárgyalásokon megnyilatkozott. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen- — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök:; Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Paczolay György! Elnök: Paczolay György képviselő urat il­leti a iszó. Paczolay György: T. Képviselőház! Az előttem felszólalt Oláh György igen t. képvi­selőtársam beszédét erről az oldalról is rendkí­vüli figyelemfmel és érdeklődéssel hallgattuk. Megállapítom, hogy mii, akik alkotmányos és •nemzeti alapon állunk — akár a túlsó oldalon üljünk, akár pedig itt ezen az oldalon — a nagy nemzeti elvi kérdésekben a legnagyobb mértékben egyetértünk. Egyetértünk Oláh Györgynek azokkal a fejtegetéseivel, amelyek­ben ő a iszaibadelvű-rendiszer földbirtokpoliti­kájának mérlegét állapította meg és rámuta­tott arra a teljes csődre, amely a szabadelvű államrendszernek a földbirtokpolitikai kérdé­sekben való (magatartását a múlt század végén és ennek a századnak elején követte, nem tu~ 63*

Next

/
Thumbnails
Contents