Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-44

m Az országgyűlés képviselőházának 44. ülése 1939 október 26-án, csütörtökön. igenis bizalmat szavazunk ennek a javaslatnak. S ha a végrehajtás kérdéséről beszélünk, engedjék meg, t. Ház, hogy a saját tapasztalataim alapján néhány megállapítást felolvassak itt, hiszen az én kerületemben, az Esterházy-nagybirtokoii — hála Istennek — már ezelőtt egy esztendővel önként megindultak a bérbeadások. Először a külföldi példák mutatják azt, hogy a nagy reformműveleteknél még a ráfordított összeg 8—10 százaléka sem sok az adminisztrációra. Nem sok reá, és nem túlfejlesztett adminisztráció, hiszen ilyenkor, az ilyen hirtelen. végrehajtott nagy reformoknál, nagyon sok pénz elfolyik, ha nem kellő helyre irányítják azt, nagyon sok mag hull a barázda ihelyett a barázda mellé, tehát nem kidobott pénz itt minden adminisztrációs pénz. De fel kell hoznom másodszor azt is, hogy ez az új tisztviselői kar, amelynek ezt az adminisztrációt végrehajtania kell, alulról is és felülről is igen nagy nyomásnak lesz kitéve. (Ügy van! Ügy van!) Nagy nyomásnak lesz kitéve a helyi erőktől és nagy nyomásnak lesz kitéve esetleg az országos erőktől. (Szöllősi Jenő: Az üldözött vadaktól. — Br. Vay Miklós: Nem sikerül.) Éppen azért kérjük a földművelésügyi miniszter urat, <hogy ennek a tisztviselői karnak, a végrehajtószerv tagjainak a fizetése is olyan legyen, amely bizonyos függetlenségérzetet ad nekik. (Helyeslés.) Igenis szükség van itt a centralizációra, szükség van arra, hogy a végrehajtó tisztviselő tudja, hogy csak a saját osztályfőnökétől ós vitéz Teleki MittálytóL függ és minden helyi alsó vagy felső erők nyomásától fügigetlen. (Szöllősi Jenő: Meg kell mondani a vidéki hatóságoknak!') De szükség van ennek a tisztviselőkarnak a szociális kiképzésére. Szükség van arra, hogy ennek a tisztviselői karnak külön testületi szelleme legyen, (Helyeslés a jobb- és baloldalon. — Taps jobbfelől.) amely ne hasonlítson semmiféle eddigi közigazgatási vagy más végrehajtói bürokrácia szelleméhez. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Taps a jobboldalon. — Szöllősi Jenő: Hol van erre a remény?) Harmadszor a legpontosabb menetrendet kell ennek az adminisztrációnak felállítani, hogy az a birtokos is tudja, melyik évben mennyit kell leadnia bérletben vagy részes művelésbe, vagy örök tulajdonul. Legalább körülbelül tudniok kell azoknak a helyi hatóságoknak is, amelyek összegyűjtik azokat, akik a bérletet elfoglalják, hány emberrel számolhatnak évről-évre. Legyünk ugyanis tisztában azzal, hogy a magyar parasztság, a magyar kisember nem fogja megérteni a javaslatban szereplő azokat a megállapításokat, hogy itt igényjogosultság nincsen. A jegyzőnek, a helyi hatóságnak valami módon meg kell állapítani, (Bodor Márton: De nem a pártelnököd! — Elnök csenget.) hogy kiket fog abba a kísérletbe belevenni. Annak a helyi szervnek érintkezésbe kell lépnie a kis érdekeltekkel és így nagyon könnyen előállhat az, hogy az a kisember azt mondja: írattam én földet annál a hatóságnál, de azt a jegyző úr nem adta meg. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Roppant nagy fegyelemre, roppant biztos menetrendre, roppant határozottságra van szükség ennek a javaslatnak végrehajtásánál. Negyedszer, ha már az adminisztrációról, a végrehajtásról beszélünk, komolyan számítanunk kell bizonyos szabotázsra is, (Ügy van! jobbfelől.) mert hiszen az emberi természetben van az, hogy olyan üzemmel, amelynek egy része nem lesz az enyém, hanyagabbul bánok, az iránt — hogy úgy mondjam — bizonyos fokig ellenséges vagyok. Ennek a szabotázsnak kikerülésére meg kell mondanom őszintén, ennek a javaslatnak a sikere attól is függ, hogy az egész közgazdasági élet az egész iparosodás csakugyan be tud-e állítani egy olyan nagy mozgósítást, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) amely különösen a közvetlen nyerstermékeket feldolgozó mezőgazdasági iparokat fogja fellendíteni, be tud-e állítani egy olyan szervezkedést, amely fel tudja szívni a piacra dobott proletárok tömegét? Azt ugyanis mindnyájan tudjuk, hogy mindenkit nem lehet azonnal elhelyezni. Talán messzebbmenő történelmi példa, ha én ezzel kapcsolatban elmondom azt. hogy Maj gyár országon három nagy telepítési akció volt, hogy úgymondjam, a magyar élettérben évek alatt háromszor sikerült nagy földbirtokmozgósítást, nagy települést végrehajtani és e közül a három akció közül kettő ellenünkre folyt le. Akármilyen furcsán is hangzik, az első nagy letelepülés a honfoglalást követő idők mozgalma volt, a második a török idők után a délvidéknek, az Alföld közepétől lefelé kipusztult területeinek! betelepítése. Ezt császári tábornokok, sajnos, ellenünkre oldották meg, de ennek megoldása mintaszerű és példaszerű volt. (Ügy van! jobbfelől.) Sajnos, idegeneket hoztak ide, de aki elolvassa a Mercy Claudius telepítéséről szóló adatokat, ahol egészen a házőrző ebig mindenről gondoskodtak, (Ügy van! Ügy van!) az azt kell, hogy mondja: csak a nagy szervezettségnek, csak a nagyszabású, hogy úgy mondjam, katonai szervezettségnek van igazán sikere az ilyen telepítési mozgalmakban. A harmadik telepítés szintén ellenünk folyt le és ez tulajdonképpen erőszakos katonai telepítés volt. Nem akarok itt a felvidéki és az erdélyi magyarságnak birtokából való kifosztásáról részletesen beszélni, csak arra akarok ezzel kapcsolatban rámutatni, — ne méltóztassanak félreérteni, nem azt mondom, hogy ezt a processzust a hadseregre kell bízni, — bizonyos katonás fegyelemre, bizonyos nagyszabású fegyelmezési akcióra, bizonyos nemzetnevelési akcióra van ebben az országban szükség, hogy egy ilyen nagy mozgalom sikerüljön. (Helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) Meg kell gondolnunk azt, — ahogyan Horváth Ferenc igen t. képviselőtársam olyan kitűnően kiszámította — hogy itt körülbelül 300.000 családnak az ország földjével való kapcsolatáról és annak újjárendezéséről van szó. Itt arról van szó, hogy 1,200.000 ember, — ezt az eddig végrehajtott telepítések statisztikai adatai alapján számítottuk ki, tehát nem légből kapott statisztikai adatok, — 1,200.000 földből élő embernek az életére nyerünk most befolyást ezzel a javaslattal. Kérdem: szabad-e ebben a mai modern korban, a nagy szervezkedéseknek a korában ezt az l,200.p00 embert nemzetnevelési és gazdasági irányítás, gazdasági nevelés tekintetében a kezünkből kiengednünk? (Felkiáltások jobbfelől: Nem! Igaza van!) Azt mondhatnám, hogy "ezzel a birtokjavaslattal valósággal új rendet kell létesítenünk (Bodor Márton: Ügy van! Új rendszert), új kisbirtokos rendet kell teremte-