Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-44

'Az országgyűlés képviselőházának 44. & »Miután mi a telepítési akciót úgysem tudjuk olyan mértékben űzni, ahogy szeretnénk, mi­után százmilliók évenként nem állnak rendel­kezésünkre, nem lehet elutasítanunk a hala­dásnak és a törekvésnek minden más módját. A bérleti rendszer is versenyezhet a telepítés­sel, mert telepíteni csak olyannak lehet, aki­nek bizonyos anyagi képességei vannak, te­hát a bérlet olyan osztályt karol fel, amelynek a telepítését úgysem lehet figyelembe venni.« És végletekig így folytatódik ez a vita. Csáky Sándor gróf azt mondja, hogy a bérlet és a tulajdon közötti különbség bizonyos esetekben igen kicsiny. Azt mondja (olvassa): »Nagy té­vedés volna azt hinni, hogy egyedül a föld­tulajdon képezhetné a vagyonszerzésre nyert jogcímet, mintha a hosszú bérlet által nyert haszonélvezete a földnek kellő tőke mellett nem biztosíthatná a vagyonosodást?« Nagyon régi ez a vita és engedje meg a t. Ház, hogy ezzel a vitával kapcsolatban, talán a mi bérleti javaslatunk javára, egy példát idézzek az én saját képviselői tapasztalatom­ból. (Halljuk! Halljuk!) Sopron megyében, Csapodon, tíz évvel ezelőtt arra járva, egy megdöbbentő eseménynek voltam a tanuja. Az Esterházy-hitbizománynak a község határában levő 3000 holdas uradalmát egy Beck Miksa nevű zsidónak és részvénytársaságának akar­ták bérbeadni. Már készen volt a bérleti szer­ződés, amikor én mint hírlapíró, odaérkeztem. Akciót indítottunk a községgel együtt és a kö­zös akciónak eredménye az lett, hogy a már aláírt bérleti szerződést sikerült megsemmisít­tetni és a birtokból Csapodra eső 850 vagy 860 katasztrális hold a csapodiaknak jutott kis­bériéibe. (Szöllősi Jenő: Derék dolog!) ők ta­lán éppen azoknak az eszményeknek kisugár­zásaként, amelyeket a mi kis klubunk ezelőtt tíz évvel hirdetett, talán éppen az én szerény tanácsomra, alakítottak ott egy bérlőszövet­kezetet az Okh. kebelén belül. Őszintén megvallva, nem volt időm felül­vizsgálni, hogy ez a bérlőszövetkezet mit csi­nált 10 esztendeig, nem jártam azon a vidé­ken. Amikor a választások alkalmával oda­kerültem, a község virággal, ünnepelve foga­dott engem, mondhatom, majdnem Önhibámon kívül. Az 1500 lakosú község egész arculata megváltozott 10 esztendő alatt, egy 850 holdas kisbérlőszövetkezetnek elég rossz minőségű földön való működése folytán. Hogy adatokat! tmondjak feirről a fellen­dülésről, amikor én ezelőtt tíz esztendővel ott jártam, a községnek összesen 2 pár ökre volt. Amikor tíz év után odaérkeztem, 122 két éven felüli ökröt és 137 tinót találtam az istállókban. A lovak száma 90%-kai, a tehe­neké Valaímii 60%|4kal megszaporodott. Egy hétköznapon érkeztem meg. 4000 pengőt talál­tam a szövetkezeti kasszában. Hét éve tart két ötvenpengős alkalmazottat a bérlőszövet­Ne méltóztassék termelőszövetkezetre gon­dolni. A bérlőszövetkezetnek szerintünk első­sorban az a célja, hogy a fizetési garanciát nyújtsa- a birtokossal szemben, hogy bizto­sítsa az egyetemes felelősséget, hogy a né­pet bizonyos fokig tömörítse. Hogy ez a bérlo­saövetkezet milyen eredménnyel működött, azt mutatja az, hogy magúik 1 Esterházyak val­lották be, hogy a csapódlak egyetlenegyszer hártalékban nem maradtak. (Taps.) t Sőt a szö­vetkezet a falu templomának építéséhez is adott pénzt, a »Magyar a Magyarért« című KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. ése 19S9 október 26-án, csütörtökön. 413 akciót úgy támogatta, hogy százalékban szá­mítva Csapodon adták a legtöbbet # Sopron megyében a Felvidéknek. (Szöllősi Jenő: Ezért kell a kisbirtok!) Eszövekezettámogatá­sával a lakosok azóta 240 hold Örökföldet vá­sároltak a határon. (Egy hang a jobboldalon: Gyönyörű példa!) Ebben az országban nem minden község Csapod és a nép különböző gazdasági fejlett­ségben és formákban él. Vallom, a bérleti forma nem örökös, mégis valahogy a-zzal jel­lemezhetném a mi javaslatunkat, hogy sze­gény ember vízzel főz és éppen azért ez a főzés nem tarthat túlságosan sokáig. (Ügy van! a baloldalon.) Erre vonatkozóan, hála Istennek, bírjuk a miniszterelnök úrnak éppúgy, mint a mi igen t. földmívelésügyi miniszter urunknak a kijelentését, hogy az a tizenötesztendős határidő, amelyet a javaslat­ban lefektettek, olyan keret, amely legfeljebb bizonyos eseteikben lehet maximum, de min­denképpen igyekezni fognak, ha lehet három, négy esztendőn belül a 'bérleti formáról a tu­lajdoni formára áttérni. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — Szöllősi Jenő: Nagyon sevány vigasz!) Hunyady Ferenc igen t. képviselőtársam az ő kitűnő beszédében azt mondotta, hogy egy rossz javaslat közepes végrehajtással töb­bet ér, mint egy jó javaslat rossz, végrehaj­tással. (Szöllősi Jenő: De csak jobb volna, ha jó javaslat volna és jó végrehajtás? — Br. Vay Miklós: Kontrázzunk legalább! — Az elnök csenget.) Tudom, ez a javaslat, hála Istennek — csak rugalmas formákat, hála Istennek, csak kerete­ket ad, és ihála Istennek nagy felhatalmazást ad vitéz gróf Teleki Mihálynak, (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) hogy belá­tása szerint cselekedjék. Hiszen a anagyar földkérdés sokszínű va­lami, ezen a tarka sok mindenféle apró mo­tívum határozza meg ezt a birtokpolitikát. Az egyik helyen mindjárt örökföld kell, a másik helyen évekig kívánják a kisbérleti rendszer fenntartását; az egyik helyen a nagybirtok azonnali lebontására van szük­ség, a másik helyen óriási kánokat okozna, ha azonnal, egy-két esztendőn 'belül minden nagybirtokot lebontanának. Én igenis vallom azt, hogy ennek a javaslatnak sorsa a végre­hajtáson áll vagy bukik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Bodor Márton: Csak politikát csinálnak majd belőle!) De vannak itt biztató jelek, amelyekért mi bizalmat előlegezhetünk úgy a földmíve­lésügyi miniszter úrnak, mint a javaslatnak. Konkrét biztató jelek ezek. Ilyen biztató jel a költségvetésnek a földmívelésügyi tárcára vonatkozó részében az, hogy 150 százalékkal felemelték a birtokpolitikai osztály központi adminisztrációjának hozzájárulását. ami annyit jelent, hogy máris 50-re emelik r fel még ennek a költségvetési évnek folyamán a belső adminisztrációs tisztviselők számát. És látok ott tekintélyes emelkedést a gazda­sági felügyelői karban is, s látom azt, hogy a pénzügyminiszter úr megleiüetésszerüleg, minden előzetes bejelentés nélkül. 34 millióra emelte fel a telepítési hozzájárulását. Én nem mondom azt, hogy ez, elég, én nem mondom azt, hogy a telepítésre szánt 34 mil­lió pengő ebben a közgazdasági másfél esz­tendőben elegendő, de igenis máris látjuk a jószándékot (Szöllősi Jenő: Ez igaz!) s ezért 63

Next

/
Thumbnails
Contents