Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-44

Az országgyűlés képviselőházának 44. ülése 1939 október 26-án, csütörtökön. 41' vezni — a szabadelvű irányzat folytán nemhogy kihevertük volna azt a vérveszteséget, amit a török idők 150 esztendeje, az utánakövetkező szabadságharcok, az abszolutizmus alatt elszenvedtünk, hanem ebben az időben vérzett el a magyarság, igen tekintélyes része, ebben az időben vándorolt ki az országból, a Kárpátmedencéből az országnak olyan erős rétege, amely, ha itt lett volna, ha önálló lett volna, nem következett volna be Trianon. (Ügy vanh Ügy van!) Minden korszak erőfeszítésének próbaköve egy utána következő harci állapot, egy utána r következő nagy nemzeti megpróbáltatás és ha egy ilyen megpróbáltatáson keresztül, nézem az 1848 előtti, a Jászi-féle radikalizmus által sokszor elátkozott rendi világot, akkor azt látom, hogy a régi magyar történelmi osztályok, a középnemesség és a főnemesség reformkori szociálpolitikája, földbirtokpolitikája, institúciói letették a nagy próbát 1848-ban a szabadságharcban; ez a nemzet 48-ban képes volt arra, hogy a semmiből hadsereget teremtsen, hogy két hatalommal szemben egy egész világ elismerését, vívja ki; de hogy a 67-től egészen a világháborúig uralkodó szahadelvűség mikor tette le a próbát erre, csak egy kifejezéssel válaszolok: Károlyiforradalom, (Ügy van! Ügy van! — Taps. — Szöllősi Jenő: Most is próba előtt állunk!) Teljesen igaza vau a túloldalon ülő képviselőtársamnak, hogy ma is próbatétel előtt állunk, de nagyon sajnálom, hogy képviselőtársaim nem lehettek jelen azokon a tárgyalásokon, amelyeket mi ezzel a javaslattal kapcsolatban zárt ajtók mögött folytattunk, ahol tehát őszintén kibeszéltük magunkat. (Felkiáltások a baloldalon: Itt is elmondhatják!) Semmi különbség nem volt ezeknek a tárgyalásoknak hangmenete és az itteni között. Az ezen az oldalon ülő igen tisztelt nagybirtokos és középbirtokos képviselőtársaim, az érdekeltek is ugyanezt a felemelő hangot használták. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Matolcsy Mátyás: De mi van a javaslatban? Miért olyan szegény a javaslat? — Szöllősi Jenő: Törölték a d) pontot. — Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Br. Vay Miklós: De nem a hordó tetejéről! — Matolcsy Mátyás: önök demagógizálnak a legjobban! — Paczolay György: Magukról beszél!) Csendet kérek minden oldalon. Méltóztassanak mindenfajta közbeszólástól tartózkodni. (Pándi (Pölcz) Antal: Mi nem osztottunk...) Pándi képviselő úr maradjon csendben! (Matolcsy Mátyás: Az önök kerületében plakátozfák ki a földreformot, nem nálunk!) Kérem Matolcsy Mátyás képviselő urat, maradjon csendben! Oláh György: T. Ház! Lehet, sőt egészen bizonyos, hogy az úgynevezett szabadelvűkorszak középbirtokossága és nagybirtokosságainak alsó kategóriája egy képzelt érdekazonosságban élt a nagy latifundiumok érdekeivel. Ezt az érdiekazonosságot úgy jellemezhetem, hogy a 300 holdas alföldi homokbirtokokon gazdálkodó kurtanemes valahogyan nem tudom, milyen társadalmi vagy társasági érzületek, milyen háborúelőtti úrhatnámság folytán (Paczolay György: Mágnásmentalitás a dzsentriben!) állandóan az Esterházy hercegi birtokok integritását féltette. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ez téves érdekazonosság volt, de örömmel állapíthatom meg, hogy középbirtokos^ és nagyibirtokos képviselőtársaim ennek a pártnak a zárt ajtók mögött folyó tárgyalásain sem érezték ezt az érdekazonosságot azokkal a beteg és túlzott méretű latifundiumokkal, azokkal a nagybirtokokkal, amelyek a magyar nemzet fejlődésére annyira károsak, amelyek az egészséges fejlődésnek annyira útját állják. Itt látom én azt a nagy hangváltozást, amely tíz esztendő óta bekövetkezett az ország vezető osztályaiban is. En nem mondom, hogy alszik az a szellem, amely tíz évvel ezelőtt rendőrhatósági úton oszlatott szét minket; én nem mondom azt, hogy ez a reakciós szellem nem bujkál itt még; (Ugy van! Ügy van! balfelől.) nem itt a padsorok között, hanem ezen a* épületen kívül. T. Ház! Mostanában minden reggel tiszteletpéldányokat kapunk bizonyos könyvekből. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Nagyon megtisztelnek minket ezekben. A t. túloldalnak fogom felolvasni, hogy milyen megtiszteltetésben van részünk ezekben a könyvekben, amelyekből ismeretlen mecénások nem tudom miiven hirtelen felgerjedt irodalompártolás elmén napvilágra segítenek. (Matolcsy Mátyás: Az Andrássy-út 90. alatt van az irodalmi központ! Kinyomoztuk, tisztáztuk, hogy milyen irodalmi forrás! — Egy hang balfelől: Pallavicini!) Ennek a könyvnek, amelyet az elmúlt napokban kétszer is megkaptam tiszteletpéldányként, (Derültség.) a hatodik oldalán a következők olvashatók (olvassa): »Egy kicsiny, de lelkes írógárda sietett felrázni a közvéleményt a demagóg jelszavakba való belenyugvás közönyéből. Sajnos, azonban az ellenméreg már kissé elkésettnek bizonyult. Az évek óta folyó mételyezés megtette hatását és a megtévesztett közvélemény pszichológiailag érvényesülő nyomása alatt megszületett a hivatalos kormányzat földreformjavaslata.« Mi tehát ezek szerint a könyvek szerint megmetélyezettek vagyunk. (Matocsy Mátyás: És ezt a cenzúra kiengedi! Minket nem enged! — Matolcsy Tamás: Be kellene csukni a szerzőt! — Matolcsy Mátyás: Ezt ki lehet adni!) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Oláh György: T. Ház! Ugyancsak egy ilyen tiszteletpéldányban megkapott könyvben olvasom a reánk nézve, a mi többségi páriánkra nézve olyan megtisztelő sorokat (olvassa): »Az ős-demagógiának sikerült olyan ködöt rakni a többség agyára, hogy ember legyen a talpán, aki szerényen ellenkezni mer.« (Derültség. — Matolcsy Mátyás: Hol a cenzúra? — Bodor Márton: Mertem volna ezt én írni! — Derültség.) Nem folytatom itt a különböző tiszteletpéldányok és röpiratok felolvasását, csak azt akarom mondani, hogy mi tudjuk, hogy az a szellem, amely a háború előtt a magyar földbirtokpolitikának ezt a tragikus mérlegét felállította, nem alszik, de azért vagyunk itt, hogy őrt álljunk (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és ez a javaslat a legfőbb bizonyítéka annak, hogy mi igenis, harcosan szembeszállunk ezzel a szellemmel (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) és mi itt leszünk ennek a javaslatnak a végrehajtásánál is, (Élénk helyeslés és taps.) itt leszünk és őrt fogunk állani ugyanazzal a szellemmel, amelyet a javaslat vitájában zárt ajtók mögött tanúsítottunk, tekintet nélkül arra, hogy nagybirtokosok, hivatalnokok, tisztviselők vagy parasztszármazásúak vagyunk. (Egy hang a középen: Mind lelkes magyarok vagyunk!)