Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-43
Az országgyűlés képviselőházának J/.3. ülése 1939 október %h-én, kedden. 391, pedig ezidő alatt azt igazolta be, hogy nem megtelelő, annak tessék más szakmába menni, hiszen ezidő alatt úgyis csak haszonbérlő volt, a tulajdonjog nem volt az övé, az a föld a nem swst vagyona. Ha pedig a nemzet vagyona a földbirtok, akkor akár az enyém, akár másé az a fold, azé legyen, aki jobban termel, mert ez válik a nemzetnek is a javára. Éppen ezért nem nagyon helyeslem a t. túloldalon ülő nyilastestvéreknek azt az álláspontját, amikor azt mondják, hogy minek egy embernek ennyi meg enynyi föld. Véletlenül az én kis birtokomon hallottam, hogy az egyik nyilas-testvér azt mondta: minek egy embernek ennyi föld. elég volna a tizedrésze is. Már itt is megnyilvánul az, hogy nem a fajvédelem irányítja őket, hanem inkább az ellenszenv, hogy miért van az egyiknek több, mint a másiknak. (Bodor Márton: Nagy tévedés!) Én azt mondtam neki: nézze, kedves barátom, a fontos az, hogy miképpen termel most az a birtokos azon a földön. Ezelőtt 30—40 évvel az a birtok, amelyen gazdálkodom, ötöd- és hatodosztályú volt, 5—£ mázsát adott és most már évtizedek óta 10 mázsán alul nem igen termett, hanem mindig többet. Ennek oka az, hogy intenzíven, megfele lően folyik a gazdálkodás és azután, ha ezek a birtokok csak felét termelnék, a felét kapnák az aratók, gépmunkások stb. Példát hozok fel erre, kedves barátom. Olaszországban hadifogságban voltam annakidején. Kivittek bennünket mezőgazdasági munkára, aratni. Aratás alatt adtak nekünk munkánk ellenszolgáltatásául 50 centesimit. Közülünk nagyon sokan elégedetlenkedtek a miatt, hogy 50 centesimit kaptunk. Azt mondták, ha torsokat szednénk is, akkor is többet kellene adni. »Ne adjon az Isten nekik termést« — mondták s minden roszszat kívántak nekik, csak jót nem. 1917-ben az osztrák-magyar csapatok hátraszorították az olasz csapatokat, s a német tengeralattjárók már akkor is süllyesztgették az amerikai tengeri hajókat. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) A fogolytáborban a mi menázsinkat — . a szerint — leszorították kevesebbre: a kenyéradagot 25B grammra, a krumplit 100 grammra s a rizst szintén igen csekély mennyiségre, úgyhogy bizony ez éppen csak az éhenhaiastói mentett meg bennünket. Akkor én is azt mondtam, meg mások is. Amikor panaszkodtunk, azt mondották azoknak: írjátok meg a neme teknek, hogy ne süllyesszék el az Amerikából jövő hajókat, mert vegyétek tudomásul, hogy elsősorban veletek éreztetjük, ha e miatt hiányzik az élelmiszer. — Ekkor már mi is azt kívántuk, hogy az olasznak is adjon az Isten annyit, hogy neki is jusson és nekünk is tudjon mit enni adni. Kedves barátomnak is azt mondhatom: adjon az Isten mindenkinek, hogy neked is jusson, mert így lesz az jó mindnyájunknak. (Helyeslés balfelől.) Tulajdonképpen nem is ezzel kívánok foglalkozni, nem akarok elkalandozni a tárgytól, inkább az a célom, hogy gyakorlati irányba tereljük ezt a törvényjavaslatot. A törvényjavaslat tárgyalása során ugyanis módosítások történnek, esetleg indítványok hangzanak el. javaslatokat fogadnak el. így a házhelyek létesítésével és juttatásával kapcsolatban én in bátor leszek szót emelni, sőt javaslatot is beterjeszteni. Üdvözlöm a kormányt akkor, amikor a házhelyjuttatást újból a Ház elé hozza, mert tényleg vannak már községek, ahol a • házhely-igénylők feliratkoztak és a házhelyigényiő íveket ki akarják tölteni, amire, azt hiszem, rövid időn belül mód nyílik. Ellenben a törvényjavaslat nem gondoskodik arról, hogy ezek a leginkább nincstelen emberek miből építsenek házat. (Ügy van! joöbfelől.) Szerintem helyes volna, ha őket a Falusi Kislakásépítő Szövetkezetbe belekapcsolnák és ennek révén kölcsönt juttat nának nekik. (Czermann Antal: Helyes!) Mert ha házhelyet fog is kapni, talán évtizedekig nem tud építeni, mert annyi pénze nem gyűlik össze, hogy fel tudja építeni házát. De ezzel kapcsolatban azt szeretném és indítványozom is, hogy a 9. §-nak, amely a házhelyek szerzéséről szól, 3. bekezdését bővítsük ki egy mondattal (olvassa): »Javaslom, hogy a házhelyigénylők a Falusi Kislakásépítő Szövetkezettől kölcsönt igényelhessenek, ellenben az 1928—-30. év között felvett Faksz.-kölcsönök egyenként felülbírálandók. Megadandó a kedvezmény a kölcsönfelvevőknek, amelyeket a mezőgazdasági kisbirtok kapott a védettséggel kapcsolatban, de semmiesetre sem lehet több az évi részletfizetés a kölcsön után, mint a környéken szokásos kisházak haszonbére.« Mélyen t. Ház! A Faksz.-kölcsön ügyével mi már többször foglalkoztunk. Egyes vidékeken olyan sérelmes ezeknek fenntartása, hogy azokat feltétlenül meg kell változtatni, mert amikor felvették a kölcsönt, megvolt a munkaalkalom, 6—7 pengőt kaptak naponta. Legtöbbje, aki ilyen kölcsönt vett fel, nincstelen ember és a legtöbbjének a frontszolgálata is megvan, tehát ezt a kölcsönt háborút viselt emberek vették fel. A legtöbben 1500 pengő kölcsönértéket vettek fel, ezt beépítették a házba, de 1930-ban, 193J-ben, 1932-ben és 1933-ban bekövetkezett az az időszak, hogy munkaalkalmuk alig vagy egyáltalában nem volt, úgyhogy egy kubikosember átlag kereseti lehetősége nem ment többre, mint 180—200 pengőre, ami a legszükségesebb megélhetésre is alig volt elég. Kölcsönrészletük tehát annyira felszaporodott, hogy bizony most ezt utólagosan nem tudják rendesen fizetni. A múlt esztendőben egy rendelet módosította a Faksz.-kölcsönök részletfizetését, mégpedig úgy, hogy a fizetés időtartamát húsz évről harminc évre emelte, tehát hatvan félévig kell a kölcsönt fizetniük. A részletfizetésben azonban semmi különbség nincsen, mert a hátralékokkal kapcsolatos kamatok úgy megnőttek, hogy még többet kell fizetniök most, mint amikor húsz esztendő volt a fizetési idő. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Meg kell védeni Őket!) Adatok vannak a kezemben, amelyek azt bizonyítják, hogy a rendelet^ kiadása előtt évi 110 vagy 115 pengő volt a részlet; most is ugyanannyi, vagy esetleg még több is 15—20 pengővel, azzal a különbséggel, hogy most 30 évig kell fizetniök a részleteket. Ezek az emberek mindnyájan feltétlenül megérdemlik azt, hogy egyforma felülbírálásban részesüljenek és hogy ugyanazt a kedvezményt kapják meg ők is, amelyet megkap a kisbirtok. (Meskó Zoltán: Mit szól a zsidóbérletekhez?) Majd arra is rátérek. Meg tudom érteni, hogy nem egyforma helyzetben vannak az országban azok, akik ezt a kölcsönt igénybevették, hiszen vannak olyan vidékek, ahol van elhelyezkedési lehetőség, vagy pedig valal mely gyárban való alkalmazás jobban módot 60*