Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-43
388 Az országgyűlés képviselőházának Erdődy testvér, főlovászmester lesz és megkapja régi birtokait, egyúttal megkapja a somiyóvasárihelyi apácák birtokait. Nádasdy Tamás ígéretet kap a Kanizsay birtokokra. Ily módon a három nagy úr az ő szolgahadával elintézte Szlavónia és Horvátország sorsát. Ahol ők voltak, ott volt a hatalom. A. Habsburgok ezzel a hatalommal döntő szerepet vittek és ezért buktatták meg a másik királyt, a nemzeti irányzatot, Zápolyai Jánost. Érdekes, hogy a nagybirtokosok akkoriban mind alacsony sorból cseperedtek fel. Ferdinánd volt a leghíresebb birtokadományozó. Az ő idejében lettek katonai szolgálatokért nagybirtokosok a Nyáryak, az Osztrovicsok, a Zayak. Nádasdy Tamás királyi titkárból lett nagybirtokos. Azután különböző jogi és más érdemekért lettek nagyurak a Kévayak, a Dessewífyek, a Czirákyak, a Majláthok, a Gersey-Petök, a Kuszka-Dobók, a Bödiek, a Bátikayak, a Forgáchok és a Paksiak. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Palló Imre: Tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék fél óra meghosszabbítást adni. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja, de ikérem a képviselő urat, méltóztassék nagyobb tempóban közeledni a földbirtokreformhoz. Palló Imre: Szabad ezt a gondolatot befejeznem 1 ? A rabló Podmaniczkyak és az ugyancsak lator és rabló — ahogyan a mágnás és kolduló barát Frangepán Ferenc nevezte, az udvarban szemébe vágta — Seródy Gáspár is a Habsburgok csatlósai voltak. Akkoriban született meg az a bölcs megállapítás a nagybirtokosok szájából, hogy független ember csak nagybirtokos lehet és minden más országlakos a nagybirtok függő viszonyában görnyedez. A Habsburgok 1536-tól 1600-ig szinte az egész magyar királyi birtokot elidegenítették, nagyuraknak ajándékozták. Összesen 35 vár, 716 község, 1,883.000 forintért, potom árért kelt el. Amíg a királyság Európában megerősödött, addig Magyarországon a királyság hatalma letört és helyette átvették a hatalmat a nagybirtokosok. Ez történelmi folyamat volt, erre szükség volt. El kell ismernünk, hogy akkor a nagybirtok betöltötte a maga történelmi szerepét* Azóta azonban újabb fordulatok következtek be, különösen a felszabadító háború után. Nem kívánok a neoaquisticáról beszélni, Paczolay képviselőtársam majd beszélni fog erről, csak meg kell említenem, hogy a neoacquistica korában Abele úr, azután Ditrichstein úr, Kinsky úr és Kollonich úr irányította a magyar gazdasági életet és iparkodott belénk fojtani minden nemzeti megmozdulásunkat. Ekkor lettek azután nagybirtokosok az Esterházyak, ekkor kapott grófi rangot Zichy, aki egy kis királyi kamaraelnök, egy kis középbirtokos volt és ekkor született meg az a sajnálatos törvény, az 1687: IX. te, amely külföldi szokást honosít meg nálunk, az elsőszülöttség öröklést, a hitbizományi Az újabb változás Eákóczi után következett be, amikor megszületett az aulikus főnemesség és ezzel szemben áll a másik, a magyar főnemesség, amely magyaros szellemet iparkodott a birtokán meghonosítani. Ezért elismerés illeti őket, de 1848-ban elszalasztott a nagybirtok egy fontos történelmi pillanatot, elszalasztottá az alkalmat, hogy megteremtse az !f3. ülése 1939 október 2U~én, kedden. egészséges kisbirtokos és középbirtokos osztályt, — nem a törpebirtokost — és ezzel igen nagyot vétett a nagybirtok. Mert mi történik ezután? Nem a föld már a megélhetés lényege, kezd meggyökeresedni a kapitalizmus és mindinkább látják a főurak, hogy a földből nem tudnak, megélni, otthagyják földjüket, a gazdatisztekre bízzák, megindul a gazdatisztek bikacsökös uralma, megindul a mezőgazdasági cselédnyomor úság, a jobbágyok felszabadíttatnak, de nem adnak nekik megélhetési lehetőséget, a főurak elmennek prágai és bécsi palotáikba, egyik-másikuk megtagadja a nyelvét és itthon a köznemesség mit tehetett mást, visszavonult a birtokára, vidám cigányzene mellett megteremtette a dzsentri-világot, behúzódott a vármegyékbe, »akiknek az Isten hivatalt adott, észt is adott hozzá« alapon és ezzel a földbirtok nem teljesítette a nemzet iránti kötelezettségét. Szelepcsényi és Széchenyi vették észre legelőször, hogy a legjobb üzlet a föld és bérbeadták s itt van a bérletek szomorú statisztikája, amely bizonyítja, hogy ezek egészen a mai napig gátolják a magyar kibontakozást. A magyarországi korlátolt forgalmú földbirtok közül haszonbérbe van adva 961.200 katasztrális hold. Ebből 0—5 közötti kategóriában 6000 katasztrális hold, ezer holdon felül 592.748 van bérbeadva. A közbirtokossági földek területe 917.568 katasztrális hold. Bérbe van adva 12.951. Ebből 5 katasztrális holdig 207 katasztrális hold, 500 katasztrális holdon felül 4704 katasztrális hold. Nem beszélek a köz- és magánalapítványokról, ahol ugyancsak ilyen arány van: 5 katasztrális holdas terület van 205 katasztrális hold, 500 katasztrális holdon felüli van 141.000 katasztrális hold. Itt vannak azután a kincstári földbirtokok: az összes 266.590 kat. holdból 0—5 közötti bérlet 8700 kat. hold, ellenben az 500 holdon felüli 17.000-en is felül van. Es végül, nem említve a vallási birtokokat, a külföldi állampolgárok szabadforgalmi földbirtokának száma 15.253. területe 211.731 kat. hold. Ebből 1000 kat. holdon felül 120.000 kat. hold van kiadva, ennek hozadéka 1,650.935 aranypengő, — kérdezem, hova lesz ez a pénz? Haszonbérbe van adva 57.215 kat. hold és ebből 27 bérlő kezén 1000 kat. holdnál nagyobb birtok 38.000 kat. hold. Itt vannak a hitbizományok. 60.000 kat. hold a védett hitbizomány. Bérbe van adva 238.832 kat. hold. A 0—5 közötti kategóriában 5 bérlő kezén van — írd és mondd! — 11 kat. hold, 500—1000 között 19.949 és 1000 holdon felül 205.237 kat. hold. A nagybirtok nem vette észre azt, fhogy neki egészen más történelmi szerepe van, mint volt hajdanában. Nem újabb nagy haszonbérleteket kellett volna teremtenie, hanem kis haszonbérleteket. Hiába iparkodott Bethlen András egykori földmívelésügyi miniszter 1894-ben telepítéssel segíteni, amikor 70.000 ember jelentkezett és öt községben csak 1000 lakót telepített. A nagybirtok megnehezítette a nép életét. Megindul a kivándorlás, ezrével vonulnak ki az országból. Nemcsak »bujt az üldözött, mert felé kard nyúlt barlangjába^ hanem a magyar »szertenézott s nem leié honj Elt ti- iiazában« és Amerikában kellett területet keresnie. A magyar és tót telepesek, amint Szekfü írja (olvassa): »Amerika emberrontó gyáraiban helyezkedtek el, bányáiban elvesznek a nemzet és az állam
