Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-43
386 Az országgyűlés képviselőházának sokszor meggyengült dzsentri-társadalmat a maga egészséges vérével felfrissíti; meg kell erősíteni azt a gazdatársadalmat, amelyről szolnoki beszédében azt mondotta a kormányzó úr ő főméltósága, hogy a nemzet örök forrása. (Élénk helyeslés balfelől.) Hogyan tudjuk mi ezt megtenni akkor, amikor azt tapasztaljuk, hogy a Dunántúlon 151 községben herceg Esterházy Pál birtoka terpeszkedik, mint egy nagy daganat, azután Esterházy Miklós és Móric gróf örököseinek 21 községben terpeszkednek a birtokai, 35 községben Esterházy Tamás gróf, 25 községiben Erdődy Sándor gróf, 30 községben BatthyányStrattmann László herceg, 23 községben Montenuovo Nándor herceg s hogy csak a nagyobbakat említsem, 15 községben Draskovich Iván, 16 községben a nagycenki cukorgyár terpeszkedik? Azután meg kell említenem az egyházi nagybirtokokat: 21 községben a Magyar Katolikus Vallásalap, 32 községben a veszprémi római katolikus püspökség, 23 községben a pécsi római katolikus püspökség, 24 községben a pécsi római katolikus káptalan, 23 községben a m. kir. Tudományegyetemi Alap, mindegyik a megfelelő számú ezer holdjával terpeszkedik azon a Dunántúlon, ahová annakidején Árpád apuink a honfoglalás súlypontját helyezte, mondván, hogy ez a terület lesz alkalmas arra, hogy megvédje a magyarságot és biztosítson neki több ezeréves fennállást. Ma veszélyben van a Dunántúl. Mert nézzük meg, hogy ezek a nagybirtokok, ezek a hitbizományok kiknek a kezében vannak mint bérletek 1 ? Csak néhány nevet sorolok fel: Deutsch Albert, Fried Ignác, Honig Andor, Lustig testvérek. Grünwald testvérek, Sehiffer, Auspitz György, Grünwald Pál, Blum Tivadar, Schaff Jakab és Holzer Lajos. Ezek például Fejér megyében a bérlők. Azután Vas megyéből is említek néhányat: Wiener László, Steiner Rudolf, Spitzer testvérek, Seheffer Géza, Pfeiffer Ferenc, Sehöntag testvérek, Weisz Adolf, Ungár Sándor birtokolják a haszonbérleteket. T. Ház! Hol vannak a magyarok! Ök más helyzetben vannak. Hidas kongatja a halálharangot a magyarság fölött. Ott vannak a szentlőrinci kerületben, Pécs környékén. Pusztul a magyarság, mert nincs megfelelőképpen tulajdonjogilag hozzákötve a magyar röghöz. Amikor 192l7/28-ban parcelláztak, kik kaptak a Dunántúlon földet 1 ? Hogy néhányat említsek, például Fejér megyében Stein József, Heiszmann Ferenc, Nastvogel Mihály, Schönfeld Ignác, Holzinger Márton, Hasenfrantz József, Éber Antal, Fréz István, Grosz János, Braun Antal, Helmuth János, Stark János Mb. Felolvashatnám, hogy Pusztaszemesen, amikor az Altruista Bank a Széchenyi Viktorféle 600 holdas birtokot parcellázta, kik kaptak telket. Ugyancsak ilyenek kaptak: Beisinger György, Gloiber János, Réder Jakab és még huszonnégy. (Zaj a baloldalon és a szélsŐbáloldalon.) Nem vizsgálom azt, hogy zsidó-e vagy kicsoda, a lényeget kell megállapítanom, hogy a nevekből ítélve nem magyarok. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Pedig ez a Dunántúl az a hely, amelyet Árpád meg tudott tenni a magyarság egyik erősségének. Akkor nekünk, Árpád leszármazottaiknak— én ugyan nem vallhatom magamat annak, mert talán bunyevác származású vagyok — az a köteles43. ülése 1939 október 24-én, kedden. ségünk, hogy megmentsük a Dunántúlt és ez a Dunántúl biztosítsa az újabb ezer esztendőt. (Ügy van! a báloldalon.) A magántulajdont az védi legjobban, akinek magának is van magántulajdona. A mezőgazdasági cselédek közül is azok az értékek, akiknek van egy kis földecskéjük, akiknek van egy kis házacskájuk, telkecskéjük, és mindenki, aki magának a magyar rögből vagyont gyűjt, tulajdonképpen a nemzeti vagyont erősíti. Ennek a lehetőségnek megteremtése tehát a jelen esetben történelmi követelmény. Nagyatádi Szabó István azt mondta: Magyarországot a nemzetköziség veszedelméből csak úgy lehet megmenteni, ha társadalmából minél szélesebb réteget kötünk a hazai röghöz. Egy másik helyen azt mondta: Meg kell valósítani a kiadós földreformot alapos, igazságos munkával, mert a rossz reform több kárt tehet, mint a semminő. T. Ház! Ez a reform, amely előttünk fekszik, valahogyan nem biztosítja azt, amit Nagyatádi Szabó mondott és nem biztosítja azt a történelmi szükségszerűséget, hogy ebben az országban végre igazán minden rögön a magyar legyen az úr. (Ügy van! balfelől.) Szomorú igazság. Ott van a Bácska, a bácskai viharsarok, ott van Bátmonostornak nyomorúságos földtúró magyar népe, ahol egy húszholdas gazda esetleg a falu legnagyobb gazdája, a többi nyomorúságos mezőgazdasági cseléd.^ Ott van Nagybaracskának józan magyarsága, ott van Dávodnak magyarsága, nem tud földhöz jutni, mert viszont közöttük ott van Csatalja a maga 91%-os svábságával és az nem eneedi terjeszkedni a magyarságot, amely földhöz akar jutni. De nem engedi a 32.000 hold zsidó birtok sem, amely Bácskában megüli a magyar jövendőt. Ott van Békésben a Pallavicini-féle uradalom, amely ugyancsak a magyarságnak terjeszkedési lehetőségét zárja el, és ezt a Pallavicinit kívánja védeni a törvény a kivételekkel? Hallottam most legutóbb, hogy ennek a Pallavicininek volt AÍgyőn egy kompja és amikor ott Algyőn hidat építettek, akkor ő 20.000 pengőt követelt azon a címen, hogy a kompja most már feleslegessé vált. Csongrád megye törvényhatósága, azután Hódmezővásárhely és Szeged törvényhatósága megszavazta a 20.000 pengőt, (Egy hang balfelől: Hallatlan!) senki sem ellenkezett. És mit csinált akkor Pallavicini? Három kilométerrel odébb vitte a kompot és ma tovább működik; az algyői híd is megvan, a komp is megvan. (Egy hang a szélsőbaloldalon; Es a pénz is!) En nem tudom védeni az ilyen kivételeket, nem tudom védeni az ilyen nagybirtokosokat, mert hiszen ezek akadályozzák a magyar jövendő kibontakozását. A nagybirtoknak minden időben megvolt a maga történelmi szerepe, és ma ki kell jelentenünk, végre el kell ismernünk, hogy a nagybirtok történelmi szerepe befejeződött, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt az állításomat történelmi alapon szeretném bizonyítani. A honfoglaló magyarság tudatos törekvéssel iparkodott biztosítani a maga hatalmi állását. Ezt igazolják a honfoglalást követő hadjáratok, amelyeket helytelenül tanítanak az iskolában mint kalandozásokat. Ezek a hadjáratok tudniillik a honfoglalásnak befejezői voltak. Igaz, hogy sok kellemetlenséget okoztak a német sógornak, lenn pedig a görögöknek; bizonyos, hogy sok kárt tettek, de hasznot is hajtottak, egyrészt meg-
