Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-43

384 Az országgyűlés képviselőházának zőgazdasági kultúra terjesztése szempontjából is hatalmas, nagy hivatásuk és feladatuk van, amely feladatokat a kisbirtokok nem minden körülmények között tudtak teljesíteni. Itt sok példára hivatkozhatnám, ezt azonban az idő rövidsége miatt mégsem tehetem meg. Be szociális szempontból sem volna teljesen kívánatos minden nagybirtokot felosztani, és ezt azokkal a t. képviselőtársaimmal szemben mondom, akik teljesen nagy- és középhirtokellenes felfogásokat vallanak, mert hiszen az 1930. évi adatok szerint a mezőgazdasági munkásság száma az összes mezőgazdasági néprétegekhez vizsonyítva 41"5%-ot tesz ki. Ez az arány nagyobb mértékben azóta sem változott és hiába, 41'5%-ról, majdnem 1,800.000 főnyi^ mezőgazdasági lakosságról, annak megélhetéséről és kenyérkeresetéről van szó. Az is kétségtelen, hogy ezeknek a munkáskezeknek a foglalkoztatását a nagyüzemek szociális szempontból jobban biztosítják, vagy biztosíthatják, mint azok a kisüzemek, amelyek nem képesek olyan mértékben ellátni a mezőgazdasági munkásság foglalkoztatását, mint egy jól, intenzíven kezelt nagybirtok. Amikor itt látszólag a nagybirtok mellett szólok, hangsúlyozni akarom, hogy semmi esetre sem tartom ide sorozandónak vagy ide sorolhatónak azokat a nagybirtokokat, amelyeket a törvényjavaslat 3. §-ának első bekezdéséből ismerünk és amelyek 90%-ig igénybevehetők, így természetesen a zsidóbirtokokat sem, valamint a mammutbirtoktokat sem, még pedig* azért nem, mert a fajiság erőteljes kidomborítása, az önálló exisztenciák szaporítása, a honvédelmi érdek, a hadiérdemek lehető jutalmazása mindenesetre előtérben kell, hogy álljon, de úgy, hogy a tulajdoni elv érvényesítésével, az állam teherbíróképességével, a munkavállalók foglalkoztatási és szociális kérdéseivel, valamint más termeléspolitikai kérdésekkel is feltétlenül összhangban legyen. Véleményem szerint ú°"y a törvényhozás házának, mint a kormányhatalom tényezőinek mindezekre a kérdésekre gondolniok kell — amint gondolnak is — és minthogy erről a jövőre vonatkozólag is teljesen meg vagyok győződve, a javaslatot elfogadom. Bármennyire szükséges volna azonban, hogy felfogásomat a részletkérdésekben is kifejezésre juttassam, ilyenekkel nem akarok foglalkozni, hiszen az elmúlt két hét alatt képviselőtársaim pro és kontra nagyon sokan szólaltak fel a kérdéshez, egész irodalma van már a földbirtokpolitikai kérdéseknek, ezért ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok. Ellenben szükségét látom annak, hogy megemlékezzem a házhelyjuttatásról, a házhelyszerzés előmozdításáról, amelyet Malasits képviselőtársam olyanféleképpen jellemzett legutóbbi felszólalásában, hogy egyetlen fénypontja a házhelyszerzés előmozdításának lehetősége. Véleményem szerint ez annyira nagyfontosságú kérdés, hogy ennek nagystílű megoldása elől kitérni ma már nem lehet, sőt a nagystílű megoldásra a magam részéről igen nagy súlyt helyezek. Az előttünk fekvő javaslat indokolása körülbelül ugyanezt mondja — és ezt szószerint idézem — (olvassa): »Az 1920. évben megindított földbirtokrendezés tannságai szerint a legjobb eredménnyel a házhely juttatás járt.« Szintén a javaslat indokolásából veszem azt a megállapítást (olvassa):^ »A társadalmi rend és az egyensúly megóvása érdekében igen AS. ülése 1939 október 24-én, kedden. nagy fontossága van annak, hogy a vagyontalan néprétegekből minél többen jussanak saját tulajdonukat alkotó házhelyhez.« Ezeket az idézeteket teljes mértékben akceptálom, sőt méltóztassék megengedni, hogy azon némileg túlmenőleg is a javaslat mellett és a végrehajtás minél gyorsabb lebonyolítása mellett foglaljak állást. Az 1920. évi törvény értelmében körülbelül 200.000 házhely juttatásáról volt szó, a mostani 1938. évi adatok körülbelül 85.000 házhelyigényléssel számolnak, de véleményem szerint ennél sokkal nagyobb számú igénylésről és sokkal nagyobb jelentőségű dologról van szó. Éppen azért be kell vallanom, hogy a házhely kérdésében bizonyos tekintetben radikálisabb vagyok és pedig 1. a tempót, 2. a házhelyszerzés lehetőségeit és 3. az értékelést illetőleg és pedig azért, hogy minél gyorsabban, minél többen és minél olcsóbban juthassanak a valóban a saját családjuk boldogulását és megalapozását szolgáló önálló saját házihoz és az azon megépítendő házhoz. A földbirtokpolitikai kérdéseknél elismerem a centrális igazgatás és irányítás szükségességét, azonban a mielőbbi házhelyszerzés előmozdítását illetőleg felvetem a gondolatot, hogy... (Elnök csenget) Tisztelettel kérek öt perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghoszszabbítást megadta. Forster György: T. Ház! Felyeteim nem volna-e lehetséges a házhelyek juttatásának megoldását a végrehajtásban decentralizálni, hogy minél gyorsabban juthassanak házhelyhez azok, akiket a törvényjavaslat erre érdemesnek talál. EHsmerem. hogy a földbirtokpolitikai kérdéseket megoldani rövid idő, öthat esztendő alatt nem lehet, viszont pszichológiailag legalább L<? rendkívül jól hatna, hogy bár egyes vidékeken, egyes községekben a i'Öldbirtokpolitikai kérdések megoldása csak éveV múlva, esetlen öt-hat év múlva utoljára kerülhet sorra, a házhelyjuttatás kérdése már most, egy-két éven belül megoldható lenne. Radikális felfogást vallok abból a szempontból, hogy kinek juttasson házhelyet a törvény. En e tekintetben csak a nemzethűségre helyezném a súlyt és csak ebből az egy szempontból ítélném meg a jelentkezőket, (Maróthy Károly: Ki fogja azt megállapítani*?) természetesen kizárva azokat, akiknek házuk, vagy házhelyük már a múltból kifolyólag van. Radikális vagyok abban a tekintetben is, hogy olcsó legyen a házhely, hogy azután a ház minél jobban és minél szebben épülhessen meg, a falufeilesztés szempontjait is figyelembe véve. Vitán felül áll, hogy egy ilyen nagyjelentőségű reformnál áldozatokat kell hozni és viselni. A majdnem általános és legnagyobb áldozatot ennek a kérdésnek a megoldása kívánja. Éppen ezért a házhely értékelésénél ismét egy gondolatot vetek fel: nem volna-e lehetséges a házhelyjuttatásnál és a házhelyek értékelésénél egy lényegesen alacsonyabb szorzószámot alkalmazni, mint az egyéb mezőgazdasági művelés alatt álló területek értékelésénél? Ennek ellenében az ingatlan nagysága szerinti kategóriákba be- * osztott birtokosokat — természetesen kivéve a zsidó birtokosokat — azzal gondolnám, mondjuk, kártalanítani, hogy a tőlük igénybe vett házhelyek nagyságának többszöröse ere-