Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-42
376 Az országgyűlés képviselőházának ht. akarunk szolgálni olyan mértékben, amenynyiben a lehetőségek engedik. Megértem azt is, hogy a másik rész, amelynek adnia kell, szintén ragaszkodik a földhöz. Ha nem ragaszkodna hozzá, nem volna helyes. De mégis, ha beszédem elején a nemzeti szolidaritásról, a kollektív gondolatról beszéltem, olyan értelemben, hogy a köznek, a közérdeknek valamennyien alá kell hogy vessük a magunk egyéni érdekét (Helyeslés.) akkor azt hiszem, hogy ebben a kérdésben is mindaz, aki magyarnak vallja magát, mindaz, aki történelmi tradíciót ápol a lelkében és ápol a családjában, nem fog elzárkózni attól, hogy ez a történelmi tradíció, amely a közzel szemben megértést, a íközért áldozatot kíván, itt is érvényesüljön. Ez a munka, akár a túloldalról, az ellenzékről, akár innen nézzük, nehéz munka: óriási feladat földhirtokpolitdkáti, gyakorlati föildbirtokpolitikát csinálni Magyarországon. Nem kell a részletekre rámutatnom! A földművelésügyi miniszter úr keresztet vett a vállaira, amikor vállalta ós csinálja ezt a javaslatot. (Szöllősi Jenő: Főleg amikor sok kibúvót hagyott!) A miniszter úr nincs itt, de azt hiszem, érzi magában és éreznie kell, hogy a magyar nép szeretete, a magyar nép aggódása, hogy vájjon sikerül-e, kíséri mindennap a^ munkájában. Kell, hogy a miniszter úr ezt érezve, ebből erőt merítve valósítsa meg", vigye ezt a keresztet oda, ahonnan a magyar népre áldás fog sugározni belőle. A javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Malasits Géza! Elnök: Malasits Géza képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Ház! Az idő előrehaladt és így kénytelen vagyok majdnem távirati stílusban elmondani mindazt, amit e törvényjavaslat bírálataként elmondani akarok. Teljesen egyetértek az előttem beszélt t. képviselőtársammal abban, hogy mindnyájunkat, akik ebben a vitában résztveszünk, súlyos felelősség terhel ennek a javaslatnak sorsáért. Egyetértek vele abban, hogy mindnyájunk lelkéből fakadt a vágy, a törekvés a magyar népet boldoggá tenni, a magyar népet földhöz juttatni, a magyar nép nagy részét olyan anyagi és erkölcsi körülmények közé juttatni, amelyek a mainál sokkal magasabbrendűek. Az előttem szólott képviselőtársam hivatkozott arra, hogy az északi államokban, de még Franciaországban és Belgiumban is, a miénknél sokkal kisebb földkerületen a kisgazdák boldogulnak, gyarapodnak és nagyobb eredményeket érnek el nehéz, fárasztó munkájukkal, mint nálunk. Ez tökéletesen így van, magam tapasztaltam a helyszínen, hogy ez így van. Ennek azonban nemcsak Ll AJ ti Z oka, hogy azok szerencsésebb földrajzi körülmények között élnek, tehát kiviteli lehetőségeik jobbak, mint nálunk, hanem ennek az is az OVR,, hogv a belső fogyasztás lényegesen nagyobb, mint nálunk, az ár, a termeivények iránti kereslet sokkal nagyobb, mint nálunk és így ennek következtében sokkal racionálisabban, a földet, á jószágot, mindent" jobban kihasználva tud az a gazda termelni, mint nálunk, nincs annyi üres futás, mint itt nálunk a mezőgazdasági munkáknál. ütése 1939 október 2Ö-án, pénteken. Ha ezt a javaslatot bírálni akarjuk, akkor elsősorban figyelemmel kell lennünk arra, hogy nemcsak politikai és társadalmi szempontból fontos ennek a földbirtokreformnak, nem annak, amelyet ez a javaslat tartalmaz, hanem ennél sokkal radikálisabb földbirtokreformnak a végrehajtása, nemcsak azért sürgős, mert társadalmi és politikai szempontok ezt sürgőssé teszik, nemcsak azért sürgős, mert hiszen a Mép. plakátokkal hirdette az egészséges földbirtokreformot, amelyet azonban ez a javaslat nem sugároz ki magából, hanem sürgős nemzetgazdasági szempontból is, sürgős azért, mert a magyar nemzetgazdaság nem lesz egészséges addig, amíg a mainál sokkal több önálló kereső exiszteneiát nem tudnak teremteni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Magyarországon az életszínvonal általában igen alacsony. Mint méltóztatott olvasni, az ipari munkásságnál 900 és 1000 pengő között mozog és minél lejjebb megyünk a kategóriákban, annál kisebb a mezőgazdasági munkások pénzbeli keresete, egy esztendőben átlag, egészen bőséges számítás szerint, nem haladja meg a, 200 pengőt. Különösen alacsony az életszínvonal azokon a területeken, amelyekre a nagybirtok ráterpeszkedik, mint a polip, körülfonja karjaival, ezeken a területeken igen alacsony a lakosság fogyasztó- és vásárlóereje, majdnem a semmivel egyenlő. Amíg tehát ezeknek a tömegeknek nem tudunk megfelelő életszínvonalat biztosítani, amely a kor követelményeinek megfelel, addig minden törekvésünk meddő marad, hogy Magyarország közgazdaságát egészségessé tegyük. Itt van egy probléma, amely a Házban nagyon gyakran szóbakerült, és ez: a magyarországi iparcikkek drágulása. Kétségtelen, hogy az a sok kartel, amely Magyarországon az utóbbi 15 évben alakult és igen hiányos karteltörvényünk, amely inkább a karteleket védi, mintsem a kartelek garázdálkodása ellen a fogyasztóközönséget, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az árucikkek drágák és így a mezőgazdasági lakosság árufogyasztása igen alacsony. Azonban sem a kartelek garázdálkodása, sem pedig az árucikkek magassága nem indokolja az alacsony fogyasztást, hanem indokolja az a körülmény, hogy a magyar gyáripar, amely a legjobban ki van fejlődve és a legolcsóbban tudja a lakosságot szükségletekkel ellátni, nem tudja teljes kapacitását kihasználni, nem tudja azért, mert a mezőgazdasági lakosság vásárlóereje igen alacsony. Ha összehasonlítjuk a dán . vagy belga mezőgazdaság vas-, acél-, üveg- és textilfogyasztását a magyar mezőgazdaság vas-, acé]-, üveg- és textilfogyasztásával, akkor rádöbbenünk arra, hogv nálunk milyen hihetetlenül alacsony a gyáripari cikkeknek, általában az iparcikkeknek fogyasztása. Míg >pgv nyugati vagv északi állam gazdájának nem különösebb probléma egy ekét venni, nem különösebb probléma más iparcikket venni, addig nálunk fél éviar tartó körömrágás után határozza el mae-át a kisbirtokos arra, ho<jy valami ilyen cikket vásároljon, mert hiányzik hozzá a vásárló eszköze. Az első lépés tehát ahhoz, hogy népünket fogyasztó- és vásárlóképessé tegyük, szerény megítélésem szerint a termőföld igazságos megoszlásának előmozdítása, lehetővé tétele annak, hogy minél több önálló exisztencia alakuljon, hogy minél nagyobb legyen annak a
