Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-42

Az országgyűlés képviselőházának 4 2. i fogyasztása. Az előttünk fekvő javaslat, amint ezt ellenzéki képviselőtársaim már eléggé kimutatták, nem alkalmas erre és nem szolgálja azt a célt, amelyet valamennyiünknek szolgálnunk kellene, hogy a magyar népet magasabb életszínvonalra emelje. Ez a javaslat hoz valamelyes javulást a mai állapottal szemben, és ha különösen azok szerint a szempontok szerint hajtanák végre, amelyeket előttem szólott t. képviselőtársam kifejtett, akkor valamelyes csekély javulást hozna, azonban akkor sem orvosolná azt a szörnyű nagy bajt, amelyet nálunk tapasztalunk, hogy a koldusok országa vagyunk, mert Magyarországon mintegy négymillió a niezőgazdasági lakosság száma és ebből a négymillióból legalább kétmillió abszolút vásárlóképtelen, a legszükségesebb iparcikkeket sem tudja magának megvásárolni. T. Képviselőház! A nagybirtok pártfogói és védői ügyesen csoportosított statisztikai kimutatásokkal azt akarják bizonyítani, hogy a nagybirtok több embert tart el, mint a körülötte lévő kis falvak kisbirtokai, illetőleg általában több embert tart el, mint maga a kisbirtok. Én ebben a kérdésben nem tudok ítéletet mondani, mert hiszen ehhez hiányozlak a megbízható statisztikai adatok, de még ha úe-y is volna, hogy a nagybirtok aránylag több embert tart el egy bizonyos földterületen, mint a kisbirtok, mégis a kisbirtok-gazdálkodásnak kell az előnyt nyújtani, a kisbirtokgazdálkodást kell előnyben részesíteni azért, mert ott ahol kisbirtok Van, a lakosság vásárlóképessége, gazdasági ereié sokkal nagyobb, mint a nagybirtok területén. Annak a törekvésnek jogosultságát, hogy a nagyarányú munkanélküliség elkerülése végett fenn kell tartani a nagybirtokot, előttem szólott t. képviselőtársam nagyon éles logikával cáfolta meg. Lehet földbirtokpolitikát folytatni úgy is, hogy a nagybirtokon munkanélkülivé vált emberek el tudjanak helyezkedni a társadalmi munkában, sőt a mainál magasabb életszintre kerüljenek, mert éppen ezeknek az elemeknek az életszintje hihetetlenül alacsony. Akinek volt alkalma nagybirtokon cselédházakba bemenni és megnézni a cselédházak bútorzatát, konyhájuk felszerelését, az egyszerűen megdöbben, mert olyan Drimitív élet tárul ott elénk, amilyen primitív élet talán csak a szudán-née-ereknél található fel. Ha az ember akár egyházi, akár viláeri nagybirtokon megnéz egy ilyen csMédlakást, megnézi annak a konyháiát. megdöbben és nem érti, hogyan lehet embereknek évtizedekig egv és ugyanazon lakásban élniök olyan csekély bútorzattal, olyan nyűtt ruhában, olyan téliesen elkonott és elhasználódott háztartási cikkek mellett. Méltóztassanak nekem elhinni, anélkül, hogy én a bányakapitalistákat dicsérni akarnánx mert hiszen éppen eléggé kell őket ostoroznom, de mégis meg kell mondanom, hogyha egy bányamunkás lakásába, aki a fizetési ranglétrán meglehetősen alul van. sőt ha egy alföldi kubikos szerény lakásába megy be az ember, azt fogja látni, hogy ezek mind bútorzatban, mind ruházatban sokkal jobban el vannak látva, mint a nagybirtoknál nemcsak a cselédség, hanem az ott dolgozó szegődményes iparosok is. Egy olyan rendszert, amely az emberek életszintjét ilyen alacsonyra szorítja le, egy olyan rendszert, mint a nagybirtok rendszer, amely nemcsak a körülötte lévő falvak népét zsákmányolja ki, hanem a saját alkalmazottait is ilyen alacsony, a társadaKÉPVISELŐHÁZ! NAPLÓ H. lése 1939 október 20-án, pénteken. 377 lomra és nemzetgazdaságunkra kár'os életszinten tartja, fenntartani éppen a magyar állam érdekében, honvédelmi, társadalmi és nemzetgazdasági érdekből káros és veszedelmes. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Sokat hallunk beszélni arról, hogy ha megbolygatjuk a termelés rendjét, ki fogja akkor ellátni a városok lakosságát, miből fogunk valutákat szerezni? A városi lakosságot ma már nem a nagybirtok tartja el, hanem a kisbirtok. Az élet mechanizálódása, óriási tömegeknek a városokba zárása és az élelmicikkek könnyű beszerzése egészen megváltoztatta az emberek életrendjét. Én jó emlékezőtehetséggel megáldott ember vagyok, emlékszem még a gyermekkorom idejére. Ha az akkori munkásosztályhoz tartozó emberek, kispolgárok, kisiparosok stb. — hiszen kisemberek között töltöttem első gyermekéveimet — táplálkozását összehasonlítom a maival, akkor azt kell mondanom, hogy egészen más világban élünk. Akkori táplálkozásunkat a kisgazdaságok fejletlensége következtében valóban a nagybirtok biztosította, azokat a cikkeket valóban a nagybirtok hozta piacra, azokat a nagybirtok útján szereztük be, de ma már ezt nem lehet mondani. A nagybirtok a városi lakosság ellátásában sokkal kisebb szerepet visz, mint a kisbirtok és minél vásárlóképesebbé tesszük a kisgazdát, minél erőteljesebb kisgazdaságokat létesítünk, annál jobban növeljük a vásárlóképességet. Az a kisgazda, aki cipőt tud venni a gyermekeinek, a feleségének, aki tud magának csizmát venni, aki tud ekét, apró gépeket venni, aki tud cukrot venni, az nagyobb fogyasztó, annak nagyobb fogyasztása serkentőleg hat a városi lakosságra és így a Városi lakosság fogyasztása is emelkedik. Mert itt meg kell mondani, igen t. Képviselőház, hogy nemcsak a falvak és tanyák lakossága, nemcsak a vidéki kisvárosok lakossága fogyasztóképtelen; fogyasztóképtelen a városi lakosság is. Magyarországon a, táplálkozás tekintetében, ha a kalorikus értékeket nézzük, mélyen alatta vagyunk annak, amit az orvosi tudomány, mint a legszükségesebb élelmiszermennyi séíret állapított meg

; Azzal, hogy a falun növeljük a vásárlóképességet, azzal, hosry a falut emeljük, erősítjük, erősítjük a városi lakosságot is, annak is növeljük a vásárlóerejét. Most volna még egy szempont, amelv látszólag a nagybirtok mplle+t beszél, a valuta; miből foffink a szükségleteinket fedezni, ha nem fogunk valutát szereznie Tíoosánatot kérek, ez a valutaszprzés m^cl^b fitosén drá^a mulatság. A nagybirtok kivitele főleg két eiVkrfi szorítkozik, b^ára és szarvasmpirViára, állatokra, bár az utóhhihan a ^gazdatársadalom is orŐsen érdekelve van. Ha magát a búzatermelést nézzük, ami fők^r^n a nagybirtokon történik, ha az exportotokat nézzük, azok igen tekintélyesek, ha s^onban megnézzük, hogy mibe kerül ez az OTP-**? lakosságának, akkor döbbenünk rá arra. hogy bizony mi ráfizetünk minden métermázsa bújára, amU kiviszünk az országból és amiért valutát kellene karmunk, aranyértékű valutát. Sainos, aranvértékű valutát nom kammk, m*rt hiszen azokból az országokból, ahová mi ki viszünk, minden jön. csak aranyértékű valuta nem. Rváíeot kivév©, a többi ország, amelvbe mi búzát exportálunk, nem ad nekünk érte aranyértékű valutát, hanem ad érte déligyümölcsöt, 58