Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-42

Áz országgyűlés képviselőházának $é. n teg minél több tagja legalább házhelyet szerezhessen és ezáltal a gazdasági érvényesülés lépcsőjén lps:aiább egy lépcsőfokkal feljebb juthasson. Más szóval a házhelyszerzések előmozdítása a legegyszerűbb módja a szociális béke ápolásásnak és a törekvő, józan földmívesmunkásság gazdasági megerősödésének«. Igen t. Ház! Ez az indokolás mutatja, hogy a kormány tudatában van a szociális felelősségnek és azoknak a feladatoknak, amelyek természetszerűen ráhárulnak és amelyek teljesítésével a helyzeten könnyíteni óhajt. Könynyíteni óhajt a legszegényebb néposztályon éppen azzal, hogy megadja a lehetőséget, a lehetőség minimumát, hogy mindenki hozzájuthasson egy kis házhelyhez. Ennek helyes megoldása az egyik legsürgősebb feladat. Feladatunk már most az, hogy a földbirtokjavaslatban esetleg előforduló .hiányosságokat a végrehajtás során nagyobb tempóban tudjuk pótolni a lehetőségek keretein belül, mert azt hiszem, nekünk most mindent félretéve sietnünk kell ezzel a kérdéssel, mert az idő rohan, körülöttünk hatalmas nagy világtörténeti erők vívják gigászi harcukat, a történelem szele mindennap elsuhog felettünk és nekünk most éppen ezért minden perc százszorosan értékes, nekünk felkészülve kell megerősödnünk, vagy ha úgy tetszik, megerősödve kell felkészülnünk az eljövendőkre. A múltban tett kísérletek — ezt mar nagyon sokszor megállapították -~ nem voltak kielégítőek, bár az 1920-as földreform hatalmas földterületet mozgatott meg, mert hiszen 1,160.000 katasztrális holdat osztottak ki és ezzel a középbirtok és nagybirtok aránya az 53 százalékról már 1921-ben 48 százalékra esett alá. Az anyaországbeli igen t. képviselőtársaim nagyon jól tudják ezt, jobban, mint mi. Mi csak szorongó szívvel figyeltük annakidején túl a határokon, hogy az 1925. és 1934. évek között a búza árának katasztrofális zuhanása megint csak kátyúba juttatta azt a jószándékot, amely az 1920-as földreformban is megmutatkozott. Az 1926. és 1935. évek közt 53.152 hold birtok jutott árverés útján 194 millió pengő értékben másnak a kezére és féjszázezernél több magyar birtokos lába alól csúszott ki akkor a talaj. Ügy hogy nagyon jól mondotta Meskó igen t. képviselőtársam, sokan voltak, akik áldották az Istent, hogy nem jutott nekik annakidején egy darabka föld sem. Olyan nagy volt a veszedelem, #

hogy azokból a járulékokból, amelyeket a juttatottaknak évenként fizetni ök kellett, 1933-ban csak 22%, 1934-ben pedig 33% folyt be. Az 1936:XI. te, a hitbizomány reformja megint csak nem hozott megoldást éppen azért, mert uagyon hosszú időközöket állapított meg és hosszú időre szabta meg a hitbizományi megkötöttséget. Az 1936-XXVII. te, maga a telepítési törvény már bizonyos haladást mutat, de megint az volt a baj, hogy készpénzfizetésben annyi sokat követelt attól a föld- és házhelyigénylőtől, hogy az nem bírt ennek a követelménynek eleget tenni és a föld megműveléséhez szükséges feltételek is hiányozván nála, nem tudott magának földet szerezni. A különböző földreformok azonban mégis csak hoztak valamit olyanformán, hogy 55.000 holdnyi területen 260.000 házhelyet osztottak ki. Azért tartom szükségesnek és célravezetőnek, hogy éppen a házhelyhezjuttatás intézméj nyét mennél gyorsabbá, mennél kielégítőbbétegyük, mert _ez> nem kíván. íuinyi_nagy i áldoülése i939 október M'án

á pénteken. 367 zatot és oly sok pénzösszeget, amennyit mondjuk, a 10—15 holdas földek megszerzése kíván. Hozzá kell juttatni alföldhöz, —itt azután már a 10—15 holdas parcellákra gondolok,—azokat, akik szeretik és meg tudják munkálni a földet. Legfeljebb csak azt lehessen kizárni, aki vagy nem akar, vagy nem tud földhöz jutni, nem ért a gazdálkodáshoz. JKzt azután már szakértők állapítsák meg, én nem foglalkoztam ennek a kérdésnek a technikai oldalával. Ismétlem, a legmegfelelőbbnek a házhelyparcellák magasabb mennyiségben való kiosztását és juttatását tartanám. A 14. §. már bizonyos haladást mutat az lt>20. évi törvénnyel szemben, mert míg az akkori törvény a tíuO négyszögölet mint maximumot állapítja meg, aduig ez a javaslat azt mondja, hogy bOO négyszögölnél többet is lenét juttatni, aiiol erre alkalom és mpd van. ...,..:.••>. .Legyen szabad nekem itt ezzel kapcsolatban az igen t. miniszter úr figyelmét felhívnom egy dologra, amelyet én 11 éves beregszászi polgármesterségem alatt tapasztaltam. A szomorú trianoni lordulat után, megindult a csehek által megszállt földön a hatalmas nagy szociális földreform* - A.. városokban,. ahol. i*4»ld nem állt rendelkezésre, igyekeztek házhelyeket adni. Beregszász városának legértékesebb, legjobb részeit osztották ki azoknak, akik az ő politikai céljukból megfelelőek voltak. Az a szegény ember egészen minimális áron jutott ahhoz a kis telekhez, de mert volt neki vagy 800 pengőcskéje a mi pénzünk szerint, hozzáfogott az építéshez. Valahogy keservesen felhúzta a vályogfalakat, de hiányzott még a tető, az ajtó, az ablak és más berendezés. Arra már nem futotta. Fűhöz-fához szaladt. Egy időben jó kölcsönkonjunktúra volt, a bankok mondhatni meggondolás nélkül adták a pénzt, annak a szegény embernek is adtak váltóra, nagy kamatra. Az illető felvette azt. a párezer korona kölcsönt, rátáblázta a házacskájára, amely mire felépítette, már nem volt az övé s akkor jött a nagy munkahiány, úgyhogy nemcsak kamatot nem tudott fizetni, hanem jegyáltalán semmit sem tudott a. banknak juttatni. A vége az lett, ami rendszerint az ilyen szegény embernél történni szokott, hogy a bank elárvereztette a földet, úgyhogy ma Beregszász városának legértékesebb parcellái legalább 60—70%-ban nem azoknak a kezén vannak, akiknek kezébe a szociális földosztás és ház. helyjuttatás idején a város juttatni akarta. Eckhardt igen t. .képviselőtársam az anyagi megoldásra vonatkozólag a maga munkájában bizonyos javaslatot tesz. Mindenesetre fontos, hogy ha házhelyhez juttatunk valakit, akkor tegyük. lehetővé számára nemcsak a házhely megszerzését, hanem az azon való építkezést is. Én a legszívesebben látnám, — azt hiszem, Amerikában szokás ez —hogy ha utcákat nyitunk meg s házhelyhez juttatunk valakit, akkor építsünk egyforma típusú, esetleg két típusú házacskákat, gazdasági épületeket és ezekkel a házakkal, gazdasági épületekkél adjuk oda a földet a földigénylőnek, azután hoszszúlejáratú kölcsön mellett biztosítsuk neki, hogy az az övé is maradhasson. A legjobb megoldásnak tartanám, ha a házhelyekhez 2—3 holdnyi területet adnánk, — már ahol lehetséges — mert ez a 2—3 holdnyi terület; lehetőséget adna, különösen városhoz közel, a belterjesebb gazdálkodásra. A baromfitenyésztés, a tojástermelés, vajainlnt kerti vetemények .termelése, lehetővé, tenné azt* bpgy; -az ^ kis