Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-28

Az országgyűlés képviselőházának 28. ülése 1939 szeptember 21-én, csütörtökön. L

»:i csak 15%-os visszaesés van, itt jelentkezik az a többlet, amely még fenntartja az őstermelő lakosság szaporodási intenzitását, amely még ma is jelentősnek mondható. Örömmel kell azonban megállapítanom, hogy emellett a halálozások száma a munkásoknál nem kedvezőtlenebb, mint a kisgazdáknál, amennyiben mindkét rétegnél 13%-kal csökkent. Ha ezeket az adatokat tovább nézzük és végigtekintjük, akkor egy csodálatosan érdekes jelenségre fogunk rájönni. Magyarországon a legtöbb sokgyermekes családanya azokban a vármegyékben található, amelyekben a mezőgazdasági munkásság a normálisnál nagyobb számban él. Legyen szabad egypár adatot felhoznom. Szolnok vármegyében hétgyermekes anya van 14, nyolcgyermekes 58, kilencgyermekes 67* tízgyermekes 212, tizenegygyermekes 141, tizenkétgyermekes 100, tizenháromgyermekes 49, tizennégygyermekes 29, tizenötgyermekes 29, tizenhatgyerisiekes 9, tizenhétgyermekes 2, tizennyolc- és húszgyermekes pedig 1—1. (Csoór Lajos: Arról is beszéljen, mit esznek!) Szabolcs vármegyében hétgyermekes anya van 70, nyolcgyermekes 80, kilencgyermekes 34, tíz- és tizenegygyermekes 8—8, tizenkétgyermekes 11, tizenháromgyermekes 6, tizennégygyermekes 2 és tizenötgyermekes 2. Bék,és vármegyében nyolcgyermekes anya van 78, kilencgyermekes 35, tízgyermekes 24, tizenegygyermekes 5, tizenkétgyermekes 8, tizenháromgyermekes 5, tizennégy gy érme Kes pedig 1. Csongrád vármgyében, ahol aránylag legnagyobb a munkások száma, nyolcgyermekes anya van 43, kilencgyermekes 32, tízgyermekes 16, tizenegygyermekes 9, tizenkétgyermekes % tizenhárom-, tizenöt-, tizenhét-, tizennyolc- es huszonnégygyermekes pedig 1—1, míg találtatott egy huszonhatgyermekes anya is, (Éljenzés és taps a jobb- és baloldalon.) akinek három fia halt meg a világháborúban. Ezek pár évvel ezelőtti adatok. T. Ház! Legyen szabad a munkások helyzetével kapcsolatban még egy másik mezőgazsági kamarai akcióról is megemlékezni. A mezőgazdasági kamara a munkásvidékeken a tel folyamán előadást szokott tartatni a mezőgazdasági munkák technikájáról, vagyis a mezőgazdasági munkához szükséges eszközök, mint kapa, kasza, ásó, talicska, balta stb. könnyebb és eredményesebb használhatóságáról. Az ilyen előadások kapcsán valamelyik télen előadták a munkások azt, hogy nincs tej^ a kicsiny gyermekeik számára, ezért csenevészek, betegek és idő előtt elpusztulnak. Kívánatos volna tehát kecskéket beszerezni a szegény munkásoknak, hogy a csecsemők a kecskék tejével táplálkozhassanak. Egy kecske — mint tudjuk — kéthárom liter tejet is ad jó tartás mellett, ami nagyon kevésbe kerül. Németországban a kecske a munkások legkedvencebb háziállata. Megindítottuk hát az akciót és Csongrádon, Szentesen, Mindszenten, Szegváron stb. százával jelentkeztek a kis munkásemberek kecskék igénylésére. Sajnos, nem sikerült a dolgot megoldanunk,' mert a legmagasabb fórumon nem tudtuk megkapni hozzá a hozzájárulást. (Zaj a szélsőbaloldalon — Matolcsy Mátyás: Ne kecskét, hanem földet meg tehenet adjanak! Kecske-szemszög! — Egy hang a báloldalon: A kamara ne azzal foglalkozzék! Ne kecskével! Földdel! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gesztelyi Nagy László: Pedig nagyon érdekes az a levél, amelyet a főispán írt idevonatkozólag. (Olvassa): »A munkáscsaládoknak fejőskecskével ellátására felvett tervet teljes mértékben felkarolni óhajtom, mert szívesen ragadok meg minden módot a munkások helyzetének javítás ára-« T. Ház! Kétségkívül megállapítható az, hogy a munkások sorsát csakis egy általános, átfogó, generális, nagyszabású munkával lehet valóban megoldani és nyugodtabbá tenni. (Szöllősi Jenő: Ez a földreform! Csináljuk meg!) Tisztelettel bátor vagyok kalapot emelni a miniszter úr őnagyméltósága előtt, aki kamarai alelnöki minőségében a kamaránkban kitervezett mezőgazdaságfejlesztő törvény gondolatát magáévá tette és már dolgozik is ezen a törvénytervezeten és igyekszik mielőbb a törvényhozás elé terjeszteni. Éppen a most szőnyegen lévő törvényjavaslatban, mely a kishaszonbérletekről szól, már meglátjuk ennek a nyomát akkor, amikor megemlíti azt, hogy a több napszámot kifizető, több munkást foglalkoztató gazdaságok mentesek a kényszer haszonbérbeadás alól. (Zaj a szélsőbaloldalon.) De egy másik kérdés is vár még itt megoldásra, ez pedig az, hogy azokat a termelési ágakat, amelyek több munkást foglalkoztatnak, jobban fel kell karolni ós azokat a terményeket szélesebb területen kell termelni. Gondolok itt elsősorban a cukorrépaterületekre. (Egy hang a baloldalon: Nagyon jó árat fizetnek érte!) Állítom, hogy a cukorfogyasztás nagymértékben emelhető volna megfelelő politikával, (Ügy van! Ügy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) amelynek következménye volna a cukorépaterületek nagyságának emelkedése is. Másik ilyen a dohánytermő területek növelése, amely termelés egészen visszazsugorodott és amely sok munkáskezet foglalkoztat. (Egy hang a baloldalon: Nem fizetnek érte!) Ilyen a fonalas növények termelése is. Mindez teret talál majd abban a törvényben, amelyet a miniszter úr őnagyméltósága kíván a mezőgazdaság fejlesztéséről beterjeszteni. . . Igen t. Ház! Amikor az 1938. évi XII. te. tárgyalás alatt állt, sokan felvetették azt a gondolatot is, hogy nem kellene-e a női munkavállalókat is biztosítani. Foglalkozván ezzel a kérdéssel, arra a meggyőződésre jutottunk, hogy erre nincs szükség, felesleges is, nehéz is volna megoldani, mert ha van is fiatal munkáslány és munkásasszony, de öreg munkásasszony már kevesebb van, a munkáslányok pedig különben is időközben férjhez mennek és a férjük révén hozzá tudnak jutni a biztosítási összeghez. Hogy milyen érdekes mégis az élet, idevonatkozólag legyen szabad felolvasnom egy Budapesthez közel eső mezőgazdasági bizottság elnökének leveléből egy pár mondatot (olvassa): »A gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról szóló törvény végre; hajtása során az évi 60 pengős járadékra való jogosultság kérdésében kétely merült fel a noi munkavállalókat illetőleg. Községünkben ugyanis az a helyzet, hogy férfi mezőgazdasági munkás, aki 15 éven át évente 15 hetet töltött mezőgazdasági munkában, aránylag kevés van, számuk a 10-et is alig lepi tul, mert a férfiak inkább ipari munkatéren kerestek napszámos munkaalkalmakat, míg el-