Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-41

Az országgyűlés képviselőházának Ul- ül birtokrendezésnek a hívei. Nincsenek megelégedve azért, mert ez a törvényjavaslat még annak a szerény célnak sem felel meg, amelyet elérni akar. Számosan rámutattak itt már a részlethibákra, hogy a pongyola megfogalmazás, a meghatározások, a titkos és nyilt kibúvók, azután az igénybevétel módjának bizonytalansága, rendezetlensége oly sok vitára fog alkalmat adni, hogy ez igen nagy bajokat okozhat, úgyhogy ezeket orvosolnunk kellene, mielőtt törvény lesz a javaslatból. Hunyady igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a miniszter úr jószándéka garancia arra, hogy ennél többet fognak adni és hogy ezt a javaslatot jól fogják végrehajtani. Én nem értem, miért ne lelhetne ezt a jószánclékot paragrafusokba foglalni. (Úgy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Ha mindaz a ijószándék, amellyel a miniszter úr idehozta ezt a törvényjavaslatot, paragrafusokba lenne foglalva, én örömmel szavaznám meg ezt a javaslatot, de "viszont ne tessék elfelejteni, hogy amikor ebből a javaslatból törvénv lesz és kikerül a vidékre, akkor ott már az alsóbb hatalmassá- t gok. akik az érdekeltekkel is iafeü sokszor szoros barátig vagy anyagi nexusban is vannak, nem a miniszter úr jószándékát nézik, hanem azt, hogy még a paragrafusokba, foglalt keveset is hogyan lehetne kijátszani. (Palló Imre: Urambátyámos politika!) A pongyola, a hiányos törvénynek az én tapasztalatom t-zerint mindig a kisemberek isszák meg a levét. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azután ki biztosít minket ©tról, hogy azalatt a tizenöt esztendő alatt, vagy hogy gyorsabb tempót mondjak. — elismerek egy egészen hihetetlen jóindulatot — hat esztendő alatt, amíg ezt a törvényjavaslatot végrehajtják, mindig a mostani miniszter úr lesz a föidmívelésügyi miniszter? Ne tessék azt mondani erre, hogy hiszen bírja a képviselők bizalmát, nemcsak a kormánypártét, hanem mondhatnám az ellenzékét is, ne tessék ezt mondani, mert én akkor rámutatok arra, hogy Magyarországon miniszterelnököket és minisztereket igen sokszor megbuktattak már parlamenten kívül álló titkos erők is. (Ügy van! Taps a szélső-. baloldalon. — Zaj.) Ezért én azt akarom, hogy a jószándékot, amelyet én tudok a miniszterelnök úrban, amelyet tudok a földművelésügyi miniszter úrban, ne hagyjuk meg jószándéknak ós ne próbáljuk a jószándékot arra felhasználni, hogy egy j gyatra javaslatot elfogadjunk, hanem kérjük j arra a miniszterelnök urat és a miniszter urat j is. hogy ezt a jószándékoit foglalják paragrafu- , sokba. Inkább várjunk néhány hetet, csak fog- i lalják paragrafusokba és ha mind az a jószán- ! dék, amely megvan, paragrafusokban lesz, I akkor valamennyien örömmel megszavazzuk j ezt a törvényjavaslatot. (Pándi (Pölcz) Antal: Akkor holnapután már nem miniszter, meg- ! buktatják! — Zaj.) Azt hiszem, ma nem szabad j halogatásokkal, félmegoldásokkal hozzányúlni j a problémákhoz, ma organikus, átfogó meg- j oldásra van szükség ebben a kérdésben is. j Mindazt a problémát, amely vele kapcsolatos, j fel kell ölelni, mert egyébként ez a törvény is j • az 1920-as törvény sorsára fog jutni, hogy igen sok vidéken többet árt, mint basznál. Én nem beszélek egészen apró részletkér* désekről, arról például, hogy azt a jegyzőt, ; aki, ha kény télen lesz ennek a végrehajtásában résztvenni és véleményt mondani, agyon fogják verni a falun azok, akiket nem véleményez. Nem beszélek arról, hogyha megmaKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ H. ése 1939 október 19-én, csütörtökön. 341 rad a törvényjavaslatban az a passzus, hogy csak az ottani vidéken szokásos földár szerint lehet tulajdonba venni, akkor lesznek vidékek, ahol 3000 és 3500 pengőt kell fizetnie annak a nyomorult kisembernek egy hold földért, mert azon a vidéken az a szokásos ár. Ezért foglaltassanak tehát szabatosabban paragrafusokba azok a jószándékok, amelyek a miniszter úrban megvannak és amelyek, meg vagyok róla győződve, a kormánypárt minden tagjában is megvannak ezzel a problémával kapcsolatosan. Szükséges egy organikusabb, komolyabb megoldás a mai idők miatt, a mai külpolitikai helyzet miatt is. (Úgy van! Úgy van! batfelől.) Ha 1348-ban nem lett volna az örök váltság, akkor nem harcoltak volna olyan hősiesen, olyan odaadóan a magyar honvédek. Ne tessék elfelejteni azt, hogy ha egy nemzet 70%-ában proletársorsban él, nem lehet tőle azt kívánni, hogy ugyanolyan külső é» belső stabilitást mutasson, mint egy olyan nemzet, amelynek — fordítva — 70%-a polgárosuit viszonyok között él. (Szöllősi Jenő: Például a finnek!) Örülök, hogy megemlítette képviselőtársam a timieket, akik iránt ma valamennyien szorongó szeretettel viseltetünk, (Úgy %an! Úgy van!

r balfelől.) akikre úgy gondolunk, mint igazán édestestvéreinkre, (Meskó Zoltán: Ügy van!) akikkel együtt dobog a szívünk. De, hogy ők így ki mernek állani három és félmilliós maroknyi nép létükre egy behemót uéppel szemben, annak az is oka, hogy a finn kisemberek majdnem mindegyike a maga kis földjét, a maga kis tanyáját védi és tudja azt, hogyha oda bevonul az a nagyhatalom, akkor nemcsak a nemzetiségét veszti el, nemcsak az életét veszti el, hanem elveszti a házát, elveszti azt a néhány hold földjét is. (Pándi Antal: És hitét!) Sokkal nagyobb nyugalommal tudnék nézni a külpolitikai helyzet felé akkor, ha Magyarországon is azt látnám, hogy nincsenek •—. általánosságban, szociális szempontból — egészen nyomorult emberek, ha azt látnám, hogy a magyar föld sok százés százezer kisember kezében van! Azt mondja Ady Endre néhány gyönyörű sorában, hogy éhes a magyar föld, éhese csókoknak; vagy mi adjuk neki, vagy elmegy idegenekhez. Ha mi egy nagyszerű történelmi gesztussal — és itt nem földelvételre, hanem egy organikus megoldásira gondolok — ennek a földnek nemcsak szerelmesévé, hiába vágyódó szerelmesévé teszünk sok százezer > és százezer magyar kisembert, hanem odakötjük ahhoz a földhöz, hogy a kisember azt a földet necsak messziről lássa, hanem mint a sajátját csókolgathassa, mint a sajátját művelhesse, hogy a vérével és verítékével _ öntözhesse, akkor jöhet akármilyen vihar, jöhet a vihar keletről vagy nyugatról, vihart a magyar nemzet ki fogja állani, ez a magyar föld soha nem megy idegenekhez, mert a magyar nép millió és millió gyökérszállal t&pad hozzá ehhez a magyar földhöz. T. Ház! Én hiszem azt, hogy a részletes tárgyalások során lényegbevágó módosítások történnek ezen a javaslaton. (Szöllősi Jenő: Ne higyje!) Ma nem fogadom el ezt a javaslatot, de örülnék, igazán örülnék akkor, ha a szavazásnál abban a helyzetben lehetnék, hogy ezt a javaslatot elfogadhassam. (Taps a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik'? Nagy Ferenc jegyző: Stitz János! 53