Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-41

342 Az országgyűlés képviselőházának ki. Elnök: Stitz János képviselő urat illeti A szó. , Stitz János: T. Ház! Amikor keresztény magyar érzésünk alapján a hazának, illetve az azt megtestesítő honi rögnek a kisemberek kezére való juttatásáról tárgyalumk, minden erőnket latba kell vetnünk, minden abszolút segíteni akarásunkat csatasorba kell állítanunk, minden erőnket fel kell fokoznunk, hogy gyorsítsuk azt a tempót, amely ezt a kérdést megoldja, de abszolút hideg és megfontolt észszel kell gondoskodnunk arról, hogy ez olyan módon történjék meg, hogy a föld zökkenésmentesen mehessen át a kisemberek tulajdonába. Lelhet arról vitatkozni, — én azonban ezt a vitát meddőnek tartom — hogy egy csapással véglegesen meg lehetne oldani a foiaoirtok megreformálásának kérdését. A földbirtok arányosítását^ el lehet intézni hosszú időre és hosszú időre nyugvópontra lehet hozai ezt a kérdést, de végleg megoldani teli csen lehetetlen, mert hiszen állandóan változnak a viszonyok s a népszaporodás következtében bizonyos idő múlva újra és újra előtérbe fog lépni ez %, kérdés. Ezért tehát nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy ez a földbirtokreformjavaslat rossz, mert nem oldja meg egy csapással a ráháruló feladatokat. (Maróthy Károly: Lesz-e több csapás, az a kérdés?) Ebben a vitában nagyon sokan felszólaltak ebben a kérdésben pro és kontra és a Házon kívül is nagyon sokan foglalkoztak vele. Egyfelől kévéseitek, kicsinek, gyámoltalannak, kezdőnek tartották ezt a lépést, másfelől meg^ azt tapasztaltuk, hogy megpróbálták az egész kérdést visszacsinálni, elodázni. Mélyen t. uraim! Nem lehet első lépésnek tekinteni egy olyan reformot, ameiy az 1937. évi statisztika alapján a magyar szántóföldi művelés 9,763.000 hold földjéből másfélmilliót, azaz 15'37%ot akar és fog kisemberek kezébe juttatni. Ez a másfélmillió hold föld egész csonka hazánknak — egyelőre még csak erről beszél a statisztika — majdnem 10%-a. Tíz százaléknak kisemberek kezére juttatása nem bátortalan és nem kezdő lépés (Maróthy Károly: Sok! Sok! Határozottan sok! Vonjuk öszsze a kisbirtokot nagybirtokká!) és amikor a pénzügyminiszter úr expozéjában olyan határozottan csengő érveket találunk arra, hogy a 15 évet lemérsékeljük igen rövid időre, ami- | kor már az első évben 218.000 holdnak kisbirtokba és kishaszonbérletbe adására, szóval kisemberek kezébe juttatására van meg az anyagi lehetőség, akkor ezt ugyancsak nem lehet kezdő lépésnek tekinteni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mi sem tekintjük ezt kezdő lépésnek, hanem mi is fokozni akarjuk ezt a tempót. Mélyen t. uraim! mélyen t. Ellenzék, azok is, akik itt vannak és azok is, akik hiányoznak, vegyék azt tudomásul, hogy a mi mammut pártunk nem a Fejbólintó Jánosok pártja óhajt lenni, (Ügy van! Ügy van! a középen.) hanem igenis olyan párt óhait lenni, amelynek tagjai a saját oldalukról jövő javaslatokat is csak akkor szavazzák meg, ha azok egyéni meggyőződésükkel kongruensek. (Ügy van! Ügy van! — Taps a középen.) Előttem szólott igen t. képviselőtársaim meglehetősen kimerítették már a tárgyat, ezért én nem akarok recitálni, nem akarok olyan érveket és olyan gondolatokat idehozni, amelyeket pro és kontra már kimerítették, azonban két új gondolattal akarok ebben a vitában I ütése 1939 október 19-én, csütörtökön. az új magyar életnek a felépítéséhez hozzájárulni. Az egyik gondolat akkor kristályosodott ki bennem, amikor a baranyai telepítéseket tanulmányoztam. Ezeknek a baranyai telepítéseknek a folyamán leszűrődött 'bennem az a tapasztalat, hogy amikor kisgazdáknak és törpebirtokosoknak új földtulajdonhoz való juttatásáról volt szó, akkor ez az átállítás minden zökkenő nélkül történt meg. Nem tudom azonban ugyanezt elmondani akkor, amikor gazdasági cselédeknek és munkásoknak földbirtokhoz való juttatásáról volt szó; ezeknél ugyanis, akik egy egész életet egy egyoldalú beállításban töltöttek el, a tulajdonba juttatás során hosszabb ideig több-kevesebb zavar volt. Mélyen t. uraim, ezt nem azért mondom, mintha én perhorreszkálnám azt, hogy a nagybirtok feldarabolása folytán felszabaduló munkások és cselédek kishaszonib érietekhez, földhöz jussanak, sőt mindenekelőtt forszírozni kívánom, hogy az állam segítő keze elsősorban ezt a legalacsonyabb népréteget támogassa. Hogyan? Előttem szólott igen t. képviselőtársaim közül nagyon sokan hangsúlyozták a szakoktatás kimélyítését. Feltétlenül szükség van erre. A pénzügyminiszter úr expozéjában ugyancsak hivatkozott erre, amikor megemlítette, hogy lényeges összeggel emelték a szakoktatás dotálását. Azonban nem elég a szakoktatás, ha ugyanakkor a faluban, a községben nincs elég föld és nincs alkalom és lehetőség arra, hogy újabb földtulajdonhoz juttassuk az ott lévő kisembereket. Ezért nagyon sokszor elő fog fordulni a jövőben, hogy távoli vidékekről kell áttelepíteni kisgazdákat, áj kisexisztenciákat. Ezeknek a kisgazdáknak, ezeknek az új földbirtokosoknak még nincs meg sem a kellő talajismeretük, sem a klimatológiai és meteorológiai viszonyokat nem ismerik kellőképpen. Ezért arra van szükség, hogy ezek rövid úton megismerjék azokat a tapasztalatokat, amelyeket már tudnak a szomszédos földeknek vele konkurráló boldog birtokosai, akik ezeket a földeket apáiktól Örökölték; ezért szükség van nemcsak a szakoktatás fejlesztésére, hanem amint íribolt László igen t. képviselőtársam hangoztatta, szükség van mintagazdaságok létesítésére is, ahol mint nyitott könyvből tudja kiolvasni az új birtokos, hogy azon a vidéken mit kell a_ földdel csinálnia, hogyan kell ott gazdálkodnia. De, mélyen t. képviselőtársaim, még ezt sem tartom elegendőnek. Vagy meg kell izmosítani, meg kell erősíteni a gazdasági felügyelőségeket, amelyek mostani dotációjuk, mostani elfogultságuk és csekély létszámuk mellett képtelenek lesznek ennek a feladatnak az ellátására, vagy pedig egy egészen új szervet kell létesítenünk, amelynek kezébe bizonyos impériumot is kell adnunk, hogy irányítani tudja ezeknek az új földtulajdonosoknak a termelését. Mélyen t. uraim! Nagyon sok szó esett különféle röpiratokban és újságcikkekben arról, hogy ez a javaslat milyen kihatással lesz honvédelmi, nemzeti és társadalmi szempontból. Ttt pro és kontra valóságos zsonglorösködest láttunk a statisztikai adatokkal. Az egyik részről azt állították, hogy a nagybirtok elporlasztásával éppen a legtermékenyebb réteg, a gazdasági cselédség lesz az, amelytől elvonjuk a létalapot, amelyet ha kitaszítunk, amelyet ha nem tudunk új földdel ellátni, akkor a magyar haza a maga emberanyag-utánpótlásában fog rettentő hiányokat szenvedni. Ha tehát mi a földbirtokot, a nagybirtokot meg akarjuk re-