Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-41

340 Az országgyűlés képviselőházának U f ülése 19S9 október 19-én, csütörtökön. inammutbirtokokat találhatunk.« (Mozgás a baloldaton.) Hát, t. Ház, én nem szeretnek ugyanarra a sorsra jutni, amire Lengyelország Jutott. (Taps a szélsőöaíotdalon. — Zaj a jobboldalon. — Egy hang a jobbközépen: Mi közünk nekünk ehhez? Tessék a zsidókönyvekről beszélni! — Zaj.) Én mindig hangsúlyoztam, hogy a tör­vényjavaslatról beszélek és ahhoz mondom el véleményemet. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Közi-Horváth József: Beszédemben semmi célzat nincs — mint már az elején megmond­tam — a kormánypárt ellen. Azt mondtam, meg vagyok győződve a miniszter ur jóindula­táról és azt mondtam, hogy legalább a végén, a szavazásnál szeretnék abban a helyzetben lenni, hogy megszavazhassam a törvényjavas­latot. Azt hiszem, ebbe nem lehet célzatot bele­magyarázni. Ha nekem ez a lelki beállítottsá­gom a kormánnyal szemben, akkor engedje meg az igen t. túloldal, hogy elmondhassam véleményemet. (Taps balfelöl. — Nagy zaj a jobboldalon, — Maróthy Károly: Javaslatot csak dicsérni lehet.) Elnök: Kérem Maróthy képviselő urat, ma­radjon csendben! (Közbeszólás a középen.) Közi-Horváth József: Azt mondja a t. kép­viselőtársam, hogy beszéljek az egyházi nagy­birtokokról. Én a nagybirtokról beszéltem. Eb­ben a kérdésben magyar kérdést látok (Egy hang a jobboldalon: Mi is!) és kikérem ma­gamnak azt az inszinuációt, hogy én csak az egyikről beszélek, de nem beszélek a másikról. (Taps bal felől) Különben igen t. kép viselőtár : sam, úgylátszik, nem ismeri a magyar püspöki karnak azt a nobilis álláspontját, amely; azt mondotta, hogy ha a magyarság megsegítésé­ről van szó, ha arról van szó, hogy ezt a föl­det igazán nagy áldozattal erősebbé kell ten­nünk a jövőre vonatkozólag, akkor itt nem kíván az egyházi nagybirtok részére tudja Isten milyen kedvezményeket, csak azt kí­vánja, és ezt minden katolikus ember is kí­vánja, hogy azok a célok, amelyeket az egy­házi nagybirtok szolgál, valamilyen formában biztosíttassanak. (Helyeslés és taps balfelől. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Pándi Antal közbeszól.) Kérem Pándi képvi­selő urat, hogy maradjon csendben! Közi-Horváth József: T. Ház! Most akarok rátérni, —- sajnos, ebben eddig megakadályoz­tak, — azokra a komoly érvekre is, amelyeket a nagybirtok komoly tulajdonosai felhoznak ez ellen a javaslat ellen. Azért hozom ezt is ide, mert tárgyilagos vagyok, de képviselő­társaim közül egyesek annyira türelmetlenek voltak, hogy ezt nem tudták kivárni. A nagybirtokosok közül éppen azok, akik elsősorban nem a saját érdekeiket nézik, ha­nem ezen a törvényjavaslaton keresztül is a nemzet érdekeit nézik, olyan kifogásokat hoz­nak fel ellene, amelyeket meg kell szívlelni és amelyeket kiküszöbölni csak egy ennél jobb, szervesen elgondolt átfogó javaslattal le­het. Ezek az érvek a következők: Az egyik, hogy nem szabad minden 4—5 esztendőben egy-egy új földbirtokpolitikai törvényt ide­hozni, azért, mert ez meggátolja a termelés folyamatosságát, lehetetlenné teszi azt, hogy komoly befektetéseket eszközölhessenek, ha egyszer bizonytalan a nagybirtokos abban, hogy mikor jön megint egy újabb törvény, amely elveszi a földnek ezt a részét, vagy a másik részét. Ez az egyik érv, a másik pedig a következő: Igazuk van abban, hogy egy olyan törvényjavaslatra van szükség, amely egy időben gondoskodik arról is, hogy a föld­birtokoknak, a nagybirtokoknak szétaprózásá­val, lebontásával előállott munkanélküliség megszüntettessék, hogy az a tény, hogy egye­seket megsegítünk, ne járjon együtt azzal, hogy viszont másokat megfosztunk az életlehe­tőségektől. A harmadik ez: igazuk van ezek­nek a komoly nagybirtokosoknak abban a fi­gyelmez tetesoen, nogy vigyázzunk... (A klo­türlámpa kigyullad.) Mély tisztelettel kérek félóra meghosszabbítást. (Felkiáltások: Meg­adjuk! — i öbb hang a jobboldalon: Nem ad­juk meg! — Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kerek, képviselő urak! A Ház a liosszabbitast megadta, méltóztassék a szónokot beszelni engedni. ívuzi-iiüi vuiii Juzsei: Nagyon kérem t. képviselőtársaimat, nogy ne beszeljenek közbe, mert a vegén Kituniü, — meg vagyon gyo­zuuve — nugy valamennyien úg>xs egy vé­leményen vugymiü, csau a részié lekuen van kuionutoeg kozmnK, viszont a reszieteü miatt kar így üozoeiL>eszeini es egymással olyan po­lémiákat loiytaim, amelyednek vegén meggyő­ződünk arroi, liogy nincsenek meg a vélt euen­teieü K.ozoLiunK.. Viszont en inegis kotelesse­genineK tartom ezeket elmondani. igazuk van aooan a nagybirtok komoly képviselőinek, hogy a nagybirtok lebontása után, aiuiKor az egykezben levő nagyoirtoKok szétaprózódnak, megszűnik az ingatlan tőké­nek hatalma, gazuasugi natalma es politiKai hatalma is, amely a múltban ténylegesen meg­volt. Én azt mondom, nem baj, hogy megszű­nik, de viszont kénytelen vagyok nonoraini az aggodalmat abban a tekintetben, hogy az in­gatlan tőke hatalmának megszűnése után, amely hatalom mégis csak magyar kézben lévő hatalom volt, ha sokszor hibásan használták is, ezzel szemben nemcsak megmarad, hanem re­latíve még emelkedik is az ingó tőkének gaz­dasági hatalma és politikai befolyása, (ügy van!) Emelkedik az új tulajdonosokkal szem­ben, a kis földbirtoktulajdonosokkal szemben, de emelkedik általánosságban is, már pedig erről az ingótőkéről nem tudjuk azt, hogy ki­nek a tőkéje, sokszor ismeretlen ez a tőke, sok­szor külföldi, tehát amikor mi ilyen javasla­tokat ... (Pándi (Pölez) Antal közbeszól) Elnök: Pándi képviselő urat kérem, ma­radjon csendben és ne szóljon állandóan közbe. (Zaj a baloldalon. -*- Bassay Károly: Szóval, ki azzal az idegen tőkével!) A képviselő úr folytassa beszédét. Közi-Horváth József: Nem azt mondom, t. képviselőtársam, hogy ki azzal a tőkével, ha­nem azt mondom: ellenőrzést a fölé a tőke fölé, ellenőrzést, nehogy ez az idegen tőke itt olyan gazdasági túlsúlyra tegyen szert, amely­nek következménye egy politikai hatalom is, nehogy idegenek vagy az idegen kézben lévő ingótőke majd azután irányíthassa politikai- m lag ezt a magyar életet. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Azt hiszem, látják valamennyien, a hogy én a másik oldalról, a nagybirtok olda­láról elhangzó érveknek is helyt adok és azok közül egyeseket, amelyek meggyőződésem sze­rint helyesek, elfogadok. De, t. Ház, ezzel a javaslattal elsősorban azok nincsenek megelé­gedve, akik organikus, átfogó, szerves föld-

Next

/
Thumbnails
Contents