Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-28

£i Az országgyűlés hépviseloházdnak 28. hogy egyik gyermeküktől a másikhoz menjenek és jóformán kolduljanak. Mert szinte ez volt az ő sorsuk! Ezzel kapcsolatban azonban remélni lehet azt is, hogy a munkások is be íogjak látni, hogy a szociális gondoskodás az ő csaladjuk jövőjét is biztosítja és ezért munkateljesítményben fognak nagyobbat adni azért a szociális gondoskodásért, amelyet a törvényhozás ezáltal javukra megszavaz. A mezőgazdasági munkások számát nehéz megállapítani. Számuk nem zárt szám, mint ahogyan bármely más társadalmi osztály sem lehet zárt szám, mert abban állandóan fluktuálnak az egyedek, hol lebukik belőle, hol felemelkedik oda valaki. Épp így azt sem lehet pontosan megállapítani, hogy ki az eltartott és ki a kereső. Vannak pélául 12—14 éves idénymunkások, akik mar keresőknek számítanak bizonyos szezonok alkalmával, máskor azonban ezek is eltartottaknak számítanak. Az 1930. évi népszámlálás adatai alapján a mezőgazdasági munkások száma 1,303.000. Ez a keresők számá_t jelenti. Az eltartottak ü>záina 1,705.000. Kerek számban tehát több, mint 3 milliót tesz ki ez a hatalmas munkásréteg, amelynek sorsával, bajaival, gondjaival ós özvegyeivel kíván foglalkozni az előttünk fekvő törvényjavaslat is. Legyen szabad nekem Vadnay Andornak, a munkásbarát csongrádi volt főispánnak egyik cikkéből egypár szót ezzel kapcsolatban idézni. Azt mondja Vadnay Andor (olvassa): »A mai kor államférfiai előtt nyitva áll a halhatatlanság útja. Aki az Alföld kisembereit a pusztulástól megmenti és a síkföldi magyarság természetes szaporodását a munka útján való megélhetés által lehetővé teszi, második megváltója lesz a nemzetnek. Adjátok meg tehát eszközeit és lehetőségeit annak, hogy az Alföld négymillió magyarsága, ez a csodás, erős faj, a maga életrevalóságából, erejéből, szorgalmából megháromszorozódjék, mint a lucernában az arankafolt tányérja terjeszkedjék ki a határszélekig, minden egyéb élőt magába olvasztva: ezért a fényes, ezért a káprázatos jövőért nincsen akkora áldozat, ami nagy volna.« (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) T. Ház! Amikor e kérdésről a Ház előtt beszélünk, önkéntelenül adódik tlZ EL kívánság, hogy a mezőgazdasági munkások még hiányzó biztosításával is kellene foglalkozni, ez pedig a mezőgazdasági munkásságnak betegség, rokkantság és munkanélküliség esetére szóló biztosítása. A betegségi biztosítás különösen azért nagyfontosságú, mert a betegség megtámadja a fiatal szervezetet is a legerőteljesebb korban, ami pedig nagyjelentőségű a fajfenntartás szempontjából. (Ügy van! Ügy van!) A betegségi biztosítással az 1898 : XXI. te, az 1898. évi II. te. 33. §-a, az 1907: XLV. te. 28. §-a és a 4100/1925. M. E. számú rendelet foglalkoznak. Sajnos, ez valóban nem kielégítő megoldás. (Szeder Ferenc: Sőt! — Meskó Zoltán: 1915-ben elhatározták, hogy be kell terjeszteni!) Éppen ezért nagyon indokolt volna, hogy történjék ezen a téren valami. Tisztában kell lennünk ugyanis, igen t. Ház, azzal, hogy a mezőgazdasági munkásnak egyetlen értéke, egyetlen tőkéje van, az egészsége, s azt gondoznia kell, mert ha ez elvész vagy megrokkan, akkor neki mindene összeomlik. A másik fontos szempont pedig, amelyet nem lehet figyelmen kívül ülése 19 39 szeptember 21-én, csütörtökön. hagyni az, hogy a mezőgazdasági munkásnak a munkaalkalmak bizonytalansága az egyik legsúlyosabb fáidalma. Az a kis fixíizetés. melyet elsején valaki kézhez kap, nyugalmat es biztonságot jelent, de a mezőgazdasági munkás nem igen tudja, mi virrad rá holnap s ez a bizonytalanság leverő hatással van rá. Éppen ezért azt kérem, hogy addig is, amíg a betegségi biztosítás meg fog oldódni, (Csoór Lajos: Meddig várjunk! — Matolcsy Mátyás: Kérdezze meg a pártban, hogy mikor lesz az!) az úgynevezett ingyen kórházi ápolás szelesebb mederben, szociálisabban és humánusabban érvényesüljön. A mezőgazdasági kamarák munkás szakosztályaiban s kérdés kapcsán felmerült a gyermekágyi segélyezés kérdése is, a szülési segély. Addig, amíg ez a kérdés megoldást nyer, (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldaton: Mikori Mikor lesz az?) kívánatos volna az is, hogy legalább ingyen babakelengyét es valamilyen segélyt kapjon az a szegény munkásasszony a szülés alkalmával. Ez különösen azért fontos, mert a többgyermekes családoknak nagy számát éppen itt, ebben a munkásrétegben találjuk meg legnagyobb számban, mint később el fogom mondani. (Meskó Zoltán: Így van! Ezek nem szavalnak az egykéről!) A mezőgazdasági munkássághoz nagyon közel érzem magamat: tiszta, becsületes magyar fajta és tudom azt, hogy értéke ennek a nemzeti társadalomnak. Azt is tudom, hogy mindig azt a társadalmi réteget kell jobban támogatni, amelyik elesettebb és jobban rászorul a támogatásra. (Tauffer Gábor: Már régen kellett volna!) Éppen ezért kamarai hivatali minőségemben is mindig ez a cél lebegett előttem. (Meskó Zoltán: Ez így van, elismerjük!) A kamara nagyon szép összeget gyűjtött már eddig arra az alapra, amely — még valamennyire emelkedve a rokkant, öreg munkások menhelyének céljaira fog szolgálni. (Meskó Zoltán: Elismerjük. Ez így van!) Különösen szükséges azonban a mezőgazdasági munkásokról gondoskodás azért is, mert — amint mondottam — ez a társadalmi réteg az, amely ebben az országban a legszaporább. Az őstermelőréteg általában v4ve már nem szaporodik, külön a kisgazdatársadalom pedig már fogyó tendenciát mutat, amennyiben a kisgazdatársadalomban több halálozás van, mint amennyi a születés. Hogy az őstermelő lakosság száma egészben véve mégis szaporodik, azt a mezőgazdasági munkásoknak és cselédeknek lehet köszönni. Legyen szabad erre vonatkozólag egy pár adatot elmondanom. Móricz Miklós, a kiváló statisztikus írja egyik munkájában, hogy 1926-ban az egész őstermelő rétegben az élő újszülöttek szama 140.160 volt, 1937-ben pedig már csak 106.909, tehát 11 év alatt az őstermelő lakosság szaporodása a nagyobbarányú házasodás ellenére is, 24%-kai csökkent. Ha külön vesszük az önáho gazdák rétegét, akkor azt látjuk, hogy az 1926évi 45.690 újszülöttel szemben 11 év múlva, vagyis 1937-ben csak 28.706 csecsemő született ebből a rétegből, ami 37%-os apadásnak felel meg. A segédszemélyzethez tartozó anyák 1926-ban 94.147 újszülöttel ajándékozták meg a nemzetet, 1937-ben már csak 78.000-rel, a csökkenés tehát 11 év alatt 15% volt. Miután az önálló gazdaréteg szaporodása 37%-kai esett vissza, a segédszemélyzeti munkásoknál pedig