Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-41
330 Az országgyűlés képviselőházának Ul. Most csak arra akarok rámutatni, hogy ma már sok olyan község és közbirtokosság van, amely önként szeretne erdőt telepíteni, ezt azonban a múltban nem tudta megtenni, mert nem állott rendelkezésére megfelelő terület. Meg vagyok róla győződve, hogy a földmívelésügyi miniszter úr ezzel a módosítással nagy lépéssel vitte előre az Alföld fásításának ügyét (Ügy van! jobbfelől.) és az Alföld népét lényegesen közelebb hozta azokhoz a gazdasági előnyökhöz, amelyek az Alf>"ld fásításával együtt járnak. (Palló Imre: Segítsünk az erdőmérnökökön!) Ezzel kapcsolatban ,' legyen szabad kitérnem Demkó igen t. képviselőtársam tegnapi felszólalására, aki különösen a kárpátaljai részek problémáit hozta ide és azt kérte, hogy ez a törvényjavaslat fokozottabb mértékben terjesztessék ki a kárpátaljai népre. Azt _ hiszem, valamennyien egyetértünk Demkó igen t. képviselőtársammal abban a kérdésben, hogy hűséges kárpátaljai testvéreinknek is meg kell adnunk mindazokat az életlehetőségeket, amelyek az ő gazdasági megerősödésükhöz és jobb megélhetésükhöz szükségesek. Tekintettel azonban arra, hogy az úgynevezett bécsi vonaltól északra eső területek majdnem mind csupa erdőbirtokból állnak és hogy az ottani lakosság 80 százaléka ezekből az erdőkből él, ezt a törvényjavaslatot nem tartom alkalmasnak az ottani problémák megoldására. Köztudomású ugyanis, hogy intenzív és okszerű erdőgazdaságot csak ott lehet folytatni, ahol nagykiterjedésű, összefüggő erdőterületek állnak rendelkezésre. Éppen ezért az erdőket nem lehet 20—30— 40 holdas parcellákra felosztani, amint azt a csehek tették és aminek következménye az lett, hogy az erdőparcellához jutott lakosság az erdőt letarolta és ennek következtében a védőállománytól megfosztott talaj annyira elkonárosodott, hogy már legeltetésre is alig lehet használni. A kárpátaljai területek visszaszerzése után egy ideig ott voltam, két héten át bejártam ezeket a területeket és az ottani erdőgazdaságokat és az ott szerzett személyes tapasztalataim alapján magam is meggyőződtem arról, hogy a Demkó igen t. kénviselőtárr sam által felvetett problémák, de különösen a Latoricza Készvénytársaság elleni panaszok százszázalékhan fennállanak és hogy ezeket a kérdéseket Kárpátalján igenis rendezni kell. Ezeknek a kérdéseknek rendezéséből azonban a helyi politikai kérdéseket ki kell kapcsolni és az erdőgazdasági érdekek szigorú figyelembevételével csak nagy körültekintéssel és szakemberek bevonásával szabad ehhez a kérdéshez hozzányúlni. T. Ház! Végül rá kell mutatnom a gazdatisztek kérdésére is. Kétségtelen, hogy az 1920. évi törvény, valamint a jelenlegi javaslat végrehajtásából kifolyólag is sok gazdatiszti állás fog megüresedni. Bár az 1936. évi törvény módot ad arra, hogy a törvény végrehajtásából kifolyólag állástalanokká váló gazdatisztek, gazdasági alkalmazottak részére mintagazdaságokat létesítsenek, mégis arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat. méltóztassék ezen törvény végrehajtási utasításában elrendelni, hogy mindazon gazda ti sztpk részére, akik a törvény végrehajtásából kifolyólag állásukat vesztik, 100 vagy 200 holdas minta gazdaságokat kell létesíteni (Helyeslés jobbfelől.). mert ezáltal nemcsak kenyeret adunk ezek családjainak, hanem olyan mintagazdaságokat ülése 1939 október 19-én, csütörtökön, is létesítünk, amelyeknek tulajdonosai szaktudásukkal állandóan rendelkezésére állnak a környékbeli kisembereknek. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezekből ki lehet maid építeni azt a keretet, amely szükséges ahhoz, hogy maholnap a többi földhöz juttatottak gazdasági és szövetkezeti ügyeit intézze és ellenőrizze, valamint különösen az első időkben gazdasági működésüket figyelje és irányítsa. (Helyeslés.) Befejezésül bátor vagyok a földmívelésügyi miniszter úr szíves figyelmét a magam részéről is felhívni arra, amit majdnem minden felszólaló hangoztatott, hogy a végrehajtási utasítás adjon módot a törvény gyors és bürokráciától mentes végrehajtására. (Ügy van! tlgy van! a jobb- és baloldalon.) Mivel a bürokrácia semmi egyéb, mint az egyéni felelősség áthárítása (Szöllősi Jenő: Igaz!), a végrehajtásból közéletünknek ezt a rákfenéjét ki kell kapcsolni. (Helyeslés. — Szöllősi Jenő: De hogyan?) Ezért egyéni felelősség mellett a legteljesebb hatáskörrel kell felruházni a végrehajtási közegeket, mert az egyéni felelősség érzése nemcsak ambicionálni fogja a végrehajtó közegeket, hanem meg is fogja kímélni őket mindenféle illetéktelen beavatkozásoktól. Ismerve a földmívelésügyi miniszter úr ő excellenciájának az előzetes tárgyalások alkalmával elhangzott kijelentéseit és ebben a kérdésben nemcsak elhangzott, hanem már többízben beigazolt hazafias és szociális felfog*ását, meg vagyok győződve arról, hogy az előzetes tárgyalásokon és a parlamenti tárgyalások alkalmával elhangzott észszerű javaslatok figyelembevételével úgy fbgja majd a törvényt végrehajtani, hogy a magyar föld a jövőben tényleg több családnak adjon jobb megélhetést és hogy ez a törvény nagy lépéssel vigye közelebb a megvalósuláshoz azt a szociális programmot, amelynek megvalósítását a kormány céljául tűzte ki. A javaslatot elfoga doni. (Éljenzés és taps jobbfelől. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Baky László! Elnök: Baky László képviselő urat illeti a szó. Baky László: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A nemzet életében vannak olyan idők, olyan külpolitikai események, amelyek belpolitikai hatásaként — miután a nemzetnek kifelé egységet kell mutatnia — bizonyos politikai ellentéteket, bizonyos politikai súrlódásokat meg kell szüntetni. (Helyeslés jobbfelől.) Vannak azonban • olyan nagy horderejű törvényjavaslatok is, amelyeknek hatásos volta_ szinte létérdeke az egész nemzetnek. Ennél a javaslatnál, amely jelen pillanatban a Ház előtt fekszik, szintén félre kell tenni minden személyeskedést, minden rosszindulatú feltételezést egymásról, mert mi mindnyáian — meg vágyok győződve róla — egyet akarunk, a magvar parasztot földhöz juttatni. (Helyeslés balfclől.) T. Ház! A világháború során a véí>nélküli éjszakai virrasztásoknál találkoztam először a magyar paraszt földéhségével. Akárhányszor előfordult, hogy az ilven virrasztásoknál az őrs/em azt kérdezte tőlem: hadnagy úr, kapunk-e földet, ha hazakerülünk? — Azóta 20 f»s-7t^ndő telt el- sok régi tűzharcos bajtárssal találkoztam, akik szomorúan^ és elcsüggedve mondták: őrnagy uram, nem így sróndottnk a hazatérést, nem így gondoltuk a háború befe*
