Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-41
r Az országgyűlés képviselőházának íl. jezését. — (Ügy van! Ügy van! bálfelöl.) Én erre a javaslatra is azt mondom: nem ilyen javaslatot vártunk. (Meskó Zoltán: Hát az biztos!) Elismerem hogy ez egy kezdő lépés, de azt is elismerem, hogy nagyon rövid lépés. A mai nehéz viszonyok között, amikor ennyire el vagyunk késve, mi nem ezt a javaslatot vártuk, hanem egy nagy, átfogó, az összes problémákat megoldó földreformjavaslatot vártunk. (Ügy van! Ügy van! bálfelöl.) Ismerem a földmivelésügyi miniszter úr intencióit és meg vagyok győződve, hogy nem raHa, hanem a különböző gátló körülményeken múlott, hogy nem olyan javaslattal jött a Ház elé, mint amilyent a nemzet érdeke a jelenlegi időkben megkívánt volna. (Szöllősi Jenő: T)e szomorú dolog ez! — Meskó Zoltán: Vass Elek is mást dolgozott volna ki. ha lehetett volna! — Palló Imre: Ha engedték volna!) Mi azért látjuk nagy aggodalommal ennek a javaslatnak az elégtelenségét, mert most sokkal nagyobb tempóban, fokozottabb erővel, minden anyagi erőt erre a célra összegyüi+ve kellene nzi a súlyos nroblémát megoldani. Legyünk tisztában pzzal, hofrv hazánkat is érhetik olvan viharok, mint amilyenfk érmen a legutóbbi időben a kisebb nemzeteket érték, A magyar nén csak akkor tud itt maradni ez»n a szent területen, a m elvet ezer éven át véd tünk és ön+öztü^k vérünkkel, ha belesryökerezte-Hük a földbe. Mert ha a magyar paraszt ebben a hazában a földbe van gvökerezve, ha exiszt°nciája és ingatlana van, akkor nincs olyan vihar, amely úgy ikidönthetné a nemzet fáiát, hogy itt övökére se maradion. (Ügy van! Űay van! — Ta/ns a baloldalon.) Ezért kell a nemzet fáját millió és millió gyökérrel beleerősíteni a magyar talajba. (Meskó Zoltán: Okányi Scfhwarzok gyökereztek egy ió ideig! — Matolcsy Mátyás: Most a Vidák!) Ezért a telepes falvak létesítése oldaná meg ezt a problémát, amelyet teljes mértékben az 1936. évbeli törvény nem oldott meg. Az szintén csak egy olyan kezdői lépés volt. A telepes falvak létesítése más súlyos gazdasági és társadalmi problémákat is megoldana, mert az új falvak létesítésével kapcsolatban a kisiparosok, kiskereskedők exisztenciához jutnának, hiszen minden falu eltart bizonyos számú munkásproletárt és így az intellektüellek, a diplomások elhelyezésének kérdését is könnyebben meg lehetne oldani, mert egy orvost, állatorvost, ügyvédet, gyószerészt el tudnának ezek a falvak tartani. (Meskó Zoltán: Főszolgabírót egypárat! Breznay is odamehetne mindjárt!) Ha hozzászámítjuk ehhez, hogy a telepítési falvak felépítése és a telepesek gazdasági eszközeinek beszerzése mezőgazdaságunkat, iparunkat fellendítené, akkor látjuk azt, hogy ha az állam minde ; n anyagi erőt ezeknek a falvaknak létesítésére < fordítana, igenis, nagy részben megoldaná mindazokat a szociális problémákat, amelyek miatt ma —• el kell ismernünk mindnyájunknak — az ország igen nehéz szociális és gazdasági helyzetben van. Egy olyan kérdést vetek fel most, amelyet már több t. képviselőtársam is említett, amit azonban én egészen kivételesen is rendkívüli fontosságúnak tartok: a határszéli telepítés kérdését. A magyar határt élősövénynyel kell körülvenni, (Úgy van! Úgy van!) hogy mindenféle idegen nép és faj beszivárgását meg tudjuk akadályozni. Errevonatkozólag néhány igen szomorú adatot vagyok kénytelen felsorolni, mert a határmentén igen ülése 1939 október 19-én, csütörtökön. 331 szomorú állapotok vannak. A határszéli járások területén összesen 1,636.444 katasztrális hold, tehát kereken 355 százalék a nagybirtok területe. A barcsi járásban 554 százalék, a nagyatádiban 54, a csurgóiban 505, a gyulaiban 60 5 százalék a nagybirtok területe. Ennek ismeretében aggodalommal és fájó szívvel nézünk a határontúlra, ahol a magyar földben oláh és szerb telepesek vannak; ezek éppen miellenünk vonták meg azt az élősövényt, amely nélkül egy faj fenntartása a maga hazájában lehetetlen. (Ügy van! Ügy van!) Igen fontosnak tartom azt a kérdést, hogy a földigénylők összeírása milyen szempontok figyelembevételével történik és hogy ezt kik bírálják el. Az 1936. évi telepítési törvény VII. fejezete szerint elsősorban a mezőgazdasági élettel hivatásszerűen foglalkozó, különösen gazdasági iskolát végzett földmívesek, másodsorban a vitézi rend tagjai, harmadszor a hadirokkantak, negyedszer a hősi halottak és hadigondozottak földművelő leszármazol, ötödször az arany vagy ezüst vitézségi éremmel kitüntettek, hatodszor a háborúban arcvonalbeli szolgálatot teljesítettek, hetedszer, akik a háború alatt vagy a béke idején katonai szolgálatot teljesítettek, s különösen az 1931:111. törvénycikkben meghatározott igazolvánnyal rendelkeznek. Ezek közül előnyben kell részesíteni azokat, akiknek három vagy több gyermekük van. Ennél a szakasznál felhívom az igen t. miniszter úr figyelmét arra, hogy talán igazságos lenne, ha az arany vitézségi érmeseket a vitézekkel egy elbánás alá vennék. A hatodik ponthoz pedig pótlólag felveendőnek tartom az ellenforradalomban a nyugatmagyarországi és felvidéki felkelésben fegyveresen résztvett igényjogosultakat, (Helyeslés a báloldalon.) különös tekintettel arra, hogy a nevezettek éppen faji öntudatukról és hazaszeretetükről tettek ragyogó tanúságot. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés a baloldalon.) Nyomatékosan kérem a miniszter urat, legyen szíves annakidején intézkedni, hogy ez elbírálásnál ne pártpolitikai szempontokat vegyenek figyelembe, hanem kizárólag a nemzet érdekét. (Meskó Zoltán: Ne főszolgabírói politika alapján csinálják! Sok Breznay van még!) Miután az eddigi példák mind azt mutatják, hogy a haszonbérlők nem bánnak olyan szeretettel és gondossággal a földdel, mintha tulajdonukban volna, kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy az 5. § alapján rendelje el az arra alkalmasnak és érdemesnek bizonyult bérlő számára a kishaszonbérletnek minél gyorsabb tempóban tulajdonba való átengedését. Nagyon jó volna, ha fix határidőt, mondjuk, öt esztendőt adna erre a törvény, és annak, aki öt év alatt bebizonyította, hogy méltó és alkalmas arra, hogy azt^ a birtokot megművelje, tulajdonába engedné át. (Helyeslés balfelöl.) A terhek megállapításánál figyelembe kell venni a földhözjuttatottak teherbíró képességét. Ezért szigorúnak találom a javaslatnak azt az intézkedését, hogy egy évi haszonbért előre le kell fizetni. Különösen azok van-iak nehéz anyagi helyzetben, akik a több gyermekük miatt előnyben részesülnek. Ezért talán célszerű lenne, ha a kormányzat a közmunkáknál vagy a telepítési törvénnyel kapcsolatos falvak felépítésénél elsősorban azokat juttatná munkához, akik a törvény alapján igényjogosultak kishaszonbérletre, illetve földbirtokra.
