Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-28
Az országgyűlés képviselőházának 28. morzsolódás megtörténik, olyan mértékben emelkedik az állami hozzájárulás, mert különben egyensúlyba nem jutna. Még azt kívánom megemlíteni, hogy aa Öregségi biztosítás díjtételei igen jelentős öszszegekre rúgnak. Hiszen, ha a hivatalos kimutatás szerint 72.800 esetet évi 60 pengővel számítom, az 43 millió pengő. Ehhez hozzájön a 60 éven felüli özvegyeknek kifizetendő évi 48 pengő, ami összesen másfélmillió vagy egymillió pengő. Nem tudom a pontos számot, mert az indokolásban erre nézve nem kaptunk számot, amit nem is kifogásolok, hiszen nagyon nehéz megállapítani az özvegyek jelenlegi számát. Mindenesetre körülbelül 5 millió pengőt kell kifizetni. Ezzel szemben befolyik 13,273.000 pengő az állami hozzájárulásból, a törvényhatóságoktól és a földbirtok részéről és befolyik a 428.575, könyvet kiváltott munkás 20 filléreiből —• átlagosan csak 6 pengőt veszek számba — 25 millió pengő. Tehát kereken 17 millió pengővel rendelkezik ez az alap az első évben és az alapot körülbelül 5 millió pengős kifizetés terheli. Nagyon természetes, hogy díjtartalékokról gondoskodni kell, de ugyanakkor legyen szabad arra utalnom, hogy jó lenne jó előre törvényben gondoskodni arról, hogy hol helyezzék el ezeket a díjtételeket. Nyilvánvaló, hogy mezőgazdasági célokra mozgósított és a mezőgazdaságtól igénybevett összegek csak mezőgazdasági célokat szolgálhatnak. Ebben a törvényjavaslatban azonban sehol nem látom ennek nyomát. (Maróthy Károly: Telepítésre kell fordítani!) Az a meggyőződésem, hogy ezeket az öszszegeket nagyon jól fel lehetne használni kis házak építését elősegítő kölcsönökre. Ilyen módon évi 10 millió pengővel, ha csak házanként 1000 pengő olcsó hitelt nyújtanának, közel 10.000 ház felépítését lehetne elősegíteni. Azt hiszem, amikor programmba vették a házhelyíikciót és amikor már mindenki tudja az országban, hogy legalább 100.000 ház szükséges a megszaporodott vidéki lakosság számára, akkor valami ilyen intézkedés feltétlenül helyes és indokolt lenne. T. Ház! Az idő előrehakidottsága miatt további részletekbe nem kívánok menni. Űjra hangsúlyozom azonban a következőket. Nagy sajnálattal látjuk, hogy a kormányzat nem szerves, átfogó intézkedésekkel jön az országgyűlés elé, (Úgy van! Űgy van! a szélsőbaloldalon) hanem ilyen foltozásokkal és nem látjuk kibontakozni egy nagy szerves szociálpolitikának és földbirtokpolitikának körvonalait. Ezért a törvényjavaslatot bizalmatlanságból nem fogadom el. (Helyeslés és taps a, szélsőbaloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Gesztelyi Nagy László! Elnök: Gesztelyi Nagy László képviselő urat illeti a szó. Gesztelyi Nagy László: T. Ház! Legyen szabad előttem szólott 'képviselőtársam egyikmásik észrevételére néhány szóval reflektálnom. Képviselőtársam amint az általában szokásos a túlsó oldalon, ahol minden olyan intézkedést kévéseinek, amely bizonyos anyagi szolgáltatást jelent a köz terhére, a szóban lévó szolgáltatásra is azt mondja, hogy kevés es Összehasonlításul előadta az Oti.-járadekok tése 1939 szeptember 21-én; csütörtökön. 21 összegét, amely valóban lényegesen nagyobb, mint a mezőgazdasági biztosítással kapcsolatos járadék. Képviselőtársam azonban elfelejtette elmondani, hogy az Oti.-ban biztosítottak 10 éven keresztül igen jelentékeny összeget fizettek be és hogy csak tavaly kezdték kifizetni nekik az ennek ellenére is elég csekély összegű járadékot. A férfiak az Oti.-tól 8—16 pengőt, a nők pedig 6—8 pengőt kapnak, de ismételten hangsúlyozom, hogy ezért 10 evén keresztül igen jelentős összegeket fizettek be(Matolcsy Mátyás: Nem dicsértem az Oti.-t! Vissza az egész!) Ezzel szemben az az özvegy, aki 48 pengőt, vagy az az öreg munkás, aki 60 pengőt kap ebben a pillanatban, egy krajcárt sem fizetett be és most azonnal megnyílt számára ennek az összegnek az igénylése. T. képviselőtársam elmondotta azt is, hogy az ipar milyen túl van dotálva ebben a tekintetben. Eirre majd később fogok válaszolni. Elmondotta azt is, hogy a fiatal özvegy nem kap semmit. Ez azonban öregségi biztosítás, mint ahogy címében is benne van; itt özvegyi és öregségi járadékról van szó, tehát a fiatalok, akik munkaképesek, természetesen nincsenek ebben érintve. Elmondotta előttem szólott képviselőtársam, hogy eddig még csak igen kevés ember váltotta ki a könyvét. Ez tényleg igaz, de ha hozzáteszem, hogy közben a törvény életbelépte óta eltelt tizenkét hónap alatt három bevonulás volt, akkor meg lehet érteni, hogy részint a közigazgatás emberei, akik ezzel foglalkoztak, mással voltak elfoglalva, részint pedig az érdekeltek mind nem tudták kiváltani a könyveiket. Hiszem azonban, hogy most már rövidesen mindenki be fogja a könyvét mutatni. Még csak azt kívánom megemlíteni, hogy igen t. képviselőtársam szólt arról is, hogy ezek az összegek hol helyeztessenek el. Vagyok bátor megemlíteni, hogy a párt ülésén ezt egyenesen én hoztam szóba és megnyugtató választ is kaptam arra vonatkozólag, hogy ezek a pénzek kizárólag mezőgazdasági célt fognak szolgálni. Én magam tiltakoztam az ellen, hogy bármilyen másféle célra használtassanak fel ezek az összegek, mert egyenesen a mezőgazdaságból jön be ez az összeg és ezért kívánatos, hogy ilyen célokat is szolgáljon. {Egy hang a szélsőbaloldalon: Akkor vegyük be a törvénybe! — Meskó Zoltán: Világosan bele kell venni a törvénybe!) Az előttünk levő törvényjavaslat szintén láncszeme annak a sorozatos szociális törvényalkotásnak, amely Gömbös Gyula kormányra jutása óta állandóan minden kormány programmjában benne van és a rendeletek és törvények egész légiójában is jelentkezik. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De nem csinálnak semmit! Nem hajtják végre! — Zaj.) Azt lehetne mondani, hogy ma, amikor Európa egén borús felhők vannak, az idő nem alkalmas arra, hogy ilyen kérdésekkel foglalkozzunk. Ezzel szemben megállapítani kívánom, hogy dicséret illeti a földmívelésügyi miniszter urat azért, hogy ilyen nehéz időben is volt bátorsága ezt a kérdést idehozni. Állítom ugyanis, hogy óriási lelki hatása lesz ennek a törvénynek a faluban, mert mégis gondoskodás történik e törvény által azokról az elesett özvegyekről, akik eddig semmihez sem tudtak hozzájutni, (Meskó Zoltán: Kezdetnek el kell ismerni!) s akik eddig rá voltak utalva arra,
