Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-40

320 Az országgyűlés képviselőházának íö, vezni, hanem szobájukba is feltört a víz. El- t mentek a parcellázási irodába és kérték a parcellázási társaságot, hogy sürgősen segítsen rajtuk, mert különben egészségileg és anyagilag is tönkremennek, hiszen a részleteket még fizetik. (Baky László: Tönkre is ment elég!) Miután nem történt semmi, ezek a kisemberek, nagyon helyesen, a közigazgatási hatóság hoz, a főszolgabíróhoz fordultak, aki kiszállt, megállapította ezeket a tényeket (Jandl Lajos: De nem történt semmi!) és elrendelte a parcellázások azonnali beszüntetését a vízmosta, illetve vízállásos helyeken. Közben azonban ezek a kisemberek természetszerűleg bíróság előtt is érvényesíteni próbálták jogaikat s a perek egész halmaza támadt és folyik ma is. Előrelátható volt, hogy egy bírósági bizottság fog oda kiszállni és megállapítja majd a bajokat. A parcellázó társaság, hogy ezt megelőzze, elkezdett árkokat ásatni. Mérnöki számokat mondok: 60—190 cm mély árkok vannak a járdák mellett. 190 centiméter plusz 25 centiméter: ez az átlagembernél is nagyobb. Amikor a víz azt az árkot ellepte, istenkísértés volt sötétben oda kimenni, nem is szólva azokról a kisgyermekekről, akik ott játszottak annak a partjain, (Egy hang a baloldalon: Es a részeg emberek? — Derültség.) hiszen az egy feneketlen árok volt. Erre a főszolgabíró megint kiszállt és azonnal (beszűntette az ilyetén való árkolást. Hogy a társaság időt nyerjen, ezt megfellebbezte az alispánhoz. Az alispán természetesen megint csak jóváhagyta a főszolgabíró intézkedését és ekkor megindultak füzetekben, napilapokban a támadások és védekezések kölcsönösen. Egész kötetekre rúg ezek száma, óriási mennyiségű írásbeli terméket eredményezett ez a per. Végül az akkori földmívelésügyi miniszter maga is megsokalta a dolgot és Lahner Károly gazdasági főfelügyelő elnöklésével egy tárcaközi bizottságot küldött ki, hogy vizsgálja meg ezeket az állapotóikat amelyek most már az egész országban közbeszéd tárgyai voltak. A főfelügyelő jegyzőkönyve r itt fekszik előttem; szórói-szóra megállapítja ugyanazt, amit a főszolgabíró, majd az alispán megállapított. Azután jöttek ezek a kisemberek, nem a gyűlölettől eltelve, hanem bizalommal a kormány iránt, bizalommal az iránt, hogy »magyar élet a magyar rögön«, jöttek hozzám és szeretettel, bizalommal kérték a kormányt és különös bizalommal az itt jelenlevő földmívelésügyi miniszter urat, hogy segítsen azon a bajon. Azóta nem történt semmi. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Így szokott lenni!) Azt kérték, hogy legalább szálljon ki egy bizottság, amely záros határidőn belül ítéletet mond. Még hátra van bizonyos részletfizetés; kérték, hogy legalább azt tiltsák le, hiszen attól félnek, hogy az utolsó részlet kifizetése után, ha addig a bajok nem orvosoltatnák, a 'közigazgatás, a község lesz majd kénytelen a víztelenítés költségeit kifizetni, vagy a villanyt bevezetni, ami reájuk megint újabb terheket jelentene. Én, aki ennek a népnek a kérdésével azonosítom magam, kérem a földmívelésügyi mi; niszter urat, — hiszen ő évszázados történelmi család sarja, az ő vére is ugyanúgy magyar, mint ezeké az odatelepült .kis szegény magyar kertészeké és földmívaseké — küldjön ki egy bizottságot oda s nézze meg ott a helyszínen á helyzetet. Sőt többet kérek. Most, amikor itt pro és. kontra azon vitatkozunk, hogy a kisbirtok hoz-e többet vagy a nagybirtok, — az ülése 1939 október lS~án, szerdán. ember már holtfáradt lesz ettől a sok beszédtől — menjen el oda, hiszen ez a telep itt van fest alatt, ne vigyen magával senki mást, hagyja az autóját a műúton és térjen be, mint ahogy a miniszterelnök úr is tette a Kárpátalján, ezeknek a kisembereknek a háziKoioa s ott meg fogja látni, h,ogy a mi magyar véreink gyermekei gombás, elrothadt padlón játszanak; meg fogja látni, hogy ha a telkeken egy ásonyomot kiásnak, az egyszerre teie lesz vízzel és meg fogja látni, hogy mind humbug az a jelentés is, ami a kezei kozott van. \uerúltség. — Meskó Zoltán: JYÍ jelenti?) Átnéztem a jelentéseket s tudom, azt jelentették, hogy a kétméteres árok mellett kerítések vannak. Magam meggyőződtem róla és ő is meg fog győződni arról, hogy van kerítés: leszúrt karók és azok tetejére ráhurkoiják a drótot. Ez az a kerítés, amely megakadályozza a bajokat? (Jandl Lajos: Szóval, hamis jelentést adtak be?) Ismétlem, engem nem a gyűlölet vezetett ide, azokat a kisemhereket sem a gyűlölet vezeti; mi szeretettel orvosolni akarjuk ezt a bajt, hiszen lehet, hogy ez a dr. Máté... (Zaj. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Fuchs! Fuchs! — Meskó Zoltán: Miért nem mondja!? Zsidó ez a Fuchs? — Maróthy Károly; Természetesen! — Meskó Zoltán: Ki gondolta volna! — Derültség.) maga is ezen a felfogáson van és talán kezére fog járni a miniszter úrnak, hogy a nyereségből tényleg letétbe helyezze azt az, összeget, amelyet a víztelenítésre minisztérium kultúrmérnöki osztálya, és az úttest burkolására az államépítészeti hivatal kilátásba helyezett. (Jandl Lajos: Proponálja,, hogy csukják le! Azt kell proponálni!) Elnök: Kérem a képviselő urat. méltóztassék csendben maradni és nem állandóan közbeszólni. (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) vitéz Magasházy László: Ezen a nyomon nem követem igen t. képviselőtársamat, mert hiszen abban az időben, amikor talán ez a dr. Máté (Felkiáltások: Miért nem mondja, hogy Fuchsf!), alapította ezeket a parcellázó vállalatokat, akkor a nyereség erényszámba ment, ma azonban, midőn hirdetjük az új magyar életet az új magyar rögön, mi igenis az .elesett kisemberek támaszára vagyunk itt, elsősorban a kormány és különösen a mi kedves, szeretett és igen nagyrabeesült földmívelésügyi miniszter urunk. (Nagy taps a jobboldalon, a baloldalon és a szélsőbaloldalon. — Egy hang a jobboldalon: Kitört az egység!) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) vitéz gróf Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Magasházy László igen t. barátom felszólalására most talán kronologikus sorrendben fogom elmondani a Fuehs-féle parcellázás során történt különféle cselekedeteket. Fuchs 1930-ban kapott megbízatást gróf Károlyi Imrétől ennek a birtoknak parcellázására. Később tudtommal nem megbízatást kapott, hanem Fuchs meg is vette ezt a birtokot és ebből a birtokból villatelkeket kívánt parcellázni. Villatelkek parcellázására négyszázegynéhány holdat kívánt felhasználni, és a villatelkek parcellázására a fejérmegyei gazdasági felügyelőségtől az engedélyt meg is kapta, mivel a kért ár a viszonyoknak és a helyben kialakult áraknak megfelelő volt, ő különben is kötelezettséget vállalt arra, hogy a kegyúri terheket is rendezni fogja. Ennek folytán 94 hol-