Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-40

Az országgyűlés képviselőházának 4-Ö. zetek orvosainak helyzetét is. Ebben a tekintetben csak azt mondhatom, hogy a bizotsító intézeti orvosok anyagi helyzetének [javítása tekintetében a legutóbbi időben, a legutolsó évben történtek után azoknak pillanatnyilag jogos panaszra igazán nincs okuk. Lehet beszélni arról, hogy ez a rendszer nem egészen megfelelő,

t hogy idővel egy jobb rendszerre menjünk át, bar^ nem tuldom, Ihogy annak a sokat panaszkodó orvostársadalomnak nagyon érdekében állana-e ez, mindenesetre azonban jobban meg lehetne szervezni a betegellátást a biztosító intézeteknél. Ez a kérdés is financiális kérdés azonban. Ez a kérdés is attól függ, hogy mit enged meg azoknak a betegbiztosító intézeteknek az anyagi helyzete. Most, hogy a viszonyok az utóbbi időiben javultak, éppen a legutolsó esztendőben egy igazságos megosztás alkalmazásával kimerítettem azokat a többleteket, amelyeket a betegbiztosító intézetek pénztári eredményei mutattak és egy igazságos felosztással javítottam először a biztosítottak helyzetén, másodszor az orvosok, harmadszor pádig az alkalmazottak 'helyzetén. Azt hiszem, ezekután az orvosoknak jogos panaszra okuk nincs. Kérem válaszom tudomásul vételét. {Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: < Matolcsy Tamás képviselő úr interpellációjára két miniszteri válasz hangzott el, tehát azoknak tudomásulvételére vonatkozólag külön fogom a kérdést feltenni. Kérdezem először, méltóztatnak-e a vallásos közoktatásügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) A Ház a választ tudomásul vette. Kérdezem másodszor, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik vitéz Magasházy László kép

: viselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi földmívelésügyi miniszter úrhoz a diósdligeti parcellázások tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy Diósdligeten a dr. Máté Pál érdekeltsége által parcellázott házhelyek oly mély ; fekvésűek és nedvesek, hogy azok lakóház építésére nem felelnek meg és hogy 2. ezen területre épített lakóházak annyira nedvesek és penészesek, hogy emberi lakás céljaira nem alkalmasak. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a szóbanlévő árvízjárta területekért a dr. Máté-féle vállalat négyszögölenkint a reális 40—50 filléres érték helyett 6—12 pengőt vett be, azzal a hirdetményi ígérettel, hogy útburkolatot, világítási hálózatot, köztereket stb. létesít a parcellázott területen. Ezzel szemben útburkolatot és villanyvilágítás! hálózatot nem létesített a parcellázó érdekeltség, hanem önhatalmúlag régi vízfo]yásokat szüntetett meg és újakat létesített minden hatósági engedély nélkül, hogy minél több telket kapjon eladás céljaira, miáltal a telkek nagyrésze az eredetinél is vizesebbé vált Intézkedjék a földmívelésügyi miniszter ur aziránt, hogy a kérdéses terület vízrendezése mihamarabb megtörténjék, hogy azok a jóhiszemű kisemberek, akik összespórolt pénzükön egészséges vidéki telekhez és lakáshoz ülése 1930 október 18-án, szerdán. 319 akartak jutni, ezen céljukat bizonyos százalékban el is érhessék. Intézkedjék a miniszter úr aziránt is, hogy a parcellázó érdekeltség mindazon kötelezettségének eleget tegyen, amire a hirdetményeiben kötelezte magát, — útburkolás, villanyvilágítási hálózat, stb. — illetve deponáltasson a miniszter úr a parcellázó érdekeltséggel egy oly Összeget, amelyből fedezhető a hirdetményi ígéretek megvalósításának költsége. vitéz Magasházy László s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. vitéz Magasházy László: T. Képviselőház! (Halljuk! Mailjük!) vitéz jákfai üömbös Gyula, Magyarország korán elhunyt nagy miniszterelnöke egy alkalommaJ, amikor arról volt szó, hogy az új, Budafokon és Nagytétényen átvezető műutait áthelyezze, a nála megszokott gyors elhatározással néhányunkat autóra ültetett és kivitt arra a térre, ahol a mai balatoni műút vezet. Amikor a katonai lövőteret ós a gyakorlóteret elhagytuk, nemsokára beértünk egy gyönyörű, minden kultúrnemzet díszére válható kertbe, kertészetbe, amelyet a magyar munkások rátermettsége, okossága és földszeretete néhány év alatt kecske^ és juhlegelőhől teremtett. Akkor azt mondta a nagy miniszterelnök: Uraim, a külföldi, ha idejön, de saját népünk is, mielőtt a fővárosba érkezik, láthatja itt a magyar kultúrát, a hozzáértést, a gyümölcsvirágzást, a gyümölcshozamot; itt valóban azt érzi, hogy a magyar semmivel sincs ezen a téren hátrább a Nyugat nagy államainál, ha ugyan nincs előbbre. Én magam is odavaló lóvén, ismerem ezt a területet, amely 10 év előtt bizony keeskelegelői volt: kövek halmazai, kis csenevész bokrok, vízmosások voltak ott láthatók. Körülbelül 9—10 évvel ezelőtt százával jelentek meg röpiratok, füzetek, képeslapok, újságcikkek és felhívták a magyar kisembereket az úgynevezett érdligeti parcellázásra. A kisemberek, kishivatalnokok, kispolgárok százai siettek oda,-hiszen ezekben a nyomtatványokban mindent ígértek: egészséges házhelyet, útburkolatot, vízvezetéket, villanyvilágítást, villanyoshálózatot, szóval mindazt, ami a kisembert csábítja. Hozzáfogott azután a magyar szerszám a terület megműveléséhez és néhány év alatt már csodálatos paradicsomot láttunk ott. A tavaszi virágzáskor, gyümölcséréskor százával, ezrével megy ki oda a budapesti nép is gyönyörködni. A volt birtokos a vizet, nagyon helyesen, úgy vezette le, hogy a víz arra folyt, amerre utat talált magának, vagyis felülről lefelé; dr. Fuclhs azonban megváltoztatta a fizikának ezt a törvényét (Elénk derültség.) és egy másik utat csinált, hogy a parcellákat minél jobban adhassa el. Ez a dr. Fuclhs később Mátéra magyarosította a nevét, (Derültség. — Janói Lajos: De azért zsidó maradt!) de a személy csak ugyanaz; azután mindent ígérgetett és a kisemberek hittek henne. Azt hitték, hogy ha lassankint az utolsó parcella is el lesz adva, akkor meg fogják kapni mindazt, amit nekik ígértek: a villanyvilágítást, vízlevezetést, stb. Jött azután az 1936/1937-es vízbő esztendő. A nem az évszázados utakra, hanem más irányba elvezetett vizek folyása természetszerűleg nem lévén elég gyors, a víz összegyűlt és nemcsak a kisemberek munkahelyére, ahol keserves munkájuk gyümölcsét akarták él-