Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-40

318 Az országgyűlés képviselőházának 40, ülése 1939 október 18-án, szerdán. az a 350 személy, aki mint szakorvos működik I a klinikákon. — valamennyien kapjanak bi- | zonyos díjazást. Mivel azonban ekkora össze- | get az államháztartás mai helyzetében, amikor a költségvetésnél elsősorban nagyobb, katonai és szociális célok megoldására kellett gondolni, ilyen keretben nem tudtam rendelkezésre bocsátani, az első lépést mégis megtettük és száz gyakornok számára sikerült a normális gyakornoki illetményt, vagyis évi 1540 pengőt biztosítani. így a leginkább ráutalt és a leginkább érdemes fiatal díjtalan tanársegédek már ebben az évben díjazásihoz jutnak. Különös tekintettel vagyok itt a vidéki egyetemekre, ahol valósággal elnéptelenedtek a klinikák és ahová valóban az utolsó percben! érkezik el a segítség. Dfü a nagyobb számot mégis a budapesti egyetem fogja kapni, inert a budapesti klinikák díjtalan gyakornokainak száma messze meghaladja a három vidéki egyetem gyakornokainak kétszeres számát. Ezt az összeget a pénzügyminiszter úr igen nagy megértéssel az utolsó pillanatban vette fel a költségvetésbe és ezért nem az- egyetemeknél szerepel r ez a? Összeg, hanem a tudományos célok támogatásánál, ott, ahol az orvosi továbbképzés költ ségei emeltettek e célból 252.000 pengővel. Azt hiszem, ezzel nagy lépést tettünk előre és majd az elkövetkező idők feladata lesz egyfelől ennek a túlméretezett szervezetnek, illetőleg alkalmazásnak a leépítése bizonyos fokig, másfelől pedig a tanársegédek nagyobb számának ilyen díjazásban való részesítése. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni szíveskedjék. Az interpelláció többi része a belügyminiszter úrhoz tartozik. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván válaszolni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Ház! Meg kell állapítanom, hogy az interpelláló képviselő úr az orvoskérdésnek tárcámat érintő problémái taglalása tekintetében — enyhén szólva — t túlzásokba esett. Elismerem, hogy az orvoskerdes kórul nehézségek és bajok vannak, de hogy ezek a bajok olyan mértékűek volnának, mint aminőknek a képviselő úr feltünteti és hogy ezeknek a bajoknak orvoslása érdekében eddig semmi sem történt volna, azt a legkerekebben tagadásba kell vennem, mert éppen a legutóbbi időben rengeteg sok történt ezen a terén. (Jandl Lajos: De eredménye nem yoit!) Leszek bátor sorba menni a problémák tekintetében. „ , , . ... ,, A képviselő úr elsősorban erintette a vidéki betegellátás, a vidéki orvösszolgalat kérdését. Csak a legutolsó költségvetési évben 205 új körorvosi és községi orvosi állast létesítettem és ezáltal lehetővé tettem az orvosszolgálat olyan intenzív beállítását, hogy minden egyes vidéki községbe eljut a kororvos legalább kéthetenkint egyszer... (Zaj a balés a szélsőbalöldalon: — Felkiáltások: Ónaii haladás!) Igen ez óriási haladás ahhoz, képest, hogy eddig voltak olyan helyek, ahova csak minden két hónapban jutottak el. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — Matolcsy Tamás: Addig vakbélgyulladásban meghal a beteg!) A. községek túlnyomó részébe hetenkint legalább egyszer jut el a körorvos. Mondom, kivételesen vannak olyan községek, ahova csak kéthetenkint, de ezek a legrosszabb esetek. Egyszerre egy szegény országban ezen a téren paradicsomi állapotokat teremteni nem lehet. (Ügy van! Űay van! a jobboldalon és a középen. — Meskö Zoltán: Nem paradicsomról van szó, hanem orvosról!) Ezt a képviselő úr éppen olyan jól tudja mint én, vagy bárki más, de felhasználni ezeket a nehézségeket arra, hogy az ember izgalmat és nyugtalanságot keltsen, roppant könnyű. (Jandl Lajos: Nem olyan szegény ez az ország! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Természetes, hogy a közegészségügyért felelős miniszternek kötelessége ezen a téren fokozatosan rendet és jobb állapotokat teremteni. Ez meg is fog történni, csak türelmet kérek és kérem, méltóztassék megérteni, hogy a belügyminiszter sem nyújtózkodhatok tovább, mint ameddig az ország takarója ér. Ez egy olyan recept, amelyet minden interpelláló képviselő úrnak jó lesz minden kérdésben szem előtt tartani. (Helyeslés a jobboldalon.) A másik kérdés, amit a képviselő úr érintett, a kórházi alorvosok kérdése. Itt megint egy kis túlzás van. A Felvidékkel együtt öszszesen 303 kórházi alorvosi állás van, ebből ma körülbelül 50—60 van betöltetlenül. Mi az oka annak, hogy ezek betöltetlenek? Egyrészt az, hogy éppen a közhivatali orvosi állások jelentékeny részben ezek közül az alorvosok közül lettek betöltve és így sok állás üresedett meg. A másik ok az, hogy nagyon sok fiatal orvos van katonai behívás alatt, tehát nem tud most ezekre az állásokra jelentkezni és ezeket nem lehet velük betölteni. A harmadik ok kétségtelenül az, hogy a fiatal orvosgenerációban megvan a törekvés, hogy lehetőleg Pesten maradjon és ne menjen vidékre. (Jandl Lajos: Mert rosszul felszerelt kórházak vannak!) Ezt kikérem magamnak, képviselő úr. A képviselő úrnak fogalma sincs arról, hogy a magyar kórházak hogyan vannak felszerelve. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Jandl Lajos: Dehogy nincs!) Előbb tessék megnézni a vidéki kórházakat és majd azután tessék ítéletet mondani. (Jandl Lajos: Vannak jól felszereltek és vannak Rosszul felszereltek!) Elnök: Jandl képviselő urat kérem, méltóztassék nyugodtan meghallgatni a miniszter úr válaszát. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc: Elismerem, hogy a vidéki kórházi alorvosok helyzete anyagilag nem valami fényes, de bocsánatot kérek, az orvosi alorvosi szolgálat tulajdonképpen az orvosképzés utolsó fejezete. Tulajdonképpen ezek az urak a kórházakban azért teljesítenek alorvosi szolgálatot, hogy ott • a teljes orvoskiképzést maguknak megszerezzék. És nagyon meggondolandónak tartom: nem kell-e fcötelezőleg elrendelni azt, hogy minden orvos, aki vallani akarja azt a felelősséget, hogy beteget kezeljen és emberek élete felett diszponáljon, köteleztessék előbb egy bizonyos ideig a közkórházakban ilyen szolgálatok teljesítésére. (Helyeslés a jobboldalon és a középen) Meg vagyok róla győződve,^ hogy a mostani nehéz viszonyok megváltozásával ezeket az alorvosi állásokat be fogom tölteni tudni. Ha nehézségek lennének, akkor — mondom — kénytelen lennék olyan módozatokat meggondolni, amelyeket az előbb is érintettem, hogy kötelezővé tegyem egy bizonyos időre a közkórházi orvosi szolgálatot. Érintette a képviselő úr a biztosító inié-