Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-40

Az országgyűlés képviselőházának UO. Matolcsy Tamás: Ezért a fizetésért reggel 8-tól késő estig tartoznak dolgozni és minden második vagy harmadik éjjel inspekciózni, ami ezeknél a túlzsúfolt kórházaknál annyit jelent, hogy egy pillanatra nem feküdhetnek le, másnap kezdhetik elölről munkájukat, (vitéz Keresztes-Fiseher Ferenc belügyminiszter: Tehát sohasem alszanak!) Ha a kormány meg tudta állapítani a minimális munkabéreket mind az iparban, mind; a mezőgazdaságban, akkor feltétlenül kötelessége, hoigy ezeknek az alorvosoknak a havi fizetését is megállapítsa. Szerény véleményem szerint ezeknek dotációja minimálisan havi 250

1 pengőben volna megállapítandó és az eltöltött évekkel progresszíve kellene, hogy emelkedjék ez az összeg. Nézzük a biztosítóintézetek orvosainak helyzetét. Ebben a kérdésben minden érdekelt egyetért abban, hogy a szociális betegbiztosítás mai felépítettségével elégedetlen mind a beteg, mind az orvos, mind maga a munkaadó is. Ennek oka pedig elsősorban abban keresendő, hogy a biztosítóintézetek a hozzájuk befolyó Összegnek aránylag igen kis százalékát fordítják orvosaik honorálására. így a legnagyobb ^biztosítóintézet, az Oti. mindössze 12%-ot fordít orvosainak dotálására, szemben a nyugati államokkal, ahol ez a dotáció 2530%-ot tesz ki. (Jandl Lajos: Túlteng az adminisztráció!) Mindezért a nehéz és fárasztó munkáért ezek az orvosok, hogy a volt belügyminiszter úr szavaival éljek, szégyenletesen alacsony díjazásban részesülnek s ha egy ilyen 80—120 pengős állásból ezek a szerencsétlen orvosok megélni nem tudnak és kénytelenek végül két vagy több hasonló állást összeszedni, akkor irájuk ütik az álláshalmozás bélyegét és úgy kezelik őket, mintha legalább 5—6 komoly dotációja igazgatósági tantiémet vennének fel minden különösebb munka nélkül. (Jandl Lajos: Azt felveszik mások!) Az idő rövidsége miatt nem áll módomban a biztosítóintézeti orvosok összes panaszait idehozni, hiszen akkor órákig beszélhetnék. (Jandl Lajos: Napokig!) Csupán annyit említek meg, hogy sürgős orvoslásra szorul az illetmény szabályzatuk, szükséges az előmeneteli lehetőségük biztosítása, a családi pótlékok mielőbbi kiutalása. De a felemlített bajok orvoslása csak akkor lesz eredményes, ha nem kisebb-nagyobb foltozgatásokat végeznek, hanem az egész témakomplexust gyökeresen átdolgozzák. Szerény véleményem szerint mindaddig nem fog megszűnni az elégedetlenség ezen a téren, amíg az összes biztosítóintézeteket közös nevezőre nem hozzák, amíg azokat nem államosítják. (Úgy van! a baloldalon.) Végül legyen szabad a betegségi biztosításra rászoruló tömegekről néhány szót szólnom. Ezen a téren a legnagyobb igazságtalanságnak tartom, hogy míg az ipari munkásság, az állami tisztviselői társadalom szociális biz^ tosításban részesül, addig a mezőgazdasági munkásság a szociális biztosításból ki van zárva, (Ügy van! a baloldalon.) kivéve a balesetbiztosítást, amely úgy-ahogy meg van oldva. Nem hiszem, hogy bárki is helyeselné, hogy a társadalom egyik csoportja a biztosítás minden ágát élvezze, ugyanakkor a mezőgazdaság milliós tömegei minden biztosítás nélkül legyenek. Lehetetlen állapotnak tartom azt is, hogy ha valamelyik vidéki mezőgazdasági munkásnak, vagy törpebirtokosnak egy kis háza. vagy néhány négyszögöl földje van,.. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Matolcsy Tamás: Két percet kérnék! ülése 1989 október 18-án, szerdán. 317 Elnök: A házszabályok értelmében nincs módomban a meghosszabbítást megadni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék befejezni. Matolcsy Tamás: Akkor egy mondattal befejezem. Kérem a belügyiminiszter urat, mél tóztassék odahatni, hogy a széles agrártömegek is minél előbb élvezhessék a betegségi biztosítás előnyeit és ezzel egyidejűleg méltóztassék az eddigi biztosítottaknál a cenzust sürgősen behozni. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván válaszolni. Hómaii Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Igen sajnálom, hogy Matolcsy Tamás t. képviselőtársam interpellációjának szövegében az orvosképzés terén tapasztalható tarthatatlan állapotokról beszélt, mert a magyar orvosképzés világszerte igen nagy elismerést szerző és érdemlő színvonalon folyik, (Jandl Lajos: Nem honorálják őket! — Matolcsy Mátyás: Erről szó sincs! — Zaj.) ezt tehát általánosságban így nevezni nem lehet. Olvassa el az interpelláció szövegét a képviselő úr és ne méltóztassék nekem olyan utasításokat adni, hogy mit és hogyan gondoljak. TTgy gondolom, ahogy nekem mondják. (Jandl Lajos: ö is úgy gondolja, ahogy elmondta. — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Helytelennek tartom tehát, hogy a képviselő úr ezt a kifejezést használta, de tudomásul vettem felszólalásából, hogy csupán a díjas és díjtalan tanársegédek szociális helyzetének tarthatatlanságáról kívánt beszélni. Ezt a helyzetet ismerem, igyekeztem is orvosolni. Meg kell azonban említenem elöljáróban, hogy a díjtalan tanársegédek alkalmazása tekintetében beteges állapot áll fenn. Nevezetesen ez a szervezet túl van méretezve, különösen a budapesti egyetemeken. Sokkal több a díjtalan tanársegéd, mint amennyinek a munka és az orvosképzés szempontjából lenni kellene. Ezt valamennyi orvosprofesszor tudja és el is ismeri, de az elmúlt években éppen amiatt, Ihogy az orvosifjúság nem jutott megfelelő elhelyezkedéshez az életben, szaporították a díjtalan gyakornokok számát. Ehhez kapcsolódik ÍIZ cl másik szempont, amelyet ki akarok emelni, — és itt nem beszélek az elméleti intézetekről, hanem csak a klinikákról — hogy akit az a szerencse ér, hogy a klinikákon dolgozhatik, mint díjtalan tanársegéd, az már díjtalan tanársegéd korában éppen ezen a címen meg tudja alapozni praxisát. A legtöbb díjtalan és díjas tanársegéd igen nagy praxist szerez azon a címen, hogy a klinikákon dolgozik s ebben a tekintetben a mi klinikáink és tanáraink mindig segítették is a fiatalságot, hogy minél több praxishoz jusson. Tagadhatatlan azonban, hogy a fiatal orvosok százai igen szoimorú szociális helyzetben dolgoznak a klinikákon. Éppen ezért már az elmúlt esztendőben, illetőleg másfél vagy két évvel ezelőtt az akkor létesített Horthy Miklós-ösztöndíjakból százat, évi 600 pengős összegben kihasítottam s ezeket az összegeket, kvázi ösztöndíjakat az ilyen tehetséges fizetéstelen tanársegédek kapják. A jelenlegi költségvetésben pedig megkíséreltem megoldani a fizetéstelen tanársegédek és gyakornokok helyzetét. Eredetileg' az volt a tervein, hogy azok, akik szakorvosok már — vagyis 49*