Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-28

20 Az országgyűlés képviselőházának 28. ülése 1939 szeptember 21-én, csütörtökön. földadó 5%-ával járulnak, hozzá az öregségi biztosítás terhéhez. Hangsúlyozom, hogy ennél a birtokkategóriánál az öregségi biztosítás és egyáltalában a mezőgazdasági munkásság és törpebirtokosság szociális terheinek a vállalása egyenesen abszurdum. Tessék megfigyelni, hogy vannak olyan megyék, vannak olyan vidékek, — például Békésben — ahol a kisbirtokosságnak — nem a nagybirtoknak, hanem a kisbirtoknak — kat. tiszta jövedelme átlagban 19—40 aranykorona, Doboz községben 16—22 aranykorona, stb. Ez azt jelenti, hogy az 5—6 holdas kisember résztvesz ennek az öregségi biztosításnak a terheiben. (Szöllősi Jenő: Ugyanez van Csanádban is!) Kérdezem, hogy ez az 5—6 holdas törpebirtokos mennyi idegen munkaerőt foglalkoztat? Mert nyilván nem lehet más alapja e teherviselésnek, mint osak azt, hogy ki mennyi idegen munkaerőt foglalkoztat mert hiszen ezt a terhet nem lehet rátolni olyan rétegre, amely soha ezzel a munkással semmiféle viszonyban nem volt, T. Ház! Ez az, okfejtés érvényes a következő kategóriára is, mert a 150 aranykoronán felüli birtokokat egy kalap alá veszi. A 150 aranykorona szólhat 7 holdtól 200.000 holdig, mert ugyanazon adókulcs szerint, ugyanazon kataszteri tiszta jövedelem-százalékban állapítják meg a terhet. Kérdezem, hogy az a hétvagy nyolcholdas kisember mennyi idegen munkaerőt foglalkoztat, szemben azzal az Esterházyval, Festeticcsel vagy Pallaviemivei stb., akinek a birtokán 10.000 és 100.000 holdakon ezrével foglalkoztatnak idegen munkaerőket, ahova például Mezőkövesdről vagy Tót komlósról hozatnak munkásokat, amely birtokok kifejezetten munkásfoglalkoztató nagyüzemek. Ez ennek a törvényjavaslatnak teljesen érthetetlen és indokolatlan tétele. Ezen az igen t. előadó úr rendkívül gyorsan átsiklott. Igaza van, mert nagyon nehéz helyzetben volt. Az 1938. évi törvényben ugyanis a 150 aranykoronán felüli kategóriát 1825%-kai terhelték meg. Hogyan lehetett ezt ezeknél a kis kategóriák uál ilyen angol nyugalommal felemelni 25%-ra? Ez teljesen megfoghatatlan s ha ezzel kimennek igen t. képviselőtársaim a nép közé, tessék megkérdezni az ő véleményüket, mi lesz erre az intézkedésre a válasz? (Keck Antal: A választásokon megint mást mondanak!) Ezért hangsúlyozom, hogy ez az intézkedés teljesen elhibázott és kénytelen vagyok azt a konzek venciát levonni, hogy kizárólag a nagybirtok érdekvédelméről van szó. (Szöllősi Jenő: Hol marad a progresszivitás?!) Éppen erről a kérdésről kívánok még szólni. Itt progresszivitásról nincs szó, hanem a kataszteri jövedelemnek birtokkategóriák szerinti degresszivitása miatt folyton csökkenő terhet (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ró a nagybirtokra s csak azt nem értjük hogy kerülhetett ez ebbe a törvényjavaslatba. {Egy hang a szélsőbaloldalon: Hogy lehetett egyáltalán idehozni? — Keck Antal: Nemzeti és szociális kormány! — Maróthy Károly: Elég egy okos ember!) Mindenki tudja már az unalomig, azt, hogy a nagybirtok kataszteri tiszta jövedelme országos átlagban 6'9 aranykorona, a kisbirtoknál pedig 10—11 aranykorona. Ha ennél a kategóriánál az átlagosan 10 aranykoronás kisbirtoknál 25%-ot veszünk számba, akkor — tessék megfigyelni — a kisbirtoknál ennek negyedrésze, vagyis 2*5 pengő, a nagybirtoknak 6—7, vagy ennél is kisebb tételeinél pedig csak 15 pengő lesz az öregségi biztosítás alapja. Teljesen indokolatlan, hogy az Öregségi biztosítás terhét a kisbirtok 60%-kal nagyobb súllyal viselje egy holdján, mint a nagybirtok, akkor, amikor a 30 holdon aluli kisbirtokon idegen munkaerő alig van. (Szöllősi Jenő: Ez az igazság!) Ezt megérteni sohasem tudom. Egyébként, ha valakinek észrevétele volna, hogy az egyes birtokkategóriákban az idegen munkaerő milyen százalékát teszi ki az összes alkalmazott munkaerőnek, akkor a keszthelyi mezőgazdasági akadémia hivatalos kimutatására utalok, ahol pontosan meg van állapítva, —i körülbelül a 30 holdas átlagokat vizsgálták hogy ebben a kategóriában az idegen munkaerő körülbelül 28—30%-ot tett csak ki. Magától értedődő, hogy a munka 65—70%-át a gazda maga teljesíti. Pontosan szám tartási vizsgálatok szóinak erről. Milyen címen lehet akkor ezeket a kimutatásokat oldalba rúgni ós ettől függetlenül önkényesen megállapítani, hogy a kisgazda is viselje ugyanúgy azt a munkásterhet, amelyet a szomszédos nagybirtokon alkalmazott munkás után fizetni kell. (Maróthy Károly: Egyszerű a dolog: ennyivel kisebb a nagybirtok terhe!) Nem tudom megérteni a javaslatnak ezt ;i részét és éppen ezért, remélem, hogy a bizottsági tárgyalás során, ahol ezekről a kérdésekről konkrét és. őszinte kibeszélés lehetséges lesz, sikerülni fog azt az elvi álláspontot érvényre juttatni, hogy az egyes birtokkategóriák lehetőleg olyan arányban vegyenek részi a teherviselésben, amilyen arányban idegen munkaerőt alkalmaznak. Más megoldást el sem tudok képzelni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Keck Antal: Majd Károlyi Gyula grófot kérdezik meg, hogy mit szól hozzá! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Nehéz a logikus útra rátalálni! — Egy hang jobbfelől: Mennyi legelő v<in, ahol nincs munkaerő! Ne tessék elfelejteni!) Ez az oka annak, hogy szerintem 30 holdig ebből a teherből a földre semmi se háruljon; a 30—50' holdas birtokkategória a földadó körülbelül 5%-ával, az 50—100 hold közötti 15%-kal, 100 és 500 hold közötti 25%-kal 6s az 500 holdon felüli legalább 35%-kal vegyen részt a teherviselésben. Meg kell jegyeznem, hogy még ezen látszólag erős progresszív kulcs mellett is a kataszteri jövedelem degresszív volta miatt még mindig lineáris teherviseléssel állunk szemben a nagybirtok progresszív terhelése helyett. Ezeket voltam bátor a törvényjavaslat konkrét hibáira vonatkozólag elmondani és csak azt szeretném felemlíteni, amit bizonyára a kormányzat és talán az előadó úr is pontosan olyan jól látott, mint mi, hogy ezek az összegek, amelyeket a földbirtok hozzájárulása címén ez az alap megkap, évről-évre fogyó tendenciát mutatnak. Ez magától értetődő, mert reméljük, hogy a földbirtokreform mégis csak megindul, ha másképpen nem, a félmillió hold zsidó birtok szétesése folytán, és akkor mind teher, amely ezeket a földeket terhelte, fedezet nélkül marad, holott a törvényjavaslat erre egy fix összeget állapít meg 6,425.000 pengő értékben. Ha a földkérdés rendezését feltételezzük, akkor ennek az összegnek évrőlévre kisebbnek kell lennie. Helyes lett volna, ha már ebben a javaslatban utalás történi: volna arra, hogy amilyen mértékben ez a le-