Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-40

Az országgyűlés képviselőházának 40. találta, hogy -ezeket a részletügyleteket törvényesen kell szabályozni és elő kell írni bizonyos formákat abból a célból, hogy a tapasztalatlan, könnyen rátbeszélhető és sok tekintetben anyagilag megszorult emberek meg legyenek védve a lelkiismeretlen ügynökök becsapásaival szemben. Ebben a törvényjavaslatban a kormány felhatalmazást kapott arra vonatkozólag, hogy kiterjesztheti a törvény hatályát nemcsak a gépekre és egyéb cikkekre, amelyekről a törvény szól, hanem más olyan dolgokra is, amelyeknek részletügyleteinél a szabályozás közérdek ü

% A kereskedelemügyi miniszter úrhoz én azért egy interpellációt intézek, hogy a könyvügynököknek ezt a munkáját szintén szíveskedjék bevonni ennek a törvénynek a hatálya alá. A helyzet az, hogy a vidéken könyvügynökök járnak olyan kiadványokkal, amelyekre a községek népének abszolúte semmi szüksége nincsen ós olyan drága áron adnak el könyveket a falu népének, amely ár nem áll arányban a falu/ népének teherbíró képességével. Én t. Ház, nem vagyok a könyv ellensége, sőt ellenkezőleg, nagyon sok százezer pengőt költöttem már arra, hogy a falu népét jó és hasznos olvasnivalókkal lássuk el. (Bodor Márton: Ügy van! De nem zsidó szerzőktől! — Zaj.) Elnök: Csendet kerek! Csoór Lajos: De vannak úgynevezett díszmunkák, amelyekre a falu népének semmi néven nevezendő szüksége nincsen. Például a vármegyék díszleírása, ami belekerül 40—60 pengőbe és ezeket eladják egy-két holdas kisparasztoknak, mezőgazdasági munkásoknak részletfizetésire. A szegény ember azt se tudja, miről van szó, aláírja a megrendelő ívet és csak amikor kikézbesítenek neki egy nagy fóliánst és látja, hogy az nem tartozik reá, akkor ötlik az eszébe, hogy mit csinált, de akkor már megvan a 40—60 pengős kötelezvény, amit azután végre akarnak rajta hajtani. Egész sorozata van ezeknek a könyveknek, amelyek tisztán a falu népének becsapására irányulnak, hiszen ezek sem az ő érdeklődési körükkel, sem anyagi viszonyaikkal nem állnak arányban. Én nem akarom megakadályozni, hogy könyv kerüljön ki a falura, azt sem, hogy ezek a könyvek is kikerüljenek a falura, ellenben azt kérném, méltóztassék a falu népének érdeke védelmeiben elrendelni, e törvény előírja, vagyis csak a községi előlilyen könyveknek részletre való eladása szintén olyan szabályozás alá essék, amint ezt a törvény előírja, vagyis csak a községi elöljáróság előtt lehessen ilyen megrendelést eszközölni. Ezzel meg fogják óvni azt a szegény kis parasztembert, akinek sokszor talán kenyérrevalója sincsen, attól, hogy olyan kiadásokba és olyan peres költségekbe ugrassák be, amelyek gyakran anyagi romlásával járnak. Mélyen t. Képviselőház! Arra vonatkozólag, hogy mennyire a nép becsapására irányulnak ezek a dolgok, a következőkre mutatok rá. Én láttam olyan nyomtatott körleveleket, amelyekben az nyilvánul meg, hogy a tisztelt fél nem fogadta el a könyvet, tessék fizetni 20%-ot, nem szállítjuk a könyvet, tehát nincsen semmi más kötelezettsége. Felvettek egy rendelést 40—50—60 pengőért és azután a következő két-három hét múlva jön egy levél, amelyben az van, hogy: nem szállítjuk a könyvet, hanem tessék fizetni 20%-ot, vagyis KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. ülése 1939 október 18-án, szerdán. 307 10 pengőt — semmiért! Egy szegény embernek egy-két pengős napszám vagy egy-két hold föld mellett 10 pengőd sőt már 5 pengő is igen nagy összeg, meg kell tehát védenünk az ország szegény népét ettől a szélhámosságtól. (Helyeslés.) Ez pedig igen gyakran előfordul, mert népünk, sajnos, még nagyon befolyásolható és rábeszélhető és főképpen az ügynöki karban, sajnos, annyi visszaélést lehet tapasztalni, hogy a falu népének ezekkel szemben való védelme feltétlenül szükséges. En tehát kérem a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy az 1939 : XII. te. hatályát a kapott felhatalmazás alapján a könyveknek részletekre való eladására is kiterjeszteni szíveskedjék. (Helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációra a kereskedelemés közlekedésügyi miniszter úr nevében a politikai államtitkár úr kíván válaszolni. Töriey Bálint államtitkár: T. Képviselőház! A távollevő kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr nevében és megbízásából van szerencsém az interpelláló képviselő úr feltett kérdésére a választ megadni. Az interpelláló képviselő úr az interpellációban azt szorgalmazza, hogy az 1939 : XII. te-ben nyert felhatalmazás alapján a minisztérium a részletügyletre vonatkozó rendelkezéseket a könyvekre is terjessze ki. Hogy ezen a téren bizonyos visszásságok, ha csak szórványosan is, de előfordulnak, arról van tudomásunk és ezen mi a legtelj esőbb mértékben segíteni akarunk, mert hiszen belátjuk és mindenkinek be kell látnia, hogy az, hogy olyan műveket és olyan könyveket sózzanak a tudatlan és járatlan falusi lakosság nyakába, amelyeknek az hasznát nem veheti, természetesen nem olyan cél, amelyet tűrni és fenntartani indokolt volna. Itt azonban két kérdésről van szó. Szó van a könyvkultúra terjesztéséről is és szó van a falusi kisemberek érdekeinek megvédéséről is. A könyvkultúra terjesztéséhez is messzemenő érdekek fűződnek, (Csoór Lajos: Nagyon helyes!) éppen azért talán az interpelláló képviselő úr sem kívánna egy olyan generális rendelkezést, (Csoór Lajos: Csak a Falura!) hogy az összes ilyen könyvrészletügy letre vonatkozó megállapodások csakis a községházán legyenek megköthetők. Ezt, azt hiszem, egy bizonyos értékhatárhoz kellene kötni (Csoór Lajos: Az helyes!) és ebben az irániban megvan a készség a miniszterem részéről arra, hogy felveszi a tanácskozásokat a kul; tuszminiszter úrral és sikerülni fog megtalálni azt a megoldást, amely kiküszöböli ezeknek a panaszoknak jövőbeni előfordulását. Nagyon kérem az interpellációra adott válaszom szíves tudomásulvételét. (Élénk helyeslés. — Csoór Lajos: Helyes!) Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e az államtitkár úrnak a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr nevében adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. ; Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Matolcsy Mátyás t. képviselőtársam interpellációt intézett az imént a miniszterelnök úrhoz, amely interpellációnak első része azt a kérdést veti fel, hogy (olvassa): »Van-e tudoínása a miniszterelnök úrnak arról, hogy »Harcom a földert« című könyvemet az igazságügyminiszter intenciói szerint az ügyészség és a cenzúra, at48