Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-28
Az országgyűlés képviselőházának 28. dék! — Maróthy Károly: Nem stílus kérdése ez, kolléga!) Méltóztassanak elképzelni, hogy egy 18 éves fiatalember kiváltja sz öregségi biztosítási könyvet és elkezdi fizetni hetenkint a 20 filléreket. Ezt csinálja 38 éves koráig, 20 éven keresztül. Közben megnősül, gyermekei lesznek. Harmincnyolcadik életévében az Ur elszólítja és' &, 20 év alatt 'befizetett, talán 500 pengős tőkeértéket elveszíti, a családja pedig ottt marad minden özvegyi járandóság nélkül. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem tudora megérteni énnek a törvényjavaslatnak ezt a fogalmazását, amikor — hangsúlyozom — még fedezeti szempontból sem 'hárulna ebből különleges teher ennek a biztosító intézetnek vállaira. Ez az a hiba, amelyet elítélünk és amelynek korrigálását és orvoslását kérjük. Ha valakinek kifogása volna az ellen, hogy olyanok is juthassanak fiatalon az özvegyeknek juttatott járadék él vezetébe, akiknek nincs gyermekük, semmi akadálya sincs annak, hogy a törvény úgy intézkedjék, hogy a gyermektelen, vagy egygyermekes anyák ebből a kedvezményből kivétessenek, de mindenesetre meg kell találni a módját annak, hogy a többgyermekes fiatal anyák is élvezhessék az öregségi biztosítás özvegyi járadékát. A befizetett összegek nem veszhetnek el. T. Ház! Ezek azok a súlyos hibák, amelyeiket nehezményezünk és amelyeknek orvoslását kérjük. Ezek után legyen szabad az öregségi biztosítás fedezeti oldaláról beszélnem. Ez a kérdés nagyon erősen jutott kifejezésre és azt hiszem, jó lesz e mögé alaposan betekinteni. Az 1938. évi törvény akként rendelkezett, hogy az állam, a törvényhatóság, a földibirtok és a munkavállalók hoizzájár:ilása adja ennek az alapnak a fedezetét. Annakidején élesen elleneztük ezt és rávilágítottunk arra, hogy a fedezet kérdésének ez a konstrukciója a gyakorlatban nem fog beválni és nem fog megfelelni. Mi a tapasztalat? Azt mondottuk, hogy a hetenkint befizetendő 20 fillérek lerovása technikailag, de egyéb okok miatt is majdnem lehetetlen. Erre nézve legyen szabad, megemlítenem, hogy a 802.000 biztosításra jogosult közül az Ombi. hivatalos igazolása szerint mindössze 428.575 volt olyan, aki ilyen biztosítási könyvet kapott, tehát kereken a fele használta fel ebben az esztendőben a (biztosításnak ezt a lehetőségét. .(Maróthy Károly: Szomorú statisztika!) Mit jelent ez 1 ? Azt, hogy a konstrukció olyan, hogy a széles tömegeknek különösen az elesettebbjei. illetőleg azok, akik nincsenek annyira felvilágosodva, egyáltalában nem veszik igénybe ezt a lehetőséget. De tovább megyek. Bizonyára tudja a minisster úr is azt, hogy számos helyen a legnagvobb nehézség mutatkozik akörül, hogv a 20 filléreket minduntalan berakosgassák. Elő fog tehát állni az az eset, — ezt látom, ha a hivatalos kimutatást nézem — hogy amikor elmúlik a 15 éves türelmi idő, végül is a sok hiba és hiány miatt jogosulatlanokká válhatnak ezek az emberek, ami pedig nem lehet célja egy öregségi biztosításnak. Nem lehet _ az a célja, hogy egyesek akár saját hibájukból, akár pedig a körülmények folytán kiessenek az ilven biztosítás élvezéséből. Eleve helytelenítettük ezt a konstrukciót ülése 1939 szeptember 21-én, csütörtökön. 19 ! és ennek a konstrukciónak azt a részét is, amely azt mondja, hogy akinek körülbelül két holdnyi, illetőleg 20—30 aranykorona kataszteri tiszta jövedelmű birtoka, vagyona van, az már nem élvezheti az öregségi biztosítás járadékát. Nem akarom untatni a Házat azoknak a passzusoknak felolvasásával, amelyeket ebben $, kéirdésben akkor elmondtunk a Házban. Az a meggyőződésem és tapasztalásom, hogy ezzel a konstrukcióval számos ember nem fog élni, azért, mert úgy érzi, hogy élete során csak fog két vagy három hold földet szerezni, tehát nyilván értelmetlenné válik előtte a biztosításnak ez a formája. Én annakidején azt javasoltam, hogy a biztosítást ne tessék ilyen ceruzaszerűen lezárni a 20 aranykoronás kataszteri tiszta jövedelmi vagyontárgynál, hanem tessék megadni a lehetőséget arra, hogy a három- vagy ötholdas ember is már nem kényszer alapján, hanem saját elhatározásából, önként tovább biztosíthassa magát és fizethese ezeket a tételeket. (Egy hang jobbfelől: Igen, de ahhoz más is hozzájárul!) Ebből semmilyen hátrány nem származik. Legfeljebb az történik, hogy amikor megöregszik — ha közben a falu határában sikerült egy zsidóbirtokot parcellázni hála Istennek és szea*zett három holdat — élete végén, ha önbiztosítás formájában tovább fizette a járulékokat, nem veszíti el az évtizedek óta befizetett összegeket, hanem a korhatárt elérvén, kis vagyonát könnyen adhatja át gyermekeinek, mivel neki tovább is jár a biztosítási járadék. Nem tudom megérteni, líogy ezt a kérdést miért nem r tették akkor sem komoly megfontolás tárgyává és miért hiányzik ma is teljesen ebből a törvényjavaslatból. Ezek azok a súlyos hibák, amelyeket a fedezeti oldalon látunk fennforogni. De ezek mellett meg kell említeni a többi tételt is % Az állami és a törvényhatósági hozzájárulásról nem is teszek említést. Egészen más a felfogásom, mint az előadó úrnak, aki szerdnt ez egy merev szám, amelyet örökérvényűnek tételez fel. Nekem az a felfogásom, hogy igenis egy tisztességes, reális járadék kifizetéséhez kell igazítani ezeket a fedezeti tételeket. Hogy ezek honnan származnak, az nem ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásához tartozik, hanem az évek óta csak beígért, de soha ide nem hozott társulati adóreformról, illetőleg az örökösödési adóreformról vagy a jövedelemadó kimunkálásának rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásához. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A fedezetnek már csak egy kérdésével: a föld hozzájárulásának kérdésével kívánok foglalkozni. Őszintén megvallom, hogy ennek a törvényjavaslatnak ez a tétele antiszociális és teljesen érthetetlen. (Úgy van! Ügy van! a tzélsőbaloldalon.) Teljesen megfoghatatlan előttem, hogyan kerülhettek bele ezek a tótelek a törvényjavaslatba. Azt mondja az 1938. évi törvény hosszas tárgyalások után, hogy a 100 aranykorona kataszteri jövedelemmel bíró földek kimaradnak ennek a tehernek viseléséből. Nem tudom, hogy ezt vívmánynak tekintsük-e, mi egyenesen természetesnek tartjuk, sőt azt nem tartjuk természetesnek, ami következik. Az 1938 : XII. te. kimondja azt, hogy a 100 és 150 aranykorona kataszteri tiszta jövedelmű földek, — országos átlagban 10—15 hold területű birtokok — a 5*
