Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-40

302 Az országgyűlés képviselőházának U0. menjen át a lakosság-. Ebből a szempontból különösen üdvözlöm a javaslatot, mert a tele­pítést még kölcsönök felvételével is fokozni kívánja. Szabolcs vármegye, amelynek a kép­viselője vagyok, ~- bár azt mondják, hogy a konzervatív felfogású nép nehezen hagyja el szülőhelyét — több beadványban bejelentette készségét a sűrűbben lakott területről való át­teleipedésre. Kérem a földmívelósügyi minisz­ter urat, hogy erre a végrehajtási utasításban különös tekintettel legyen. Teljesen osztozom abban a felfogásban, hogy a földbirtokpolitikai javaslatnál az egyik legfőbb szempont a honvédelmi szempont. Ez azt jelenti, hogy földbirtokjuttatásokban első­sorban azok részesüljenek, akik a honvédelem­ben maguk is közvetlenül résztvettek, a had­viseltek, a világháborúban resztvettek, azután a Felső-Magyarörszág és az Erdős-Kárpátok visszafoglalásában résztvettek. Ha megnézzük az 1920:XXXVI. te. által kiváltott eredményt, megállapíthatjuk, hogy az ezeket a szempon­tokat egyáltalán nem, vagy nem kellő mér­tékben szolgálta. Nevezetesen azok a fronthar­cosok, akiket vitézségi éremmel tüntettek ki, továbbá a hadiözvegyek és a hacliárvák kate­góriái, akik Összesen ' 59.000 főt számláltak, mindössze 61000 katasztrális hold földben ré­szesültek. Igaz ugyan, hogy a vitézek az Ofb.­juttatás során még 36.000 katasztrális holdat kaptak külön, ez azonban a mérleget mégsem billenti oly mértékben a honvédelmi szemporit javára, mint ahogyan az kívánatos lenne. Ezekben kívántam a törvényjavaslatra vonatkozó észrevételeimet megtenni. A ma­gam részéről azt teljes melegséggel fogadom és állítom, hogy ez a törvényjavaslat valóban azt a célt szolgálja és azt az eredményt fogja elérni, amelyet itt a törvényhozó testület a legnagyobb jóakarattal és a nép iránt a leg­nagyobb szea*etettel szolgálni, illetve elérni kívánt. A törvényjavaslatot elfogadom. (He­lyeslés, éljenzés és taps. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Tóth János! Elnök: Tóth János képviselő urat illeti a szó. Tóth János: T. Ház! Tudomásom szerint a Ház 12 órakor áttér azj interpellációkra és így az idő előrehaladottságára való tekintet­tel kérném beszédemnek a holnapi napra való elhalasztását. Elnök: Méltóztatnak a kért halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást meg­adja. A vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonatkozólag, hogy legközelebbi ülésün­ket holnap, csütörtökön délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzzük ki a ma tárgyalt törvényjavaslat folytatólagos tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomat el; fogadni? (Ipen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát elfogadta. Az interpellációkat megelőzőleg a három írásban adott miniszteri választ fogom fel­olvastatni. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a pénz­ügyminiszter úrnak Pintér Béla képviselő úr interpellációjára adott válaszát felolvasni. Spák István jegyző (olvassa): »T. Képvi­selőház! A képviselő úrnak arra a kívánságára, hogy védelemben részesíttessenek azok a ma­gyarok, akiken a cseh bankok végrehajtás ' ülése 1939 október 18-án, szerdán. útján most akarják tartozásaikat behajtani, a következőket adom elő: A visszacsatolt felvidéki területen lakó természetes személyek és az ott lakóhellyel bíró jogi személyek, valamint a Cseh-Morva Protektorátus vagy Szlovákia területén lakók között fennálló kölcsönös pénztartozások és követelések kiegyenlítésének módozatai még ezideig nincsenek szabályozva. Gondoskodás történt tehát arról, hogy mindaddig, amíg Magyarország, valamint a Cseh-Morva Pro­tektorátus és Szlovákia között a pénzforgalom szabályozása ebben a viszonylatiban megtör­ténik, a külföldi hitelezők a magyar adósokat ne perelhessék ós ne hajthassák végre. Az e célból kiadott 4810/1939. M. E. számú rendteletben foglaltak szerint külföldi hite­lező által az 1938. évi november hó 10. napja előtt keletkezett követelés alapján felvidéki adós ellen indított pénzbeli marasztalásira irá­nyuló pert az alperesnek a per bármely sza­kában előterjesztett kérelmére fel kell füg­geszteni akkor is, ha az alperes nem igazolja, hogy a Magyar Nemzeti Bank a teljesítést el­halasztotta, avagy a tartozás megfizetéséhez szükséges engedély megadását megtagadta. Továbbmenőleg kimondja a rendelet azt is, hogy a külföldi hitelező javára felvidéki adós ellen folyamatba tett végrehajtási eljá­rásban hivatalból kell vizsgálni, hogy meg­van-e a Magyar Nemzeti Bank részéről szük­séges engedély, avagy hogy a magyar Nem­zeti Bank az adósnak adott-e halasztást; az engedély hiányában a végrehajtást elrendelni és lefolytatni nem lehet. Hasonló rendelkezések adattak ki a vissza­csatolt kárpátaljai területen lakókra nézve is. A képviselő úrnak arra a kívánságára, hogy a visszacsatolt területek adózóira kive­tett adókat és illetékeket vizsgáltassam felül, a következőket közlöm: * A cseh impérium alatt kivetett adókat és illetékeket, amennyiben azok az 1939. évi ja­nuár hó 1-éig jogorvoslat folytán jogerőre nem emelkedtek, az 1938. évi 9.800/M. E. számú rendelet 6. §-ának (4) bekezdésében erre a célra alakított döntőbizottságok a cseh-szlovák törvények alapján vizsgálják felül. Ez az el­járás a visszacsatolt területeken felállított pénzügyigazgatóságoknál már folyamatban van és a döntőbizottságok az ily adók mérsék­lése vagy törlése iránt előterjesztett fellebbe­zési kérelmeket előreláthatólag a viszonyok által indokolt méltányossággal bírálják el. Az igen t. képviselő úr azonban a csehek által kivetett adók felülvizsgálata alatt nyil­vánvalóan nemcsak azokat az adókat érti, amelyek a jogorvoslat következtében még nem emelkedtek jogerőre, s' amelyek ennek folytán döntőbizottsági elbírálás alá kerülnek, hanem azokat az adótartozásokat is, amelyek már jog­erőre emelkedett adókivetésekből származnak. Ezekből a jogerősen kivetett adókból fenn­álló tartozásoknak a mérséklésére, illetőleg tör­lésére a fennálló törvénves rendelkezések több lehetőséget nyújtanak. így a kivetett Jövede­lem- és vagyonadóból, továbbá az általános kereseti adóból fennálló tartozások a Jvhö. 5R. §-a, illetőleg a Khö. 33. §-a alapián mérsékel­hetők, kivételesen pedig egészben is elengedhe­tek, abban az esetben, ha a jövedelem, illető­leg a vagyon az adóévben az adózótól függet­lenül bekövetkezett rendkívüli körülménvek folytán tartósan olyan módon ősökként, ho<*v az adózó a tartozását még méltányos részle­tekben sem képes megfizetni, illetőleg az adózó

Next

/
Thumbnails
Contents