Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-40

Az országgyűlés képviselőházának W. hogy ott idegen hatalom, idegen tényező rendelkezzék és piszkáljon az ő orra előtt. Ez a megállapítás ilyen formában nem fedi a való tényeket, mert igenis, én mint szabolcsi ember hivatkozhatom arra, hogy nálunk mind a részes művelésnek, mind a kislhaszonbérl eteknek tökéletes formája található. A részes művelés egy fajtáját idézem, amikor megállapítom, hogy a Nyíregyháza megyei város tulajdonában levő úgynevezett László-tanyán, egy 1200 holdas birtokon, amelyet a földmívelésügyi •miniszter úr is nagyon jól ismer, milyen intenzíven, szépen vezeti^ a dolgokat egy tisztán felügyeletre, gyámolításra és tanításra hivatott szakember és milyen lelkiismeretesen dolgoznak ezek a magyar emberek vezetés alatt és uradalmi rendszerű művelés mellett, tehát nagy táblában négy fordulóban való részes művelést végezve, milyen szépet produkálnak és milyen nagy eredményt hoznak ki mind önmaguk, mind Nyíregyháza megyei város számára. Ugyancsak tapasztalatomból bátorkodom felhozni, hogy a belterjes művelés egyik módja éppen Szabolcs vármegyében, talán más vármegyében is, de különösen Szabolcs vármegyében van elterjedve, még pedig a gyümölcs-, zöldség-, baromfi-, tolltermelés mellett az úgynevezett borsmenta termelése. A földmívelésügyi miniszter úr ezzel a kérdéssel nagyon sokat foglalkozott és talán meg méltóztatik engedni nekem, hogy imiután az ország nagy részében a borsmenta termelésével nem igen foglalkoznak, pár szóval kitérjek a termelésnek erre a nemére. Szaíbolcs vármegyében már évekkel ezelőtt rájöttek arra, — még pedig német inspirációra — hogy a borsmenta termelésére különösen kedvezők az ottani talaj- és éghajlati viszonyok. Meg is kezdték a borsmenta termelését és az nagyon szépen jövedelmezett. Néhány község — Nagy kalász és környéke — valósággal meggazdagodott a borsmenta termelés következtében. Lehetségessé vált ugyanis 1938-ban, hogy egy métermázsa száraz borsmentáért 260 pengőt is kapjon a termelő, tehát tekintélyes, nagy Összeget. Megjegyzem, hogy a levelek nagysága szerint 4—5 métermázsa nyersterményből adódik egy métermázsa száraz borsmenta. Tekintetbe kell venni azt is, hogy a borsmentát esetleg háromszor is vágiák és az első vágásnál rendesen másfél métermázsa jut egy magyar holdra, a második vágásnál ennek a kétszerese, tehát 3 métermázsa. Ez tehát összesen 45 métermázsa. A harmadik vágást számításon kívül kell hagyni, mert az rendesen tökéletlen és nem is alkalmas a növénykereskedelemben való értékesítés céljaira. Ha tehát csak 45 métermázsát veszünk is alapul, mindjárt méltóztatnak látni azt a nagy hozamot, amelyet ennek a növénynek a termelése az ottani földművelőknek biztosít. 1939-ben a kereskedelem részéről kezdtek szorgalmazni azt a hírt, hogy a borsmentának az idén nem lesz keletje; egyedül Németországba exportáljuk ezt a terményt, a német kereskedelem pedig nem tudja felvenni az exportot. Mivel a német piacnak nincsen olyan nasry felvevőképessége, Szabolcs vármegye és a Tiszántúl termelőinek jó lesz vigyázniuk a borsmentával. És tényleg bekövetkezett az, hogy a kormány intervenciójára, miv^l veszély fenyegette a termelésnek ezt a fajtáiát, a másodosztályú termény árát 165 pengőben, az elsőosztályú termény árát pedig már csak 195 pengőben állapították meg. Azonban ekkor is túlterülése 1939 október 18-án, szerdán. 301 melés volt és ma Szabolcs-vármegyében az emberek nem tudják értékesíteni a borsmenta jelentékeny részét. Most még remélik a kormány támogatását és kaptak is bizonyos biztatásokat atekintetben, hogy termeivényük felvétele meg fog történni, lényegében azonban csalódtak a gazdák. Egyrészt megállapíthatjuk tehát, hogy a kisüzem is tud termelni, még olyan termeivényt is, amely eddig nem volt bevezetve, másrészt megállapíthatjuk azt is, hogy a kisüzem termelőjét igenis irányítani kell, illetőleg irányítani kellett volna, abban a tekintetben, hogy mennyit termeljen és hogy ne az egész földjét ültesse be borsmentával, merthiszen számolni kell azzal, hogy ez exportcikk, az exportnak pedig határai vannak. Erről a helyről is felhívom az igen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét a borsmenta ügyére. Tudom, hogy foglalkozik ezzel a kérdéssel. A német nemzet ezt a termeivényt tea formájában fogyasztási cikké tette. Éppen itt van most előttünk a teaprobléma. A tea kiskereskedelmi árát a közelmúltban az illeték kétszeresével sújtották, úgyhogy ilyen körülmények között nem szolgálhat a nép számára táplálékul. Itt Van azonban a borsmenta tea, amely alkalmas a fogyasztásra. Mint mondják, maga Hitler is ezt a teát issza. A német nemzet 110 vagont vett át tisztán és kizárólag teafogyasztás céljaira. Nagyon Örülnék, ha a földmívelésügyi miniszter úr reggelizőasztalán is ott párologna ez a tea és tudná az a szabolcsi ember, hogy a földmívelésügy első embere is ezt a teát issza. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a törvényjavaslathoz közeledni. Sarvay Elek: Ahhoz, hogy a kishaszonbérletek _ és a feilestermelés prosperáljanak, többirányú intézkedés szükséges, elsősorban kishaszonbérleti kódex megalkotása. A hájban ebben az irányban már kérelem történt a földmívelésügyi miniszter úrhoz, magam is azt mondom, hogy olyan lehetetlen haszonbérleti feltételek és olyan szigorú követelmények Vannak, hogy azok teljesítése lehetetlen és hiba az is, hogy éppen a közületek, amelyek árverések útján jutnak ingatlanok birtokába, olyan szigorú haszonbérleti feltételeket állapítanak meg, hogy lehetetlen azoknak teljesítése. Amint a föld vételárának megállapítása, éppúgy a földbirtokpolitika útjáni juttatások és a magánhaszonbérleti szerződések is hatóságilag felül kell, hogy vizsgáltassanak nemcsak a haszonbérlő, a szerződő fél szempontjából, hanem a rentabilitás és a feltételek teljesíthetősége szempontjából is. Különösen kimagasló része a javaslatnak a házhelyekre vonatkozó intézkedése. Az ellenzék részéről többízben hangzott el erre vonatkozólag elismerés, A javaslat liberálisan — személyre és a földbirtok nagysáarára való tekintet nélkül — megengedi a házhely céljaira való igénybevételt, hogy ezért a legnagyobb elismerés illeti meg. Az, 1920:XXXVI. te. egyik lenagyobb hibája az volt, hogy a sűrűn és ritkán lakott vidékek ellentétét nem tudta megfelelően kiegyenlíteni. Nevezetesen az ingatlaniuttatásná

1 a tárgyalásvezető mindig abból indult ki, hogy megállapította az igénylők számát és amikor úgy látta, hogy már nincs több föld, hirtelen lezárta az igénylők sorozatát ós befejezettnek jelentette ki a juttatást. Ez hely telén eljárás volt. Most arra kell törekednünk, hogy a sűrűn lakott helyekről ritkábban lakott helyekre 47*