Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-40

298 Az országgyűlés képviselőházának £0 hogy legyen hat holdas, akkor majd a kisbirtok is hat holdas lesz ós azt hiszem, hogy ebben a tekintetben nagyton fontos volna, ha igenis a 10—12 holdas kisbérleteket favorizálnók, mert akkor 10—12 holdas, lesz az ebből keletkező tulajdoni kisbirtok is. Ez tehát nagy hiánya a törvényjavaslatnak, mert ha azt akarjuk elérni ezzel is, mint a Nagyatádi-féle földreformjavaslatnak végrehajtása során, bogy másfél holdas átlagokat juttassunk, akkor nem fogunk elérni ezzel a javaslattal semmit, akkor hiába tettük bele a második törvényjavaslat-nyomtatvány címébe a kisbirtokot, mert akkor csupán másfél és két holdas törpebirtok fog keletkezni. Meggyőződésem szerint ugyanúgy azt is ki kellene mondani, hogy a maximum menyi, mert lehetetlennek tartom azt, hogy — mondjuk — nagyobb birtoktestek keletkezzennek kishaszonbérlet címén közadakozásból illetve közsegélyből, mert a közsegélyt, kis fedezetet, amelyet előteremtett a kormányzat, csakis a nincstelen munkás, a törpe- és kisbirtokos segélyezésére szabad felhasználni és semmiképpen sem nagyobb birtoktestek, akár 50 holdas haszonbérletek teremtésére, (báró Vay László: Nincs erről szó!) Nagy hibája a javaslatnak, hogy a telepítés kérdését teljesen meghagyja — mint az előbb említettem, -*- az 1936 :XX VII. törvénycikk keretében, gondolván azt, hogy egy kis pótlással, amelyet itt hoz, ez elegendő lesz. Az eddigi eredmény, amellyel — xígy látom — a földmívelésügyi miniszter úr meg van elégedve, az, hogy három év alatt 21.000 embernek 88.000 katasztrális holdat osztottak ki. Ez az én meggyőződésem szerint nagyon sovány eredmény. Itt is négy holdas átlag jutott tehát egy embernek, ami mégint a törpebirtok alakítására mutat rá. De ha a telepítést így fogjuk folytatni, mint most, akkor megint el fog maradni az országhatárokon a sövénytelepítés, megint el fog maradni az a 30 kilométeres, mindenki által hőn várt és kívánt kisgazda-övezet, amelyet minden hódítóval szemben az ország minden tája felé nagyon szükségesnek tartunk mindnyájunk odaültetni a határokra. Miért mulasztja ezt el megint ez a javaslat? Miért olyan nehéz kimondani, hogy az országhatárokon pedig 30 kilométeres mélységben nem lehet nagybirtok? De ha már a telepítésre azt mondják, hogy azért lassú a tempója, mert nincs rá sok fedezet, mert drága a telepítés — és ezt elismerem, — akkor felvetem azt a kérdést, hogy a földmívelésügyi miniszter úr és az egész kormányzat miért mulasztotta el akkor a legolcsóbb megoldást, a járadékbirtok megoldást? Ez a járadékbirtok-megoldás mindenütt felhasználható, ott is, ahol földreform céljára a föld jelen van és ott is, ahol a földosztásra szükséges birtok nincs jelen tehát a mellett olcsó is. Miért mulasztotta el tehát a javaslat továbbépíteni a járadékbirtoknak azt az intézményét, amely az eddigi törvényalkotásban már úgyis megvan? A házhelyalapítás és általában az egész javaslat eredménye attól függ, hogy a végrehajtás milyen lesz. Ebben a tekintetben nem sok jót tudok várni azoktól a szervektől, amelyeket ez a törvényjavaslat úgy a kezdeményezésre, mint a javaslat lebonyolítására alkalmaz. A községi jegyző, a vármegyei gazdasági felügyelőség, a közigazgatási bizottság gazdaülése 1939 október 18-án, szerdán. sági albizottsága, ezek azok a szervek, amelyeket ez a javaslat kontemplál. Én nagy elismeréssel vagyok az agyonterhelt jegyzői kar iránt, de sajnálnám azt a jegyzőt, akit az utóbbi időben, sajnos, politikai szolgálatra is nagyon igénybevesznek, ha odaállíttatnék a közé a két malomkő közé, amelyet a nagybirtokos és a falu népének érdekei jelképeznek. (Ügy van! balfelől.) A jegyző ezek között a malomkövek között fel fog morzsolódni, ezért arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék a javaslatban helyt adni a kezdeményezők sorában a községi képviselőtestületeknek is. A községi képviselőtestület autonóm testület, az nem lesz olyan nehéz helyzetben, mint a jegyző, amikor rá kell mutatni varamely, a földbirtokreform szükségességére. A gazdasági felügyelőségek szerepéről viszont nem szeretek beszélni. Nincs a magyar igazgatásnak még egy olyan hivatala, amely a rábízott feladatok, elismerem, nagyon súlyos feladatok megoldásánál olyan népszerűtlen és eredménytelen lenne, mint éppen a gazdasági felügyelőségek. A közigazgatási albizottságok szerepére pedig összetételüknél fogva, amiről az előbb beszéltem, egyáltalában egy szót sem akarok vesztegetni. Ezért rá akarok mutatni arra, hogy milyen óriási a miniszter úr ós a földmívelésügyi minisztérium felelőssége, a/melyet magára vállalt ennek a törvényjavaslatnak végrehajtása során. Nagyon résen kell lennie és a sok kibúvó stb. következtében rengeteg bajt és küzdelmet vett magára a földmívelésügyi kormányzat, ha ezt a javaslatot úgy akarja végrehajtani, ahogyan azt az igen t. túloldal vezérszónokai elmondották. A javaslatot e szervi hibák miatt én nem tudom elfogadni, nem tudom elfogadni főképpen a miatt az óriási különbség miatt, amelyet ennek a javaslatnak szemlélete és az igazi népi politika szemlélete között látok. Mert ez a javaslat nem hozott földbirtokreformot, ez a javaslat csak egy birtokpolitikai megoldást hozott. Meg kell állapítanom azt is, hogy igenis, a pártok összes képviselőjelöltjei, beleértve magamat, de beleértve az igen t. túloldal képviselőit is, tö%bet ígértek a választás előtt, mint amennyit ez a javaslat hozott. (Elénk cllenmondások jobbfelől) Semmiféle politikai szükségességét nem látom annak, miért kellett a néptől azt a reményt is elvenni, amelyet jelentett Imrédy volt miniszterelnök úrnak az az ígérete, hogy két-három év mulya szerves földreformjavaslatot fog az országgyűlés elé hozni? Ez is elmaradt, tehát ez a javaslat politikailag igenis visszafejlődést jelent, nem pedig előhaladást. De nem fogadhatom el ezt a javaslatot azért sem, mert meggyőződésem szerint nem érheti el azt a célt, amelyet az indokolásban a miniszter ur maga elé tűzött, mondván, hogy hosszú időre biztosítani akarja a mezőgazdasági termelés fejlődéséhez nélkülözhetetlen nyugalmi helyzetet. Hol lesz itt nyugalmi helyzet ennek a javaslatnak a nyomán? Végül nem fogadhatom el politikai bizalmatlanságból sem ezt^ a földreform ja vaslatot, amely megint hosszú, beláthatatlan időre konzerválni akarja a nagybirtokot és a hitbizományt. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Méltóztassék befejezni. Szöllősi Jenő: Egy példára akarok hivatkozni, hogy bemutassam, mit jelent az, ha a