Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-40

Az országgyűlés képviselőházának 4-0. társadalmi osztálykülönbségek és gátak leom­lanak. Ez a példa Finnországnak, északi test- ! vérnépünknek példája. Elnök: Méltóztassék befejezni a beszédét, képviselő úr! Szüliősi Jenő: T. Ház! Az elmondottak alapján a javaslatot nem fogadhatom el. (He­lyeslés és taps balfelől.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kí­ván szólni. vitéz gróf Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Van szerencsém az 1935. évi IV. te. 38. §-ának (7) bekezdése ér­telmében az engedélyezett rendkívüli fahasz­íiálatok mértékéről szóló 1938. évre vonatkozó jelentésemet beterjeszteni. Kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék a jelentést kinyomatni, a képviselőház t. tagjai­nak szétosztatni és előkészítés céljából a föld­mívelésügyi bizottsághoz utasítani. (Helyeslés.) Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyo­matja, tagjai között szétosztatja és előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a földmívelésügyi bizottságnak. Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Sarvay Elek! Elnök: Sarvay Elek képviselő urat illeti a szó. Sarvay Elek: T. Ház! Előttem felszólalt igen t. képviselőtársam Justh Gyula mondá­sának idézésével kezdte beszédét, mint aki fel­hívta a figyelmet, hogy itt van a tizenkettedik órája annak, hogy a népet földhöz kell juttatni. A képviselő úr idézte gróf Apponyi Albert közismert kijelentését is, amely figyelmeztet bennünket arra, hogy minden forradalmat egy elhibázott vagy elmulasztott reform előzött meg, illetve az a tény előzött meg, hogy nem volt a nemzetnek elég akarata, elég kitartása, ahhoz, hogy egy reformot keresztülvigyen. Az idézeteket azért mondjuk el ebben a Házban, hogy azokból levonjuk a következte­tést, vájjon ez a Ház, vájjon ez a kormányzat figyelembe yette-e az illusztris helyről jövő figyelmeztetéseket, nem pedig azért, hogy azokból olyan következtetéseket vonjunk le, amely valójában nem fedi a tényeket. Az én megállapításom szerint ez a kormányzat a helyzet magaslatán állott akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot beterjesztette, és ennek a törvényjavaslatnak benyújtásában benne fog­laltatik az a tény is, hogy a kormány mind Justh Gyula annakidején elmondott szavait, mind gróf Apponyi Albert idézett mondását teljesen magáévá tette és megszívlelte. Előttem szólott igen t. képviselőtársam na­gyobbrészt a nagybirtokok leépítésének kérdé­sével foglalkozott, (Palló Imre: »Lebontásának« és nem »leépítésének« kérdésével!) és meg kell állapítanom azt, hogy talán egyike azoknak az ellenzéki képviselőknek, akik ab ovo min­den vonatkozásban rossznak találják ezt a tör­vényjavaslatot s szerinte ennek a javaslatnak egyetlen olyan passzusa sincs, amelyet magu­kévá tennének és helyeselnének. A nagybirto­kok ellen intézett támadás során hivatkozik a képviselő úr arra, hogy itt új szakértők vannak s Éogy itt tulajdonképpen kaszinókból irányít­ják az egész kérdést. Nézetem szerint ez igaz-, ságtalan megállapítás. (Úgy van! Úgy van! jobb felől. — Egy hang a szélsöbaloldalon: Kor­mányt buktatott beszédével!) Én jogászember is vagyok, és minden kérdést jogi szempontból is nézek. Amikor analizálom azt, hogy a n&gy­birtokososztály vagy általában a birtokososz­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ H. ülése 1939 október 18-án, szerdán. 299 tály általában véve mit tesz, mit hoz a kor­mány és mit kíván tőle a nemzet, akkor, ha a dolog jogi fogalmát keresem, nem mondom azt, hogy itt kisajátításról van szó, mert hi­szen a kisajátítás kivételes jog, a kivételes ese­tekben való joggal élés; mondhatnám talán azt, hogy itt közteherviselésről van szó és va­lóban ehhez áll közelebb a földbirtokos osz­tálynak az a kötelessége, hogy a földbirtokot földbirtbkpolitikai célokra át kell adni. Ha pe­dig közteherviselésről van szó, akkor kérdem azt, hogy akkor, amikor a birtokok egyik ka­tegóriájának 30—50—70—90 százalékát is el le­het venni, (Felkiáltások a baloldalon: De mennyi marad még!) a másik kategóriánál 20—40—60 és 80 százalékát lehet igénybe venní, a kötelezettségnek nem a legmagasabb fokát teljesíti-e akkor az a földbirtokos? (Helyeslés a jobboldalon. — Felkiáltások a baloldalon: Nem! Nem! — Paczolay György: Igazságtalan­ságok jóvátétele!) Igazságot kell szolgáltatni. Igen t. Ház! Én magam is a középbirtok­nak vagyok a híve, azt tartom, hogy a közép­birtok az a termelési tényező, amely legjob­ban megoldja feladatát, de igazságot kell szolgáltatnunk és számolnunk kell a nagyobb birtokosok helyzetével. A római jogász klasz­szikusan fejezte ki az animus rem sibi haben­dit, a hatalmas érzést, amikor a dolog áz enyém, amikor a felett rendelkezhetem. Foko­zottabb mértékben kell megérteni ezt a föld­birtoknál, az édes anyaföld egy részénél, amelyhez azt a birtokost a múltnak, a törté­nelemnek, az érzelmeknek ezer és ezer szála fűzi ÍBaky László: Hazaárulásért kaptak nagybirtokokat! — Nagy zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) Nagy hiba az ellenzék egyik­másik tagjának a részéről, hogy a földbirto­kosoknál általánosítanak s Haynaut egy kalap alá veszi Pallavicinivel, amire megjegyzést hallottam. (Felkiáltások a baloldalon: Nem általánosítunk! — Nagy zaj. — Elnök csenget) Nem lehet egy kalap alá venni Pallavicinivel. (Felkiáltások a baloldalon: Nem. vesszük eay kalap alá! — Pándi (Pölcz) Antal: Nem ért magyarul! — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Én sem általánosítok és távol áll tőlem, hogy amit mondottam, a baloldalnak az egészére vonatkoztattam volna, mert én nagyon jól tu­dom azt. hoery a baloldalou is hangzottak ol olyan objektív felszólalások, amelyek tudomá­nyos alapokon énültek fel és ezek előtt min­dig a l^arnagvob'b tisztelettel meg is hajlok. T. Ház! HÍI végignézzük a történelmet (Eitner Ákos: Okulhat belőle!) és a földbirtok ­politikának a múltját, — hiszen azt lehet mondani, hogy a honfoglalástól kezdve min­dig foglalkoztatta ez a magyar nemzetet — akkor azt kell megállapítanom, hogy ha időn­kint a birtokososztálynak feudális és konzer­vatív eleme össze is fogott azért, hogy talán védje a birtokát, ami szintén történelmi tény, ezt le kell szögezni, viszont ennek a történelmi birtokososztálynak a tagjai voltak azok, akik közéleti szereplésüknél fogva is mindig sür­gették a földbirtokpolitikának előbbrevitelét. (Pándi (Pölcz) Antal: Csak sürgették!) Itt csak gróf Széchenyi Istvánra hivatkozom, aki a Tisza völgyének szabályozásáról írott mun­kájában hívta fel á figyelmet arra, hogy a nemzetiségek nyomása alatt el fog sorvadni a magyarság, ha nem gondoskodunk a tiszai vi­dékek, az Alföld vidékének megsegítéséről és népének földhözjuttatásáról. Ugyanezen csa­ládból ifj. gróf Széchenyi Imre 1886-ban ki­47

Next

/
Thumbnails
Contents