Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-40
Az országgyűlés képviselőházának 40. gunk megállapításaira vagy magánegyesületek megállapításaira vagyunk utalva. Ezek alapján azonban azt kell mondanom, hogy a magyar közélet nem termelt ki az utóbbi évtizedekben nagyobb s tévesebb megállapítást, mint azt, hogy a megváltott nagybirtok cselédsége kenyértelen fog maradni. Emellett azért nyugodtan állítják, írják könyvekben, röpiratokban, amelyekec ingyen küldenek házhoz, nyugodtan írják folyóiratokban, ezt mondja Scherer Péter Pál, ezt mondja Adorján János, ezt bömböli a hangszóró, ezt mondja már mindenki, hogy a nagybirtok többtermelése miait nem lehet ezt a kérdést megoldani. (Tóth János: Kevesebb adót fizet! — Paczolay György: Szabó Dezső könyve nem jelenhetik meg!) T. Ház! Aki többtermelést akar látni, az jöjjön le a makói pusztára, a makói tanyavilágba és az le fogja venni a kalapját, mert ott a többtermelés himnusza zeng, ott látni fogják, hogyan lehet eltartani egy családot 2—3 hold haszonbérletből és látni fogják, hogy az a makói hagymakertész nemcsak a családját tartja el, de még gyarapítani is tud akkor, ha az ő termelésébe nem avatkozik bele a nagybirtok a maga túltermelésével. Bizonyítani tudnám ezt, csak hosszadalmas volna ezt itt kifejteni; de menjenek a nagybirtok igen t. védelmezői nagyon sokfelé az országba, a Duna-Tiszaközére, Nagykőrösre, Kecskemétre és még sokfelé, (Pándi Antal: Sopronba!) a Csallóközbe, Sopronba, Gyöngyös vidékére, a Tiszántúl sok részére és ugyanezt fogják látni más zöldségterményekkel és más kertészeti terményekkel kapcsolatban. Azt kérdem tehát: miért szükséges a nagybirtok védelmezőinek éppen e mögé az érv mögé bujniok 1 ? Hiszen ha megnézzük az állattenyésztést, akkor is csak azt láthatjuk, hogy a kisbirtok szinte eléri már a nagybirtok vonalát, sőt sok tekintetben túlszárnyalja azt. Tessék megnézni a makói tájfajta lótenyészetnek Noniusremekeit; azt fogják mondani, hogy szebbet, jobbat nem lehet kívánni. De ugyanez áll a cselédség száma tekintetében is, amit sokszor és fennen hangoztatnak. Merem állítani, hogy a kisbirtok, legalább! is a mi vidékünkön, legalább annyi cselédet alkalmaz, mint a nagybirtok; ezzel szemben a másik oldalon igen sok deficites nagybirtokot is látunk. Ezzel kapcsolatban azzal a kéréssel fordulok a fölclmívelésügyi miniszter úrhoz, hogy azokat a deficites állami vagy állami kezelésben lévő birtokokat, amelyek most már évek hosszú során nem tudtak pozitív eredményt hozni, méltóztassék elsősorban a tulajdoni juttatásra felhasználni. Meggyőződésem az, hoa-y a deficittel dolgozó nagybirtokokat a földmívelésügyi miniszter úr sem akarja átmenteni a jövő számára. Üljön el a semmivel alá; nem támasztható nagy lárma a nagybirtok többtermeléséről. A mezőgazdasági munkanélküliség levezetésének s ami ezzel egyértelmű, az agrárproletariátus kérdése megoldásának nem az a feltétele, hogy többet termeljünk, hanem igenis, feltétele a belső fogyasztás megemelése. Már pedig csakis a kisbirtokrendszer képes a belső fogyasztást emelni, mert ahol sok a kisbirtok, ott sok a kisiparos, a kiskereskedő, ott kell sok tisztviselő, orvos, ügyvéd, gyógyszerész és így tovább. Szóval ahol sok a kisbirtok, ott nagy az úgynevezett nemzetgazdasági jövedelem. De üljön el végre annak folytonos hangoztatása is, hogy a nagybirtok cselédségének szaporaülése 1939 október 18-án, szerdán. 297 sága menti meg a magyar fajtát, mert az a legszaporább elem ebben az országban. Hát en elismerem, hogy a statisztika azt mutatja, hogy a születési arány a cselédségnél a legnagyobb, azonban nem az itt a kérdés, hogy mennyit szült az a szegény cselédasszony, hanem az, hogy mennyit nevelt fel belőle és mennyit tartott el belőle az a nagybirtok, amelyen az a gyermek megszületett. Matolcsy Mátyás t. képviseltársam adatait idézve, azt mondom és megismétlem, — és ezt minden magyar ember vésse jól a szívébe — hogy a Dunántúl a legutolsó hatvan esztendő alatt csak 38 százalékkal szaporodott, szemben az Alfölddel, amelynek népessége ugyanezen hatvan év alatt 109 százalékkal szaporodott. (Egy hang jobbfelől: Budapestet hozzászámítva) — Matolcsy Mátyás: Budapest nem szaporodik! Budapest a hamvasztókemence! A metropolisok a népet felőrlik és nem szaporodnak! —- Zaj.) Kérdeni tehát, akkor hol van a nagybirtok szaporodási többlete? Megtalálhatjuk a múltban a kivándoroltak nagy számában és megtalálhatjuk ma a nagyvárosok folyton növekvő proletariátusában. Nézzük csak meg és hasonlítsuk össze megint az Alföldnek, az én hazámnak, Makónak, Hódmezővásárhelynek, Orosházának sűrű tanya világát a^ Dunántúl nagybirtokainak félelmetes ürességével. (Paczolay György: A Somogy mesryei sivatagokkal!) Nálunk lent minden két-háromszáz lépésre mindenütt egy kis fehér^ tanyaépület áll őrt a magyar éjtszakában és ez a fehér tanyaépület tele van gyermekekkel, gyönyörű jószágokkal, baromfiakkal, innen jön a katonanemzedék, de innen jön a :]ó katonaló is. mert a mostani bevonultatások megmutatták, hogy a nagybirtok csak selejtes lóanyaeot tudott rendelkezésre bocsátani. (Kölcsey István: Hoery lehet ilyet mondani? Ez nem áll! Í3n tudom, mert asszentáltam! $n ott voltam és tudom! — Matolcsv Mátyás: Mi pedig, sajnos, tapasztaltuk! — Zaj.) Mi az, ami az elmondottak után indokolhatná azt. hogy a nagvbirtokot konzerválni kell. meg kell menteni, ha csak nem egyedül a poli+ikai hatalmi helvzet? Ezek után az általános szempontok után n<mánv részletkérdésre akarok rámutatni. Nem találom helyesnek azt, hogy a javaslat a fősúlyt a kishaszonbérletí megoldásra fekteti és a telpTvítés kérdését teljesen meerhagvja az 1936:XXVTI. te. keretében. Tudniillik a kishaszon bérleti rendszer csak ott alkalmas megoldásra, ahol a felosztandó föld helyben van. Mert ki haeryja el a szülőföldiét ee;v. a Dunántúlon kanba tó kishaszonbérletért? Senki sem fosna elhagyni. (Egy hang a sséísőlbaloldalon: TnMn ez a cél!) De ha ezen az elvi szemponton túlmegyünk és elfogadjuk a kishaszonbérletí megoldást azért, mert ez olcsóbb, akkor kérdem, hogy a törvényjavaslat miért nem állapítja meg a kishaszonbérletnek minimumát 1 ? Vájjon azt akarja mondani ez a hallgatás, hogy az a kishaszonbérlő, az a juttatott úgysem fogja^ tudni megváltani kishaszonbérletét, tehát úgy js mindegy, hogy mekkora bérletet adunk neki? Ha komolyan akarjuk felfogni ezt a kérdést, akkor természetesen a kishaszonbérlet nagyságát a törvényben úgy kell megszabnunk, hogy a kishaszonbérlet területe akkora legyen, mint amekkorának a kisbirtok területének kell lennie, ha azt akarjuk, hogy egészséges legyen a tulajdoni megváltás után. Ha tehát a kishaszonbérlet területére a&f mondjuk.
