Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-28

18 Az országgyűlés képviselőházának 28. ülése 1939 szeptember 21-én, csütörtökön. módon valóban borravaló jellegű, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) de semmiesetre sem járadék jellegű. Ez az öregségi biztosítás legnagyobb hibája, egyik fő hibája. Azt hittem, hogy most egy új törvényjavaslat tárgyalásánál olyan törvényjavaslattal találkozunk, amellyel ezt a hibát is korrigálni lehet. Mert ha valaki most a fedezetről es a terhekről 'beszél, akkor legyen szabad nekem felemlíteni azokat az óriási aránytalanságokat, amelyek a magyar társadalom egyes rétegei között ebből a szempontból tátonganak. Méltóztassanak meghallgatni a következő adatokat. Magyarországon 134.690 nyugdíjas tisztviselő van. Ebben a számban benne vannak a vasúti kalauzok is, tehát ez a szám ez állami élet nyugellátottjainak száma. Az ezeknek évente kifizetendő nyugdíj 267.2 millió pengő. Ez iigen jelentős összeg és az- egész, állami életnek, az egész költségvetésnek óriási tétele ez a nyugellátás;. Ha ez ellen nem is emelünk szót, mert nagyon jól tudjuk, hogy e% vásárló erőként jelentkezik, de a szociális igazság szempontjából nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyenlőtlenségeket. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tessék ugyanis megfigyelni a másik oldalon az ipari munkásságnak és a ibányamunkásságnak szociális biztosításából származó költségeket, illetőleg a számukra kifizetett értékeket. Csak a főösszeget fogom felolvasni, mert ez több résziből áll. A betegségi biztosítás, balesetbiztosítás, a bányaüzemiekben való balesetbiztosítás^ ibányanyugbéiribiztosítás, öregségi, rokkantsági, özvegységi, árvaság esetére szóló biztosítás főösszegben 106*9 milliót tesz ki, pedig azt mindenki jól tudja, hogy az ipari munkásság létszáma kisebb, mint a mezőgazdasági munkásság száma és ezzel szemben a mező gazdaságiban — amint a legújabb kimutatás s a törvényjavaslat indokolásához csatolt táblázatok mutatják — 802.000 ilyen öregségi biztosításra igényt tartó egyén van, akik munkavállalás sorián biztosítási

1 könyveket kaphatnak és ezek közül 72.800 azoknak a pontos száma, akik már öregségi biztosításban része sédnek s az ezeknek kifizetett havi 5 pengők 4'3 milliót tesznek ki. T. Ház! A 267 millió, a 107 és a 4"3 millió olyan aránytalanságokat mutat, amelyek világosan igazolnak bennünket abban, hogy itt nem az 5 pengőkről, hanem egy tisztességes, komoly, átfogó, szerves munka útján kiutalandó járadék megállapításáról kell gondoskodni. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ezt csak azért mondtam el, hogy végre igazoljuk és megindokoljuk a követelésünk helyességét, mert odadobni egyfelől, hogy 5 pengős borravaló, másfelől azt, hogy ez nagy segítség, ez mindkét oldalról helytelen dolog. De látni kell ezt az összefüggést és akkor nem hiszem, nogy ki lehessen térni- az elől a koncepció elől, amelyet éppen Darányi volt földművelésügyi miniszter úr adott már akkor közkézre és amelyet a szerencsétlen tárgyalások során a felére faragtak le. T. Ház! Van ennek: a törvénynek egy kardinális hibája és sajnálattal kell megállapítanom, hogy erről a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslat _egy szó említést sem tesz és egyáltalában nem lemlít erről semmiféle módosítást, pedig bizonyára tud róla a kormányzat is. Hozzám nem egy esetben jöttek azzal, hogy az 5 pengő havi járadékot nem egyszer adóban előre lefoglalták. Be tudom hozni azokat az adóíveket, igent, kormány, amelyeken az 5 pengők (havonta végig be vannak írva és tőikében adótörlesztésre 4.70 pengő, meg 4.20 pengő levonásba kerül. (Zaj a szélsőbaloldalon.— Ellenmondások a jobboldalon. — Egy hang a jobbközépen: Nem is fizetnek adót!) Kérem, meg tudom mutatni, be fogom hozni az adóívet. (Maróthy Károly: De megtörtént! Csoór Lajos: A jegyzőt kell elcsapni! — Zaj.) Számtalan olyan dolog van, amire azt mondják, hogy nem lehet, de amikor elérkezik az ügy az utolsó pontjára, a falusi községházára, amikor ott valami úton-módon be akarnak hajtani egy összeget, akkor minden módot megtalálnak arra, hogy azokat az összegeket is igénybe vehessék. (Egy hang a szélsőbaloldtodon: Szörnyűség! — Zaj a jobboldalon.) Be fogom hozni a miniszter úrnak azt az adóívet, amelyben ilyen esetet láttam. Azt nem állítom, hogy ezek a közigazgatás legalsó szerveinek hibás, talán túlkapó akciói, de effektív megtörtént tényeket említek. Nyilvánvaló tehát, t. Ház, hogy ennek az összegnek a nagysága egyáltalában nem felel meg annak a célnak, amely miatt ennek az összegnek a folyósítását meghozták. Az 1938. évi törvénynek másik óriási hibája, hogy az özvegyek járadékáról egy szóval sem rendelkezett. Ennek politikai oldalára már nem térek ki, nem vetem fel még egyszer a kérdést, hogy akkor miért hangsúlyozta mindenki egybehangzóan, de amikor egy év leforgása múlva ez a kérdés végre rendezés alá kerül, akkor azt gondoltuk, hogy ennek a kérdésnek komoly, jól átgondolt megoldásával fogunk találkozni. T. Ház! Legyen szabad mindjárt az első nagy hibára és pedig lényegbeli, elvi hibára rámutatnom. A törvényjavaslat 1. §-a azt mondja (olvassa): »Özvegyj járadékra jogosult a gazdasági munkavállaló özvegye, ha 60-ik életévét már betöltötte és meghalt férje...« stb. Tehát csak 60-ik életévének betöltése után válik segélyezésre jogosulttá? Az indokolás pedig azt mondja, hogy a szóbanlévő özvegyek közül az arra leginkább rászorulók részére az öregségi biztosítás folytán segély kiutalását határozzák el. T. Ház! Kérdezem, csak éppen a 60 éven felüli özvegyek kerülnek súlyos helyzetbe? (Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: Egészen világos! Mert a munkaképtelenek kapják!) Nem képzelhető-e el az, hogy egy 38 éves fiatal munkabíró ember valamelyik gazdaságban megbetegszik, kidől a fiatal család mellől és ott marad egy 30 éves asszony öt kis gyermekkel? Hát ennek számára semmiféle járadék kiutalása nem lehetséges? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Arról nem is beszélek, hogy ez számszerűleg nem lényeges, mert — s ez az, amit az indokolásban helytelennek tartok, hogy tudniillik mindig a fedezetről beszélünk — az ilyen özvegyek száma, akik másodszor férjhez mennek, talán tíz-, vagy húszezer lehet. Lényegtelen tehát a számuk, de viszont a társadalom szempontjából a legsúlyosabb, a legnehezebb helyzetbe kerülnek. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Mivel indokolható, hogy az özvegyi járadék csak a 60-ik életév után lép életbe? Ennek semmi értelmét nem látam. (Egy hang a jobboldalon: A neve mutatja! Öregségi jára-