Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-39

Az országgyűlés képviselőházának 39. A harmadik dolog* az, hogy a bérlőszövetkezetek munkáját méltóztassék a kormánynak egészen keményen és komolyan megfogni. Egészen máskép mennének a dolgok, ha szövetkezeti irányítás mellett, szövetkezeti vetőgéppel vetnének, szövetkezeti tisztítóval dolgoznának, együtt vennél a vetőmagot és együtt adnák el a terményeket. így sokkal nagyobb árat tudnának elérni ezek a kisemberek. (Úgy van! Ügy van! jobb felől és a középen.) Őszinte elismeréssel kell megemlékeznem a törvényjavaslat házhelyakciójáról. Ez óriási nemzetvédelmi probléma. Nagyon érdekes, amit idevonatkozólag az angol haderőfejlesztési miniszter mondott egyik beszédében. Azt mondotta: A szomszédok különböző vonalakat építenek az ellenség ellen, mi házakat adunk a kisembereknek és ez a mi Maginot-vonalunk, amely erősebb minden mesterséges vonalnál. (Jandl Lajos: Nem kell stratégiával idejönni! Nincs szükség arra!) Ez lesz nálunk Magyar országon is. Az a kis kertes ház, az a kis udvar, amelyet megkap az a szegény ember, neki azt jelenti, hogy van egy otthona, van tulajdona. Arra kérem a miniszter urat, legyen szíves beterjeszteni még a tél folyamán azt a javaslatát, amely ezeket a házakat fel is fogja építeni, mert a második nélkül az első kévét; eredményt fog elérni. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Arra kérem azután a miniszter urat, legyen kegyes a végrehajtási utasítást valamilyen formában hozzáférhetővé tenni, mert azon lordul meg, hogy mi történik. Kívánatos volna, hogy a Háznak minél több tagja láthassa ezt a végrehajtási utasítást megjelenés előtt és elmondhassa róla véleményét. örömmel veszem tudomásul, hogy a pénzügyminiszter úr bejelentette, hogy 34 millió pengőre emelte fel a telepítési alap dotációját, amelyből^ így egy év alatt 218.000 hold földet lehet majd szétosztani. T. Ház! Még egy gondolatom volna és ezzel be is fejezem beszédemet. Ez pedig a pénzügyi megoldásra vonatkozik. Régen foglalkozom azzal a gondolattal, miképpen lehetne egy földreform kapcsán a keresztény tőkéket bevinni az iparba és a bankvállalatokba, miként volna lehetséges az, hogy áthelyezzük azt az értéket, amelyet ezek jelentenek, ezekbe a jelenleg nem keresztény kezekben lévő vállalatokba. Bethlen István gróf annakidején a hitbizományi vita alkalmával kitért erre a kérdésre. Én is ki akarok térni erre a kérdésre. (Meskó Zoltán: Azóta a zsidók is kitértek és bentmaradtak! — Derültség. — Tóth József: A nyilasok pedig beszivárogtak! — Jandl Lajos: ötvenen szivárogtunk be! — Zaj.) Kuncz Ödön kiváló részvényjogászunkkal beszélgettem erről a kérdésről. Azt mondotta, hogy az a tőkeemelés, amely az infláció idejében, 1920-tól 1924-ig folyt, tulajdonképpen elszedte a régi keresztény kistőkésektől azt a vagyontárgyat, amely a részvények révén kezükben volt. Egy példával fogom ezt megmagyarázni. Tegyük fel, hogy egy nagyvállalatnak, egy banknak 10.000 darab részvénye volt. Ha ebből egy részvénye volt valakinek, akkor az illető a vállalat vagyonának egy tízezred részben volt tulajdonosa. Azután felhígították ezt a 10.000 darab részvényt 200.000 darabra. Az a szegény ember, akinek egy részvénye volt most már csak egy kétszázezred részben volt tulajdonosa a vállalat vagyonának. Ebben az időben részvényt csak egyet adtak az^ egyre és a bankok és vezérigazgatók vásárolták meg ülése 1939 október 17-én, kedden. 285 a legtöbb.részvényt, a kisemberek pedig törölhették öklükkel a szemüket. (Szöllősi Jenő: Voltak ingyenrészvények is ebben a parlamentben szóvátéve!) A nemzet érdeke volna, hogy az állam maga is kivegye a részét a keresztény tőkének az iparba való beviteléből és a földbirtokpolitikával kapcsolatban igyekezzünk ezt a kincset valamilyen formában hasznosítani. Ez azért is fontos, mert — amint a Die BÖrse című bécsi közgazdasági lap egyik 1935. évi cikkében kimutatja — a magyar vállalatok kis része dolgozik valóban magyar tőkével. (Meskó Zoltán: Elég szomorú! — Jandl Lajos: Az angol hadügyminiszter mit szol hozzá?) T. Ház! Beszédem végére értem. Ügy érzem, hogy a javaslat idehozatalával, letárgyalásával, méginkább pedig komoly végrehajtásával (Meskó Zoltán: Megtettük az első komoly lépést... stb.!) a kormány eleget tett ígéretének. (Jandl Lajos: Dehogy tett eleget!) Legyen ez a javaslat a magyar faj megsokszorozó ja, a magyar föld megtermékenyítője, sok magyar kisember vágyának, álmának, küzdelmének és szerelmének reális megvalósítása, mert a föld életerő, munka és felemelkedés. Kapaszkodjék minél több kis magyar ebbe a földbe, fonódjék össze minél több és sűrűbb gyökérrel ennek a földnek minden porszeme, mert ez az ország addig él. ez a föld addig lesz magyar, ez a nép addig tud itt élni, fejlődni, boldogulni és jövőt alkotni, amíg ennek az Árpád által szerzett magyar földnek minden ' darabját, minden füvét, minden virágát és minden porszemét Isten felé kitárt karokkal magyarok ölelik magukhoz. A javaslatot örömmel elfogadom. {Élénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik. — Jandl Lajos: örülni fog az angol hadügyminiszter, hogy megdicsérte!) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Vásáry István! Vásáry István: T. Képviselőház! Gesztelyt Nagy László, előttem szólott igen t képviselőtársam beszéde során elhangzott egy-két^ tételre felszólalásom során fogok reflektálni, esetleg talán úgy, hogy nem hivatkozom pontosan az általa mondottakra, de mondandóimban mindenesetre lesznek idevonatkozó részek. Sajnos, a házszabályok értelmében meglehetősen rövidbe kell összefognom mindazt, amit a. mélyen t. Ház előtt felszólalásomban el akarok mondani. Előre kell bocsátanom azt, hogy eddigi magatartásommal szemben, amelynek során ellenzéki mivoltom ellenére a t. kormány javaslatait — talán egy kivételével — mindig elfogadtam, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a javaslatot elfogadhassam. Így, amint védekeznem kellett annakidején azokkal szemben, akik érthetetlennek tartották, hogy elfogadtam a múltban a javaslatokat, most védekeznem kell Szent-Ivány igen t. képviselőtársammal szemtben, aki felszólalásában arra alludált, hogy nem érti, miért nem fogadja el az ellenzék ezt a javaslatot általánosságban ^ a részletes tárgyalás alapjául. (Meskó Zoltán: Fő, hogy az egység megvan a pártban! Az a lényeg!) Felszólalásomban leszek bátor megindokolni azt, hogy miért nem tudom ezt a javaslatot elfogadni. A mélyen t. földmívelésügyi miniszter úf javaslatának általános indokolásában van egy mondat, amelyben én összesűrítve látom azt,