Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-39

284 Az országgyűlés képviselőházának 39. földből többet kihozni, mint amennyit r,bból eddig kihoztak. Éppen ezért ismételten kérem, hogy a miniszter űr azt a munkát, amelyet a mostani költségvetésben a szakiskolák szaporí­tásával elkezdett, legyen szíves íolytatui a jö­vőben is, mert a kettőnek összhangbahozatala jelenti majd a jövő fejlődés legmagasabb fokát. Arra is kell gondolni, hogy ne legyen úgy, mint jelenleg van, hogy a földbirtokos kisem­ber, ha van egy kis tőkéje, a helyett, hogy földjének intenzívebb megművelésére fordí­taná a pénzét, új földterület vásárlására for­dítja s ilyen körülmények között a/után, minél több a földje, sokszor annál rosszabbul tud ab­ból megélni. Nekünk arra kell törekednünk, hogy a kisemberek meglevő területükön minél intenzívebben tudjanak gazdálkodni, (Élénk he­lyeslés.) mert annyi föld nem lesz ebben az or­szágban, hogy mindenki quantum satis fedez­hesse a maga igényét, hanem ellenkezőleg, ép­pen a kisüzemi rendszernek kel] odafejlődnie, hogy a családi szükségleten kívül piacra is tudjon termelni az a kisüzem, amely eddig csak a család számára termelt. (Elénk helyeslés a középen. — Tóth József: Legyen egy kis tar­taléktőkéje! Ne legven mindjárt adóssága!) Éppen ezért a kisbirtokososztálynak min­denirányú szakképzésével intenzíven kell fog­lalkozni, mert ezek azok a kisemberek, akik ma is nagy értéket tudnak egyes kis földekről ki­hozni. Ha megnézzük azt, hogy kivitelünknek milyen nagy százalékát termelik kisbirtokon, meglátjuk, hogy a kivitt cikkeink közül egész sereg van olyan, amelyet kisember állít elő. így elsősorban a baromfi és baromfitermék, aimely az elmúlt éviben is 55 millió pengő ki­vitelt jelentett és pedig nagyrésziben nemes­valutáért. Megérdemli ez a társadalmi réteg, hogy minden irányban támogassuk és olyan intézkedéseket tegyünk irányában, amelyek to­vábbi fejlődését vámnak hivatva szolgálni. Éppen ezért a búzavágányról le kell térni nagyrészben azoknak a cikkeknek termelésére, amelyek kisüzemben sokkal jobban termelhe­tők. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a közé­pen.) A búza maradjon meg azokban a várme­gyékben, amelyek a legjobb minőségű búzát tud­ják termelni, de amint a miniszterelnök úr ki­jelentette, a búzavágányról át kell állítanunk termelésünket a kisüzemi termelési ágak felé. | Nem akarok arról beszélni, hogy milyen hibák vannak az állattenyésztés terén, csak megemlítem azt, hogy a meddőség az állat­tenyésztésben, szakemberek megállapítása sze­rint, évi 33 millió pengő, a sertésorbánc és ser­téspestis pedig évi 12 millió pengő kárt okoz. Fontos az is, — és itt akarom a miniszter úr­nak elismerésemet kifejezni, amiért gazdasz­szonyképző iskolákat nyitott meg — hogy n falu gazdasszonyait is neveljük. Szerzőtársa, munkatársa az asszony a falun a férfinak. Na­gyon fontos, hogy az ő ismereteiket is minél jobban tudjuk gyarapítani. Itt van a gazdasági tanácsadás kérdése, amely ügyben a kamarák szintén rendelkezésre állanak a miniszter úrnak. Arra kell törekednünk, hogy ha a földet igénybevesszük, ne várjunk arra, amíg a jogi és mérnöki rendezés megtörténik, mert lehet, hogy ez éveket vesz igénybe. Ültessük be a kisbirtokost abba a földibe, a jogi, pénzügyi és gazdasági mérnöki rósz elintézhető később is. A fontos, hogy ne legyenek a felesigázott szen­vedélyek továbbra is uralkodók a községekben, : ülése 1939 október 17-én, kedden. mert ezeket a szenvedélyeket a múltban is nagyon nehéz volt lecsillapítani. Állattenyésztési szempontból szeretnék egy új gondolatot belevetni a vitába, ez pedig az, hogy kívánatos volna, hogy az állami birto­kok, ezenkívül pedig a nagyobb uradalmak, amelyek tenyészállatokat tenyésztenek, gyor­sabb ütemben végezzék ezt a munkát, íiogy az új birtokok ellátását jóminőségű állattal ke­resztül tudjuk vinni. Arra is kell gondolnunk, hogy a felosztásra kerülő nagybirtokok feles­leges állatállományát ne kelljen vágóhídra vinni, hanem az a kisbirtokoknak jusson, ami­kor a nagybirtok élő és holt leltárát kiosztják, ezek felhasználásával tudjanak előbbre menni. Ezekre az intézkedésekre mindenekelőtt azért van saüfeség, hogy akiket földhöz jut­tatnak, ne vágyjanak el a faluból. Ma ugyanis óriási elvándorlás van a faluról a város felé, (Tóth József: A gyári politika!) amit nekünk minden módon meg kell akadályoznunk. Ma­gyarországon a 2000 lakoson aluli, tehát túl­nyomóan őstermelő jellegű tömörülések, va­gyis a községek az 1920—1930. években 647.000 léleknyi^ természetes szaporodásuknak felét el­vesztették a vándorlás útján. Ezek mind a varosokba mentek. T. Ház! Örömmel állapítom meg, hogy ez a birtokreform elsősorban Kecskemétnek köz­ismerten helyes birtokpolitikáját követi: elő­ször bérletbe adja a birtokot, azután örök tu­lajdonba juttatja ezt. Ezt teszi Kecskemét már évszázadok óta és nincs az országban olyan helyes birtokeloszlás, olyan mezőgazdasági kul­túra sehol, — egy-két helytől eltekintve —­mint éppen Kecskeméten van, e földbirtok­politika folytán. A tulajdonibajuttatással is azt kell szolgálnunk, hogy a földet minél előbb megkaphassa az, aki arra érdemes. Eszembe jut itt egy angol közgazdász, Young Arthur, aki azt mondotta: adjatok egy kősziklát örök tulajdonul egy embernek, és az termőfölddé fogja átváltoztatni. A tulajdon­nak ez az ereje, ez az óriási jelentősége az, amely hajtja, űzi a magyart arra, hogy min­den áldozatok árán megszerezzen abból a föld­ből tulajdonul is egy darabot. Ehhez azonban az kell, hogy a mezőgazdasági termelés fej­lesztésében visszaesés ne álljon be, az értéke­sítés pedig minél johlban szolgálja ennek a tár­sadalmi rétegnek érdekeit. Még egy-két gondolatot fel kell vetnem ez­zel a javaslattal kapcsolatban. Ha valamely községben egy kisember most földet fog kapni, akkor az a kisember mindjárt kénytelen osz­tozni annak a községnek például százszázalékos pótadóterhében. Tulajdonképpen semmi köze sincsen ahhoz, hogy a múltban a község miként gazdálkodott, miért gazdálkodott rosszul és miként lett százszázalékos pótadója, mégis, ha a kisember bekerül abba a községbe mint birto­kos, mindjárt kénytelen a százszázalékos pót­adóterhet is viselni. Ez alól valamilyeu módon, részben vagy egészben, fel lehetne menteni eze­ket a kisembereket, mert ez nagy kezdőteher lesz reájuk nézve. A másik az, hogy tíz évig ne lehessen emelni ezeknek a kisembereknek a kataszteri tiszta jövedelmét, (Élénk helyeslés.) mint ahogy ezt a múltban megcsinálták. Amint kettéosz­tották a nagybirtokot és a földkisemherek ke­zébe került, mindjárt felemelték egynkét osz­tállyal a kataszteri tiszta jövedelmet. A jövő­ben ennek sem szabad megtörténnie. (Helyes­lés jobb felől és a középen.)

Next

/
Thumbnails
Contents