Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-39

Az országgyűlés képviselőházának 39. ülése 1939 október 17-én, kedden. 271 nek megélhetését és gyarapodását biztosítsa. | A birtokpolitikában mindent ennek a nagy és történelmi jogon nyugvó célnak kell aláren­delni és minden olyan akadályt, előjogot, vagy kiváltságot, amely ezt a célt veszélyezteti, fel­tétlenül meg kell szüntetni.« Egy másik he­lyen ugyanő írja: »Az nem lehet semmiféle államalakulatnak rendeltetése, hogy benne az emberiségnek jogtalan része a másoknak tel­jesített szolgálatokban és a mások kiváltságai­nak védelmében találja fel boldogulását és azért áldozza fel életét, hogy' halála után gyer­mekei szegénységével együtt szolgaságát is örökölhessék. A szegénységet mint örökséget a jövő nemzedéknek nem szabad megtűrnie.« Ez az én álláspontom is ós akkor, amikor •János Áron t. képviselőtársamnak gyönyörű, szép és bátor beszédét hallgattam, egy pilla­natra én is visszatérek ahhoz a parasztság­hoz, amely szerinte most keresi az utat. Ke­resi az utat a különböző formák között a jö­vendő felé. Keresi az utat, mert abban az ál­lapotban, amelyben ma él a magyar paraszt, | nem élhet. Utat kell keresni annak is, akinek egy kis birtoka és megélhetése van már, mert más szerepe lesz a nemzet jövendő életében, mint volt eddig. Keresi az utat a nincstelen és nyomorúsággal küzdő parasztság. De hogy milyen utat találhat a jövendő felé ez a ma­gyar parasztság, ez rajtunk áll, az ezen a tör­vényhozáson áll. Olyan irányban kell a pa­rasztság törekvéseit elősegíteni és szabályozni, amely megfelel nemcsak ennek a rétegnek fel­emelésére, nemcsak arra. hogy a parasztság át­vegye a jövőben a történelmi szereplésből a reáeső részt, amely eddig kizárólag a törté­nelmi birtokos osztály kezében volt, hanem abból a szempontból is, hogy a parasztságnak az az útkeresése és a parasztságnak jövendő útja a nemzet egyetemes érdekeinek megfelel­jen. (Ügy van! Ügy van!\) Igen t. Ház! Szeretném, ha igénytelen j szavaim az igen t. kormánynál meghallgatásra I találnának és annak feltételezésével, hogy ké- i sőbb a részletes tárgyalások során valami ja- i vitás történik, annak feltételezésével, hogy ez j a törvényjavaslat szolgálni fogja ezekkel a i módosításokkal a célját, szívesen látom a ja- j vaslatot, de mert a javaslatban nincs benne mindez a kívánság, nem fogadom el. (Éljen­zés *>s taps a, baloldalon.) ^hiök: Szólásra következik? Megay Károly ieeyző: Demkó Mihály. FJnök: Demkó Mihály képviselő urat illeti a szó. Demkó Mihály: Mélyen t. Képviselőház! Mi, akik 1919-ben Csehszlovákiába szorultunk, más szemmel nézzük a magyarországi földre­form ügyét, mint a magyarországi társada­lom. Mint Giller igen t. képviselőtársam az egyik bizottsági ülésen kifejezte, mi átéltük a csehszlovák földreform kezdeti és végezeti stá­diumát és tanúi voltunk annak, hogyan húz­tak ki három és félmillió hektárt, hétmillió katasztrális hold földet a magyar birtokososz­tály alól. És mikor tanúi voltunk ennek a földbirtokreformnak úgy szervezeti, mint pénz­ügyi vitelénél, magától értetődő, ha érzéke­nyebben reagálunk erre a javaslatra, amely a földkérdést meg akarja oldani Magyarorszá­gon. Ebből az alapból kiindulva, három szem­pontból kívánok foglalkozni a javaslattal. El- i sősorban szűkebb hazámmal, Uhorskaja Rus- | szál, Kárpátaljával kapcsolatban s annak a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. javaslathoz való viszonyával, másodsorban ezen javaslat viszonyával a magyar paraszt­sághoz s az anyaország társadalmához és har­madsorban a magyar parasztság s általában Magyarország és ezen kérdés nemzetközi vo­natkozásával. A csehek radikálisan vezették keresztül a földreformot. Nálunk, Kárpátalján 2.204.641 hektár földből 415.157 hektárt foglaltak le; s 104 birtokostól 150.000 kai holdat osztottak szét. Mint Szent-Ivány képviselőtársam emlí­tette, Szlovenszkóban teljesen radikális földre­formot vittek keresztül, mert ott tisztán a magyar földbirtokosság földjéről volt szó. Kár­pátalján ellenben, ahol a legnagyobb földbir­tokos a csehszlovák kincstár, utána pedig a Schönborn grófok, most Latorica Rt., nem ol­dották meg a földkérdést. Az alsó részen, ahol a magyar birtokosok földjei voltak, az egé­szet felosztották, a felső részen pedig agitációs eszközre használták a földreformot és minden választás előtt, minden faluban, ahol a cseh­szlovák kormánypolitikának nem volt megfe­lelő stábja, megindultak a földeken a mérnö­kök és minden választás előtt kortes módon osztották és adták a földet. Aho<rv a bizottsáíri tárgyaláson is kifejez­tem és kértem a földmívelésügvi miniszter úr ő nagyméltósá^át. űsy ezúttal is megismétlem ezt a kérést. Nem lehet ma Magyarországon megcsinálni a földreformot, vagy a földkér­dést rendezni a nélkül, hogy bele ne kapcsol int KárDátaliát is. márnedig éhből a javaslatból Kárpátalja téliesen kimaradt. A magyarorosz nép 20 esztendőn keresztül, de mint a mélyen t. Ház minden tagja nagyon jól tudja, évszá­zadokon keresztül, a leghűbb nemzetisége volt Magyarországnak. Ezt a hűséget megőrizte 20 éven keresztül a cseh uralom és a cseh elnyo­matás alatt is. A magyar-orosz nép nagy több­sége mindig az ellenzéki pártok, a magyar nemzeti járt és az autonóm földmíves szövet­ség magyarorosz pártja mellett nyilatkozott meg, amelyekről köztudomású volt, hogy végső célként a Magyarországhoz való csatlakozás mellett dolgoznak és ezt óhajtják visszaállí­tani. Amikor ez az egyszerű, becsületes ma­gyarorosz nép ilyen hűséggel kitartott a szentistváni állameszme mellett, azt hiszem, méltányos az az óhajtásunk, hogy a magyar­orosz népnek biztosíttassék a fejlődési lehető­ség s egyenlő elbánásban részesíttessék a ma­gyar néppel. (Helyeslés.) Kárpátalja földje, mint nagyon jól tudjuk, Rákóczi Ferenc földje volt, aki a magyar sza­badság eszményképe s aki mellett talán még a magyar származású íkurucoknál is jobban tar­tottak ki a magyarorosz kurucok. Ezt a föl­det adták oda a gróf Schönbornoknák azért, mert sikerült nekik a magyar 'szabadságharcot letörniök, sikerült nekik Rákóczi Eerenc sza­badságmozgalmát teljesen letiporniok. (Ügy van! Ügy van!) Ezt a földet vették el a ma­gyarorosz néptől és adták oda egy idegen szár­mazású grófnak és ez a föld ma sincsen sem a magyarorosz, sem a magyar nép kezében. (Ügy van! Ügy van!) Azzal jövünk, hogy ezt a földet, amelyet a magyarorosz nép Rákóczi szabadságharcában vérével öntözött, adjuk oda Rákóczi kurucai leszármazottamat. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon és jobbfelől. — Meskó Zoltán: Ki kell nyomozni, hogyan került egyik­másik kezébe! — Szöllősi Jenő-: Tudnuk azt!) A másik nagybirtok Kárpátalján a (kincs­tári erdő és kincstári havasi legelők. Ezekre 43

Next

/
Thumbnails
Contents