Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-39

272 Az országgyűlés képviselőházának $ nézve is bátor voltam a bizottságban javaslatot tenni és pedig kis módosításokat kértem és kérnék ezidőszerint is. A 24. §-hoz kérném a következő beszúrást (olvassa): »Mezők, erdők s havasi legelők ingatlantulajdonszerzése Kárpátalján községeik, úrbéres községek és magánosok részére az Ungvárott felállított földbirtok hivatal közbejöttével e törvény szellemében történjé!k.« A 35. §-hoz. az utolsó előtti sorban azt a beszúrást javaslom, hogy (olvassa): »a földet venni óhajtók beszerzési áron«, lent pedig azt a beszúrást, hogy (olvassa): »vagy szabadkézből vehessenek birtokot«. Ezzel a következőket akarom elérni. Gróf Sclhönbornnak — jelenleg a Latorcza Rt. — 140.000 holdja Van, amely Munkácstól egészen a Vereckei-szorosig Volócig húzódik és ezen az egész területen a tulajdonos saját földjén melhet végig Lengyelországba. 70 csehkorouáért vették ennek a földnek katasztrális holdját! Ha ilyen áron földet adunk a <mi parasztjainknak, ha lehetővé teszszük, hogy így megvehessek azt a földet, készpénzzel fogják kifizetni az egészet. (Mozgás.) Láttuk Csehországban azt is, hogyan bánt a cseh nemzet azokkal a fiaival, akik valamilyen szolgálatot tettek hazájuknak:, vagy a cseh nemzetnek. A legionistákra akarok itt célozni, akiket kivételes törvényekkel bíráltak el, akiket kivételes elbánással elhelyeztek képzettségűiknek meg

1 nem felelő állásokban és kivételes módón juttattak földekhez. Mi, akik 1920-tól ellenzéki oldalon a magvarorosz nép szabadságáért folytattuk a küzdelmünket, arra neveltük népünket, hogy jön egy jobb idő, újra visszajön az ezeréves (haza, ahol az ezeréves szentistváni birodalomban mind

1 a paraszt, mind az intelligens ember megtalálja ősei jólétét, ősei békéjét és szabad fejlődését. Erre a célra sikerült parasztságunkból az autonóm földmíves szövetség keretein belül 60.000 paraszt szavazatot öszszehozni és ez a 60.000 paraszt szavazat köt bennünket, köt mindnyáiunlkat és köti most már a magvar országgyűlés képviselőházát is, hogy megfelelő módon, megfelelő keretben intézzük el ezt a kérdést és népünk: jogos kívánságait megfelelő módon honoráljuk. De nemcsak azért kell honorálnunk, mert jogos ez a kívánság, hanem azért is, mert (Mesko Zoltán: Kényszerű is!) a külpolitikai helyzet a közelmúltban teljesen a fejetetejére állt és homlokegyenest ellenkezik azzal, amint néhány hónappal ezelőtt gondoltuk. Nem lehet tagadni azt, hogy a szomszédságunkban levő két nagyhatalom, különösen az egyik, amelyik területünk mellett húzódik végig. nincs befolyással népünkre. Nekünk olyan jólétet és olyan állapotot kell teremtenünk a magunk népe számára, amilyen a szomszédhan van s ezt pedig játszi könnyűséggel, minden megerőltetés, minden nagyobb gond nélkül tehetjük meg. Beszédem második részében az anyaországbeli társadalomnak a javaslattal szembeni viszonyával foglalkozom. Előttem felszólalt kénvisel őtársaim közül mind az ezen oldalon ülők. mind az ellenzékiek, minden oldaláról megvilágították a kérdést, és a legtöbb beszédben az a vélemény csúcsosodott ki, hogy a népszaporodás, a nemzetmentés, a fajfenntartás s a nemzet megerősödése szempontjából szükséges, hogy a földreformot minél gvorsabban és a nemzetre nézve minél kedvezőbben oldjuk meg. En ifjúkoromban éltem Nagy-Magyarország területén, így nem ismerem olyan részle9. ülése 1939 október 17-én, kedden, tesen az itteni viszonyokat, de az itt elhangzott beszédekből hallom, hogy a Dunántúlon van a legtöbb nagybirtok és a legkevesebb törpebirtok. Ez eszembe juttatja az 1914-es szerbiai harcokat, amikor minden férfi, minden asszony, minden gyermek forró vízzel, kővel, puskával — kinek milye volt — védte a földjét; és víziószerű kép jelenik meg a szemem előtt: vájjon ha ma ellenség jönne a Dunántúlra, ki volna az, aki a Dunántúlnak minden rögét úgy védené meg, mint ahogy a szerbek védték 1914-ben a hazájukat 1 Azt hiszem, sem a nagybirtokos, sem a cseléd nem védené, mert az egyik féltené az életét, a másik pedig azt mondaná: mi közöm ehhez a röghöz, mi közöm ehhez a birtokhoz; sem a földje, sem a háza, sem a jószága nem az enyém, tehát nincs mit védenem! • Magyarországon az egyke-rendszert szinten ennek a rovására írják, és statisztikailag is kimutatták, — éppen János Áron képviselőtársam is említette — hogy a népszaporodás ai törpebirtokon a legnagyobb. Az én fajtám szapora. Csehszlovákiáiban nyugatról keletre haladva a szapotrodás a következő volt: a szudétanémeteknél és nyugati cseheknél 6—8%Lka:l, a keleti cseheknél és a szlovákoknál 8—10%-kal, a felvidéki magyarságnál 10—12%í-kal és nálunk 10 év alatt 20%-kai szaporodott a nép. A nemzet kihalásának vagy elcsenevészesedésének ezt a formáját, ezt a folyamatát mi nem ismerjük. Ha azonban mindi mi, mind pedig a magyarság, a magunk közös életét akarjuk élni a Dunamedencében, akkor nagyon fontos, hogy ez a nemzet ne sorvadjon el, nagyon fontos, hogy ez a nemzet fejlődjék, és hal a földi az alapja annak, hogy a nemzet fejlődhessék, akkor oda kell adni azt a földet ennek a fejlődésnek a szolgálatába. (Ügy van! a baloldalon.) Eszembe jut az is, hogy sokszázezer magyar lélek, sokszázezer magyar munkáskéz él kint Amerikában, főképpen azért, mert sem földhöz, sem megfelelő keresethez nem tudott Magyarországon hozzájutni. Láthattuk a múltban, hogy a szovjet egész kerületek lakosságát, 70— 100.000-es tömegeket játszva vitt át Ukrajnából, Dél-Oroszországból Szibériába és észak felé. Most látjuk, hogy a szomszédos baráti német birodalomba százezreket visznek haza idegen országokból a nemzet testéhez tartozó terűletekre, hogy erősítsék, boldogítsák nemzetüket. Ha nálunk csak azon múlik a dolog, hogy a magyar földnek nincs megfelelő bir tokosa, akkor véleményem szerint ugyanezt kellene tenni a magyarokkal, az Amerikába kivándorolt magyar testvéreinkkel: akiknek pénzük van, jöjjenek haza, foglalják el a magyar földét és erősítsék a magyar fajtát (Ügy van! Ügy van! Taps a jobb- és a baloldalon.) — Meskó Zoltán: Akinek nincs is pénze, az is jöjjön mind haza! Elég zsidó van, akit ki lehet tenni! — Elnök cs&nget.) Mélyen t. Ház! Az uradalmak sövénymenti sárkunyhóiban nem fejlődlik a nemzet. Ugyancsak a statisztika igazolja, hogy ott a legnagyobb a csecsemőhalálozás. Ott a gyermekek száméra nincs ruha, nincs tej, nincs cukor, nincs fejlődési lehetőség, és ami a legfőbb baj, — amint valaki egy szóval jellemezte ezt a kérdést — nincs abban a magyar házban muskátli az ablakban. Ahol muskátli van, ott van élet, ott fejlődni fog a magyar élet, és ott fog erősödni a magyar nemzet. Móra Ferenc halála előtt egy-két évvel fel• jött hozzánk és megkért bennünket arra, vi-