Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-38

260 Az országgyűlés képviselőházának 38. ülése 1939 október 13-án, pénteken. expressig vei-bit* kimondaná, hogy :'.genis a zsidóság pedig többé Magyaroszág'on földet nem béreiket. A zsidó bérlők aránya most egypár évvel ezelőtt ismét az volt, hogy a bérlők 62— 72%-a zsidó volt és a zsidó béri ők kezén körülbelül egymillió katasztrális hold föld volt, ugyanakkor, amikor kisbérletekre csupán 13.000.katasztrális hold jutott. A külföldiek régebben, a háború előtt kétmillió katasztrális hold földet tudtak itt Magyarországon szerezni. Nemzetiségeink előrenyomultak és a régi liberális kormányzat nem volt ott az őrtálláson, hogy ezt megakadályozta volna, sőt volt rá eset, hogy maga a magyar állam is külföl-, dinek adta el birtokát. A darabont kormány annakidején, amikor a zsidók bevándorlásáról beszéltek, azt mondotta: igen, kivándorolnak az országból és bevándorolnak az országba. Mi ezt a politikát többé nem követhetjük, nekünk igenis különbség az, hogy kik vándorolnak ki az országból. Azt a régi szociálpolitikát, amely szerint a csendőr sokkal olcsóbb, mint a birtokpolitika és azt a szociálpolitikát, amely szerint kivándoroltatni könnyebb, mint letelepíteni, mi egy pillanatig sem követhetjük. Nem csoda, hogy a földkérdés megoldása végül is ilyen előzmények után eljutott egészen a forradalomig anélkül, hogy megoldást nyert volna. Itt sbkszor hallom azt a frázisszerű kijelentést, hogy elfogadjuk ezt a javaslatot, mert hiszen ez az első lépés, vagy pedig: mégis csak egy lépéssel tovább vagyunk, tehát erre szükség van. Legyen szabad nekem arra hivatkoznom, hogy ez egészen téves, egészen hibás felfogás. Amikor 1894-ben az első telepítési törvényt 'hozták, már az akkori fölclmívelésügyi miniszter azt mondotta, hogy nem elég ez a telepítési javaslat, pénzügyi keretei nem elegendők, de elfogadja, mert ez az első lépés és így tovább. A második lépés azonban mikor következett be? Csak 1.919-ben, a szovjet népköztársaság idején. (Zaj. — vitéz Lipcsey Márton közbeszól.) Nem tudom, hogy az igen t, képviselőtársam az Altruista Bank telepítésén kívül tud-e még egyéb intézkedésről. Ha igen, legyen szíves, közölje velem, mert én nem tudok ilyen intézkedéseket. Mindenesetre nagyon boldog lennék, ha ezt utólag számomra felfedezné. Tehát: ez az első lépés, vagy: egy lépéssel tovább vagyunk, — ez a szempont az, amely el szokta temetni a problémákat, és én attól félek most is, hogy ezzel a javaslattal esetleg 25 esztendőre elintézzük, elföldeljük a kérdést. Ez a látszat és a multak tapasztalatai ezt szokták mutatni. Ezért nem is tudom megérteni, hogy az Omge. tegnapi gyűlésén milyen okból kifolyólag berzenkedtek ez ellen a javaslat ellen. Hiszen ezen a javaslaton rajta van már a felsőház pátense, ezt a javaslatot már a felsőház is elfogadta gondolatban, (Jandl Lajos: Másként nem is lehetue itt!) tehát miért, hogyan és honnan veszi az illusztris vezérszónok azt, hogy üldözött vad ebben az országban a nagybirtok (Derültséf) a bal- és a szélsőbaloldalon) és honnan veszi többi kifejezését, amelyekkel még az igen t. miniszterelnök úrnak is nekimegy, amikor beszédének azzal a részével foglalkozik, hogy nekünk a nagybirtok termelésében a búza milyen sokba kerül és ezt is perhorreszkátja és kifogásolja. En, t. Képviselőház, ezt műfelháborodásnak tartom. (Élénk felkiáltások jobbfelől és a középen: Mi is!) örülök! Végtelenül örülök, ha igen t. képviselőtársaim is ezen az állásponton vannak. (Felkiáltások jobbfelől: Elmondotta János Áron! — Felkiáltások bal felől: Űj ellenzék!) Nem baj, azt hiszem, innen erről az oldalról is el szabad gondolni ugyanazt. (Zaj. ,— Tauffer Gábor: Még egypárszor el fogjuk mondani!) Elnök: Csendet kérek! Maróthy Károly: Legyen szabad az Omge. címére titulálnom a következőket. Az Omge. nem volt mindig ennyire érzékeny a birtokpolitikai intézkedéseknél. Ellenkezőleg, 1918-ban — ahogyan erről a Köztelek beszámol — igenis ők maguk azt mondották, hogy a forradalmi kormány birtokpolitikáját »orömmel« üdvözlik. (Ügy van! Ügy van! bal felől) Ugyanakkor azt mondja a jegyzőkönyvük, hogy (olvassa): »Tisztában voltunk azzal, hogy a földbirtok megoszlásának mai álláspontja nem tartható fenn tovább« és ők maguk azt javasolják, hogy mindenütt, ahol valamely község határában 30% a nagybirtok, száz katasztrális holdon felül minden nagyibirtokot igénybe lehessen venni. (Tauffer Gábor: Milyen radikálisak voltak!) Mi nem vagyunk annyira radikálisak, mint az Omge. volt, mi még sokkal kevesebbel is beérnők, de ezzel a javaslattal természetesen nem tudjuk beérni. (Meskó Zoltán: Majd én is jövök egypár dologgal! — Felkiáltások jobbfelől: Várjuk! — Meskó Zoltán: Most jut eszembe! Szenzációs! — Elénk derültség.) Elnök: Kérem Meskó képviselő urat, méltóztassék megvárni míg sorrakerül. Maróthy Károly: T. Ház! A nagybirtok védelmének szelleme lengi át ezt a javaslatot, ugyanaz a nagybirtokvédelem, amely hosszú évtizedeken keresztül jelentkezett a magyar belpolitikában. Rá volt bízva az Okh.-ra, hogy a bérlőszövetkezeteket csinálja. Amikor elmentünk az Okh.-hoz, hogy csináljon bérlőszövetkezeteket és támogassa a bérlőszövetkezeteket, akkor nem volt pénze a bérlőszövetkezetek számára, de arra igenis volt pénze, hogy az egyik budapesti ügyvéd, országgyűlési képviselő ezerholdas birtokot vásároljon az Okh. által nyújtott kölcsönből. (Gr. Festetics Domonkos: Ki vala ez a dicső ember? — Meskó Zoltán: Ezért Schandl Károlynak kellene felelnie, az igazgatónak! — Felkiáltások jobbfelől és középen: Ki volt asf Nevet! — Meskó Zoltán: Mondd meg a nevét! — Felkiáltások balfelől: Messze van!) Messze van, már a felsőházba vonult. (Derültség a baloldalon. — Meskó Zoltán: örffy Imre, Scthandl barátja!) Elnök: Kérem, képviselő úr, ne méltóztassék gyanúsító kijelentést tenni. (Meskó Zoltán: Örffy Imre barátja...) Kérem, képviselő úr, méltóztassék az elnöki figyelmeztetést nyugodtan meghallgatni és nem közbeszólásokkal zavarni. Méltóztassék folytatni. Maróthy Károly: T. Ház! 1936-ban meghozták a hitbizományi törvényt. A közvélemény előtt úgy állították be ezt a törvényjavaslatot, mint amely birtokpolitikai tendenciájú. Mi volt ezzel szemben a helyzet? Ezzel szemben a helyzet az volt, hogy ez a hitbizományi törvény egyenesen elrontotta az elkövetkezendő birtokpolitika számára a lehetőségeket, mert a hitbizományokat több ember, több arisztokrata, több hitbizományi tulajdonos kezébe juttatta és ezáltal tulajdonképpen az elkövetkezendő birtokpolitika elől vonta el ezeket.