Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-38

Az országgyűlés képviselőházának 33. Minthogy beszédidőm lejárt, tisztelettel kérnék annyi meghosszabbítást, amennyit a házszabályok lehetővé tesznek. Azt hiszem, Öt percem van még hátra két óráig-. Elnök: A képviselő úrnak a házszabályok 104. §-a értelmében joga van ötperenyi meg­hosszabbítást kérni. Méltóztatnak az ötperces meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Méltóztas­sék folytatni. Maróthy Károly: Itt áll a nagy probléma, a hárommillió magyar agrárproletár, akik közül másfélmilliónak van földje vagy van házhelye, de ez nem elég ahhoz, hogy magát és családját fenntartsa. A másik másfélmillió­nak azonban nincs semmije sem. Az a kérdés, mit kellene csinálni? Összhangot teremteni a latifundiumok, a nagybirtokrendszer ós ezek között. Ennek a javaslatnak éppen ezt a kér­dést kellett volna megoldania. Természetesen nem állítjuk egy pillanatra sem, hogy a me­chanikus földosztás valamit is jelentene. El­lenkezőleg, a nagyszabású közmunkákra, az­után a vidéki városok iparfejlesztési politiká­jára, az intenzív termelésre és a birtokpoliti­kával kapcsolatos tényezők egyéb ágaira szük­ség volna és ezeknek párhuzamosan kell fut­niok a birtokpolitika tényleges intézkedései­vel. Mindezt azonban nem lehet egyedül és ki­zárólagosan ezekre a szociálpolitikai intézke­désekre sem alapítani, hanem^ igenis, szükség van a földnek kisemberek kezére való juttatá­sára. Szükség volna sövénytelepítésre. Méltóz­tassék megnézni az országhatárok statisztikáját Amíg a nagybirtok százalékaránya 35, addig a kisbirtoké mindössze csak 30. Lehetetlenség, , hogy mi ne gondoljunk arra, hogy ez így nem tartható fenn tovább. Bőségesen itt volnának a megoldás lehető­ségei. A továbbiakban erről szerettem volna beszélni, de most röviden csak annyit: Ma­gyarországon 3400 község közül 'hozzávetőlege­sen 2400-ban van nagybirtok, itt tehát ninc^ másról szó, mint csak az úgynevezett helyi telepítésről. Ezer olyan község van, ahol szükség volna telepítésre, különösen a Jászság* Zala-, Szatmár-, Szabolcs-, Heves-vármegyék népfeleslegeit kellene áttelepíteni, de ebben a javaslatban nem látunk erre semmi pénzügyi fedezetet, semmi pénzügyi alátámasztást és egyáltalában magának a javaslatnak a mére­tei nem olyanok, hogy ennek a kérdésnek a megoldásához hozzávezethetnének. T. Ház! Mi azt vártuk, hogy a múlttal szemben, amikor a magyarság rovására történ­tek a telepítések, most egyszer végre már a magyarság javára történnek majd a telepíté­sek; mi azt vártuk, hogy nagy perspektívák nyílnak ttt meg a birtokpolitika számára ós azt gondoltuk, hogy messze távolságokról, Amerikából és máshonnét is vissza tudjuk ide hozni a magyarságot. Mi azt reméltük, hogy • igenis, fel tudjuk pattantani azokat a gyürű­, ket, amelyek körülveszik a magyar falvakat és igenis, a hitbizományok helyett a magyar parasztot tudjuk erősíteni. Mi azt gondoltuk, hogy a zsidóságot kitelepítjük, a magyarokat 1 pedig haza tudjuk telepíteni a földbirtokre­fornrmal kapcsolatban; mi azt gondoltuk, hogy nagy változást hoz ez a javaslat. Ejhe­lyet mi történt? Ez a javaslat eljutott odáig, ameddig az olvasóitól cserben hagyott jó öreg Budapesti Hirlap ezelőtt negyven évvel eljutott. Eljutott odáig, aaneddig az egyébként ülése 1939 október 13-án, pénteken. 261 nagyon tiszteletreméltó és sok helyes szenipoü; tct meglátó, de mégis csak feudális Károlyi Sándor eljutott: a kisbérleti rendszerig, de nem jutottunk el odáig, ameddig Prohászka annak idején, harminc esztendővel ezelőtt el­jutott. . i * ] T. Képviselőház! Mi nem látjuk azt. hogy a kormány ebben a javaslatban figyelembe vette volna azokat a figyelmeztetéseket, ame­lyeiket a magyar múlt diktált. Legyen szabad nekem Vargha Gyulára, a Statisztikai Hivatal néhai elnökére hivatkoznom, aki harminc esz­tendővel ezelőtt megmondta, megjósolta egy tragikus jóslatban, hogy mi lesz itt a magyar­ság sorsa. Azt mondta, hogy mint a sár, a vakolat lehull a falról, úgy fognak lehullani egész^ darabok a magyarság testéről, ha okos telepítési politikával nem erősítjük meg a magyarságot. (Ügy van! a baloldalon.) Ezt már harminc évvel ezelőtt elmondották és mi nem látjuk azt, hogy .a kormányzat most látná ós átérezné ezeket a szempontokat. Pedig t. Ház, fogyunk és egyre kisebb lesz (hazánkban a születési, a szaporodási arányszám. Azt mondja Kováts Alajos, hogy évente százezer magyar helyett a természetes szaporodásunk mindössze 50.000. Tehát 50.000 magyar nem áll Csonka-Magyarország területén a sorozó mérce alá és nem védelmezheti tovább ezt az orszá­got, T. Ház! Az öregségi biztosításra vonatkozó statisztikában egy szomorú és szörnyű statisz­tikai adatot láttam. Ez a statisztika előreveti, megmutatja, hog Magyarország népesedésében mi lesz a helyzet a 2000. évben, tehát hetven esztendő múlva. Ez alatt a hetven esztendő alatt a csökkenést ez a hivatalos statisztika 839.000 főre teszi, a növekedést pedig mindösz­sze 257.000 főre. Igenis, azt állapítja meg tehát a hivatalos statisztika, hogy nem szaporodni fogunk az Űr 2000-ik esztendejében, hanem fogyni. (Egy hang a jobboldalon: Ez tévedés!) Ez a magyar királyi kormány hivatalos meg­állapítása a jövőre nézve, Én azt gondolom, hogy ha így áll a dolog, akkor mi nem lehe­tünk azon az állásponton, 'hogy a magyar föld tisztán és kizárólag termelő eszköz, mint aminő a Belgiumban vagy Angliában készült gép, vagy olyan termelő eszköz, ami az or­szághatárokon bujdosik ki és be, mint például a valuta vagy pedig a részvény. Nem, t. Ház, a magyar föld nem termelő eszköz, hanem első­sorban a mi édes hazánk, amelyért mi bármi­kor életünket is kockáztatjuk. Az egészért vagy részleteiért, legyen szó az országhatárról vagy a kis pántlikaföldek sávjairól, mi egyformán adjuk ennek a földnek minden atomjáért a mi vérünket. Mint ahogyan a szent ostyában Krisztus testét egészében hisszük, töretlenül bármilyen kis atomjában, azonképpen a ma­gyar földnek is minden pontjához hozzátapad a mi nagy szent hitünk, a magyar haza fo­galma és éppen azért, mert ezt a magyar hazát kisajátítani senkinek sem lehet, erre privilé­giumot adni senkinek nem lehet, eza törvény pedig a régi privilégiumot fenntartja, nem va­gyok abban a helyzetben, hogy ezt a javasla­tot elfogadjam. (Élénk éljenzés és taps a bal­és a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: T. Ház! A napirend tárgyalására megállapított idő letelt, ezért a vitát félbe­szakítom. Javaslatot teszek arra vonatkozóan, hogy legközelebbi ülésünket a jövő hét kedd­jén, 17-én délelőtt 10 órakor tartsuk s annak 41*

Next

/
Thumbnails
Contents