Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-38

Az országgyűlés képviselőházának 33. Minthogy beszédidőm lejárt, tisztelettel kérnék annyi meghosszabbítást, amennyit a házszabályok lehetővé tesznek. Azt hiszem, Öt percem van még hátra két óráig-. Elnök: A képviselő úrnak a házszabályok 104. §-a értelmében joga van ötperenyi meghosszabbítást kérni. Méltóztatnak az ötperces meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Méltóztassék folytatni. Maróthy Károly: Itt áll a nagy probléma, a hárommillió magyar agrárproletár, akik közül másfélmilliónak van földje vagy van házhelye, de ez nem elég ahhoz, hogy magát és családját fenntartsa. A másik másfélmilliónak azonban nincs semmije sem. Az a kérdés, mit kellene csinálni? Összhangot teremteni a latifundiumok, a nagybirtokrendszer ós ezek között. Ennek a javaslatnak éppen ezt a kérdést kellett volna megoldania. Természetesen nem állítjuk egy pillanatra sem, hogy a mechanikus földosztás valamit is jelentene. Ellenkezőleg, a nagyszabású közmunkákra, azután a vidéki városok iparfejlesztési politikájára, az intenzív termelésre és a birtokpolitikával kapcsolatos tényezők egyéb ágaira szükség volna és ezeknek párhuzamosan kell futniok a birtokpolitika tényleges intézkedéseivel. Mindezt azonban nem lehet egyedül és kizárólagosan ezekre a szociálpolitikai intézkedésekre sem alapítani, hanem^ igenis, szükség van a földnek kisemberek kezére való juttatására. Szükség volna sövénytelepítésre. Méltóztassék megnézni az országhatárok statisztikáját Amíg a nagybirtok százalékaránya 35, addig a kisbirtoké mindössze csak 30. Lehetetlenség, , hogy mi ne gondoljunk arra, hogy ez így nem tartható fenn tovább. Bőségesen itt volnának a megoldás lehetőségei. A továbbiakban erről szerettem volna beszélni, de most röviden csak annyit: Magyarországon 3400 község közül 'hozzávetőlegesen 2400-ban van nagybirtok, itt tehát ninc^ másról szó, mint csak az úgynevezett helyi telepítésről. Ezer olyan község van, ahol szükség volna telepítésre, különösen a Jászság* Zala-, Szatmár-, Szabolcs-, Heves-vármegyék népfeleslegeit kellene áttelepíteni, de ebben a javaslatban nem látunk erre semmi pénzügyi fedezetet, semmi pénzügyi alátámasztást és egyáltalában magának a javaslatnak a méretei nem olyanok, hogy ennek a kérdésnek a megoldásához hozzávezethetnének. T. Ház! Mi azt vártuk, hogy a múlttal szemben, amikor a magyarság rovására történtek a telepítések, most egyszer végre már a magyarság javára történnek majd a telepítések; mi azt vártuk, hogy nagy perspektívák nyílnak ttt meg a birtokpolitika számára ós azt gondoltuk, hogy messze távolságokról, Amerikából és máshonnét is vissza tudjuk ide hozni a magyarságot. Mi azt reméltük, hogy • igenis, fel tudjuk pattantani azokat a gyürű, ket, amelyek körülveszik a magyar falvakat és igenis, a hitbizományok helyett a magyar parasztot tudjuk erősíteni. Mi azt gondoltuk, hogy a zsidóságot kitelepítjük, a magyarokat 1 pedig haza tudjuk telepíteni a földbirtokrefornrmal kapcsolatban; mi azt gondoltuk, hogy nagy változást hoz ez a javaslat. Ejhelyet mi történt? Ez a javaslat eljutott odáig, ameddig az olvasóitól cserben hagyott jó öreg Budapesti Hirlap ezelőtt negyven évvel eljutott. Eljutott odáig, aaneddig az egyébként ülése 1939 október 13-án, pénteken. 261 nagyon tiszteletreméltó és sok helyes szenipoü; tct meglátó, de mégis csak feudális Károlyi Sándor eljutott: a kisbérleti rendszerig, de nem jutottunk el odáig, ameddig Prohászka annak idején, harminc esztendővel ezelőtt eljutott. . i * ] T. Képviselőház! Mi nem látjuk azt. hogy a kormány ebben a javaslatban figyelembe vette volna azokat a figyelmeztetéseket, amelyeiket a magyar múlt diktált. Legyen szabad nekem Vargha Gyulára, a Statisztikai Hivatal néhai elnökére hivatkoznom, aki harminc esztendővel ezelőtt megmondta, megjósolta egy tragikus jóslatban, hogy mi lesz itt a magyarság sorsa. Azt mondta, hogy mint a sár, a vakolat lehull a falról, úgy fognak lehullani egész^ darabok a magyarság testéről, ha okos telepítési politikával nem erősítjük meg a magyarságot. (Ügy van! a baloldalon.) Ezt már harminc évvel ezelőtt elmondották és mi nem látjuk azt, hogy .a kormányzat most látná ós átérezné ezeket a szempontokat. Pedig t. Ház, fogyunk és egyre kisebb lesz (hazánkban a születési, a szaporodási arányszám. Azt mondja Kováts Alajos, hogy évente százezer magyar helyett a természetes szaporodásunk mindössze 50.000. Tehát 50.000 magyar nem áll Csonka-Magyarország területén a sorozó mérce alá és nem védelmezheti tovább ezt az országot, T. Ház! Az öregségi biztosításra vonatkozó statisztikában egy szomorú és szörnyű statisztikai adatot láttam. Ez a statisztika előreveti, megmutatja, hog Magyarország népesedésében mi lesz a helyzet a 2000. évben, tehát hetven esztendő múlva. Ez alatt a hetven esztendő alatt a csökkenést ez a hivatalos statisztika 839.000 főre teszi, a növekedést pedig mindöszsze 257.000 főre. Igenis, azt állapítja meg tehát a hivatalos statisztika, hogy nem szaporodni fogunk az Űr 2000-ik esztendejében, hanem fogyni. (Egy hang a jobboldalon: Ez tévedés!) Ez a magyar királyi kormány hivatalos megállapítása a jövőre nézve, Én azt gondolom, hogy ha így áll a dolog, akkor mi nem lehetünk azon az állásponton, 'hogy a magyar föld tisztán és kizárólag termelő eszköz, mint aminő a Belgiumban vagy Angliában készült gép, vagy olyan termelő eszköz, ami az országhatárokon bujdosik ki és be, mint például a valuta vagy pedig a részvény. Nem, t. Ház, a magyar föld nem termelő eszköz, hanem elsősorban a mi édes hazánk, amelyért mi bármikor életünket is kockáztatjuk. Az egészért vagy részleteiért, legyen szó az országhatárról vagy a kis pántlikaföldek sávjairól, mi egyformán adjuk ennek a földnek minden atomjáért a mi vérünket. Mint ahogyan a szent ostyában Krisztus testét egészében hisszük, töretlenül bármilyen kis atomjában, azonképpen a magyar földnek is minden pontjához hozzátapad a mi nagy szent hitünk, a magyar haza fogalma és éppen azért, mert ezt a magyar hazát kisajátítani senkinek sem lehet, erre privilégiumot adni senkinek nem lehet, eza törvény pedig a régi privilégiumot fenntartja, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a javaslatot elfogadjam. (Élénk éljenzés és taps a balés a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: T. Ház! A napirend tárgyalására megállapított idő letelt, ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonatkozóan, hogy legközelebbi ülésünket a jövő hét keddjén, 17-én délelőtt 10 órakor tartsuk s annak 41*