Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-28

14 Az országgyűlés képviselőházának 28. mek • született, vagy pedig a férj gyermekét törvényesítette. Harmadik esetként elveszti özvegyi járadékra való jogosultságát az, aki jogerős bírói ítélet l megállapítása szerint férjének halálát szándékosan idézte elő. Ez az elv különben minden társadalombiztosítási rendszerben és nyugdíjtörvényben is feltalálható. Kétségtelen ugyanis, hogy az az özvegy, aki férjének halálát szándékosan idézte elő, nem érdemli meg, hogy a férje után járó özvegyi járadékban részesüljön. Még akkor is méltatlanná válik az özvegyi járadék élvezetére, ha egyébként a törvény által kiszabott büntetést ebben a vonatkozásban kitöltötte volna. Láthatjuk tehát, hogy a javaslat szerint az abszolút kizáró okok nem szigorúak és tényleg csak a legszükségesebb esetekre vonatkoznak, mert egyrészt az esetleg bekövetkezendő visszaéléseket kívánják elhárítania másrész azokat a méltatlanokat akarják kizárni, akik az előbb említett okoknál fogva társadalometikai szempontból is méltatlanoknak bizonyultak a járadék élvezetére. A törvényjavaslat járadékban kívánja továbbá részesíteni azt a saját hibáján kívül elvált, vagy külön élő feleséget is, aki újra férjhezment. A törvényjavaslat ugyanis kimondja, hogy az elvált nő csak akkor tarthat járadékra jogigényt, ha férjétől tartásdíjat kapott, vagy a tartásdíj fizetésére férjét jogerős bírói ítélettel kötelezték. A törvényjavaslatnak arra az esetre is kellett rendelkezéseket tartalmaznia, amikor az özvegyen kívül olyan elvált feleség marad hátra, akit az özvegyi járulék szintén megillet. Itt a törvényjavaslat a bekövetkezhető vitás kérdések egyszerű rendezése érdekében azt mondja, hogy a hátramaradt özvegy és az elvált feleség az önként fizetett, vagy megítélt tartásdíj összegére tekintet nélkül a járadékot egyenlő arányban megosztva kapja. A törvényjavaslat szabályozza a járadék kérdését arra az esetre is, ha az özvegy újra férjhez menme. A nyugdíjtörvények, vagy más országban a társadalombiztosítási törvények ebben a vonatkozásban azt az elvet követik, hogy abban, az esetben, ha az özvegy újra férjhez megy, körülbelül egyévi jaradiaknak megfelelő összeget folyósítanak számára, mint végkielégítést. A törvényjavaslat ettől az általánosan követett elvtől eltér, ameininyiben azt az elvet tartja szem előtt, hogy ha netán az özvegynek, aki # mégegyszer férjhez ment, elhaláloznék a férje ós újra özvegységre kerülne, akkor végeredményben újra támogatásra szorul. A törvényjavaslat tehát nem végkielégítést ad, hameim csak .szünetelteti a járadék folyósítását ' és az özvegynek a járadékra való jogiigényét továbbra is fenntartja. T. Ház! A javaslat gazdasági és szociális rendelkezéseinek ismertetésié után méltóztassanak megengedni, hogy a törvényjavaslat legfontosabb kérdésével, a fedezet kérdésével foglalkozzam, ímert hiszen végeredménybein a fedezet szabja meg mindig a kérdések rendezését. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Hogjr iái fedezetet honnan

1 veszem elő, az más kérdés, de hogy a fedezet szabja meg a járadék folyósításának mérvét, ez kétségtelen. (Jandl Lajos: A fedezetet úgyis meg lehet állapítani, hogy a célnak megfeleljen.) A t. képviselőtársaim beszédében méltóztassék majd erre kitérni, de engedj© meg, hogy én úgy adjam elő a javas ülése 1939 szeptember 21-én, csütörtökön. lat indokolását, amint azt a magam részéről szükségesnek tartam. T. Ház! A törvényjavaslat értelmében az özvegyi járadék biztosításával, illetve törvényhozási úton való rendezésével az öregségi biztosítás költségei évi 3,001.418 pengőt tesznek ki. Miután az özvegyi járadék folyósításával kapcsolatos fedezet kérdését, de az egész kérdést a javaslat az 1938:XIL te. keretébe illeszti be, a fedezet kérdésénél is ezt a rendszert kellett és kell követni. Amint méltóztatnak tudni, az 1938 :XIL te. a fedezetet három forrásból meríti. Az első forrás a mezőgazdasági munkavállalók, tehát a legközvetlenebbül érdekeltek járulékaiból áll, ami heti 20 fillér, illetőleg a törvény értelmében legalább 15 héten keresztül kell ezt a heti 20 fillért leróni. A második hozzájárulás a közületek hozzájárulása, ami két résziből áll: állami hozzájárulásból és a törvényhatóságok együttes hozzájárulásából. A harmadik fedezet maguk a munkaadók, tehát a földbirtokosok, a földibirtok hozzájárulásából áll. Nagyon természetesen a törvényjavaslat is ezeket a ' forrásokat jelöli meg" a fedezet előteremtésénél, ezeket a forrásokat említi fel, hogy az előbb említett 13 milliót előteremtse. A törvényjavaslat az első fedezeti csoportot, a mezőgazdasági munkavállalók csoportját nem említi, tehát a munkavállalók továbbra is heti 20 fillért tartoznak hetenként leróni, legkevesebb 15 héten át. Nem is lett volna indokolt és célszerű, nem is lett volna szociális ennek a rétegnek hozzájárulását emelni, mert a munkabérek nem oly magasak, hogy a mezőgazdasági munkás magasabb hozzájárulást fizethetne. Állapítsuk meg, hogy ezt az eddigi heti 20 filléres járulékot sem fizette szívesen a mezőgazdasági munkás. T. Ház! A második kategória a közületek hozzájárulása. Amint említettem, ez két részből áll: állami hozájárulásból és a törvényhatóságok hozzájárulásából. Az állami hozzájárulás eddig 4,425.000 pengő volt. Ezt az összeget a törvényjavaslat 2 millió pengővel emeli fel, úgyhogy összesen 6,425.000 pengő lesz az állami hozzájárulás. A törvényhatóságok együttes hozzájárulását, tehát a közületi hozzájárulást is emelni kellett. Ez eddig 950.000 pengő volt, most a törvényjavaslat 250.000 pengővel emeli, tehát öszszesen 1,200.000 pengő lesz jövőben a törvényihatóságok együttes hozzájárulása. Következik a harmadik csoport hozzájárulása. Ez a munkaadók, a földbirtokosok, helyesebben magának a földnek a hozzájárulása. Az 1938:XII. t. rendelkezései szerint a 100—150 aranykorona kat. tiszta jövedelmű földbirtok után a földadó 5%-át kellett fizetni. Ezt az 5%-ot a törvényjavaslat igen helyesen változatlanul hagyja. Mivel a ICO—150 aranykorona kataszteri tisztajövedelmű földbirtok kb. 10—15 holdat tehet ki, — átlagban beszélek — ez a földbirtok amúgy is túl van adóztatva. Ennek a földbirtoknak tulajdonosa a legtöob • esetben hozzátartozóival együtt sajátmaga munkálja meg a földjét, nem is lenne tehát indokolt itt ennek a százalékkulcsnak az emelése. De nem lenne indokolt pénzügyi szempontból sem, mert az egész összeg, amely a 100—150 korona kataszteri tisztajövedelmű földbirtokok 5%-os földadóval való megterhelésével befolyik, 126.000 pengőt tesz ki. Ha tehát ezt^ az 5%-ot a kétszeresére is emelnénk, a biztosítás