Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-38

Az országgyűlés képviselőházénak 38. ülése 1939 október 13-án, pénteken. 251 {Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a közepén. — A szónokot tömegesen üdvözlik. — Jandl Lajos: Jo ellenzéki beszéd! Szép ellenzéki hang! - Maróthy Károly: A lelkiismeret szava!) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül vitéz gróf Hunyady Ferenc képviselő ur. (Jandl Lajos: Most jön a kormányparti Mep.!) vitéz gr. Hunyady Ferenc: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A magyar földnek van valami különös varázsa, amelyet mindenkire gyakorol, aki ezen a földön él, de különösen azokra, akik ennek a földnek csak egy kis darabját is tulajdonul bírják. Lehet, hogy más föld más nemzet fiaira hasonló hatással bír; erről tanúskodik a világirodalom és a világtörténelem. Mi, magyarok ezt nem tudhatjuk. Minket magyarokat csak a magyarok földje a Kárpátok koszorúján belül köthet le egészen. (Ügy van! a jobboldalon.) A földtulajdon neve birtok. De aki birtokosnak képzeli magát, egyik napról a másikra arra ébred, hogy ő maga válik a föld birtokává, amely megszállottjává és szolgájává teszi a föld a gazdáját. Ezt a magyar földünket szeretjük mi, szinte oktalan, vad ragaszkodással, túl a haszon határán, amelyet nekünk ajánl, túl az értelem határán; szeretjük uralni, szeretünk zsarnokoskodni rajta, műveljük, játszunk vele, babráljuk, dédelgetjük és meghalunk érte fegyverrel a kezünkben, ha idegen bántja, meghalunk utána keserves keserű bánattal, ha balsorsunk a távolba kényszerít. Ezért állítom, hogy nincs olyan magyar vérből való földbirtokos, aki földjének egy darabkájától is szívesen válnék meg. (Úgy van! Ügy van! — Taps^ a jobboldalon.) Ha a magyar földbirtokos földbirtokpolitikai téren valami nagyon radikális hangokat hallat, akkor önkéntelen gyanúval fordul feléje a két testvér: a magyar úr és a magyar paraszt. A türelmes rögű magyar földből csak nehezen tör elő a demagóg beszéd, de ha földbirtokos szája mondja földbirtokpolitikai kérdésekkel kapcsolatban, akkor lehet, hogy az illető próféta, szent vagy hitvalló, de valószínű, hogy egyszerűen politikai stréber, aki könnyelmű kézzel tépi szét azokat a szálakat, amelyek valamikor talán őt is a magyar földhöz, az ő földjéhez Tűzték. De ha a természet rendje szerint a magyar földbirtokos nem lehet valami radikális és demagóg földosztó, mégis tudunk kell, hogy van egy érzelem, amely a földszeretetnél erősebb és ez a hazaszeretet. (Élénk helyeslés^ és taps.) A hazaszeretet pedig a tények fényénél meg kell, hogy mutassa nekünk azt, hogy a földbirtok mai eloszlása egészségtelen (Taps.) és azt, hogy meg kell hoznunki egyénileg is, bár vérző szívvel, azokat az áldozatokat, amelyeknek eredménye nem lehet más, mint egy egészségesebb, boldogabb, harmonikusabb agrárország. (Élénk helyeslés és taps.) A zsidó, a bank, az idegen, ha földjét veszíti, csak a pénzét siratja el, (Ügy van! Űpy van!) a minden ízében magyar rögből kinőtt földbirtokos a magyar földet siratja, ha meg kell tőle válnia. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Haynau!) Ha mégis azt látjuk, hogy egy magyar mágnás-nagybirtokos miniszter hozta ide ezt a törvényjavaslatot (Élénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) és hogy a Magyar "Élet Pártjában a magyar mágnás és gentry földbirtokosok sora védi meg és szavazza meg, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ II. akkor azt kell mondanom: ne kérjék tőlünk számon nagynevű elődeink áldozatkészségét, amelyet a múlt század 20-as, 30-as és 40-es éveiben tanúsítottak, mert nemcsak az emlékük, hanem a szellemük is bennünk él, amikor en^ uek a kérdésnek számunkra nagyon fájó, de szükséges megoldásához kemény és erős kézzel hozzányúlunk. (Élénk éljenzés és taps a jobbés a baloldalon. — Egy hang a baloldalon: Okos beszéd!) T. Ház! Ez a földszeretet lélektanilag talán menti, de meg nem okolhatja a földbirtokpolitikai téren elkövetett évtizedes mulasztásokat. (Ügy van! Ügy van! balfelol.) Nem beszélek a század első világháborúját megelőző időkről, amikor a túlzott kivándorlást talán éppen a földszerzés nehézségei mozdították elő, bár meg kell említenem, hogy az Amerikából készpénzzel visszaérkezett visszavándorló mindig tudott földet vásárolni. (Ügy van! Ügy van! — Meskó Zoltán; Hányan pusztultak el!) De e század 20-as éveinek elején is a jószándékú Nagyatádi Szabó István suta földreformja után (Meskó Zoltán: Azért volt suta, mert nem engedték rendesen megcsinálni!) nemcsak a hatalom akkori birtokosai, hanem az országos közvélemény is megnyugodni látszott abban, hogy a földreform egy esemény, még hozzá egy lezárt esemény, nem pedig egy folyamat Engem személyileg bizonyos büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy azokban az esztendőkben nemcsak a magyar nagybirtokosok között, hanem egyáltalában a gondolkozó magyarok között is egyike voltam ama keveseknek, akik a folytatólagos földbirtokpolitikai intézkedések szükségességét hirdették. (Ügy van! Ügy van! — Éljenzés jobbfelől.) Én éppen ez okból két ciklust töltöttem el az ellenzék padsoraiban és csak akkor csatlakoztam a kormányzópárthoz, amikor Darányi Kálmán, (Éljenzés a jobboldalon.) majd utána Imrédy Béla (Éljenzés jobbfelől.) és Teleki Pál (Élénk éljenzés a jobboldalon.) ennek a kérdésnek komoly, szerves eszközökkel való megoldását a kormány legfontosabb programmpontjává tették. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) De hosszú éveken át nemcsak az én erőm volt csekély. Még a pusztába kiáltó magános Gaal Gaston boldogult vezérem hatalmas hangja sem tudta felrázni a^ közönyt. Hosszú éveken át nemcsak nem segítette elő az állam pozitív eszközökkel a szegény nép földszerzését, hanem egyenesen mesterséges eszközökkel akadályozta meg a nagybirtok természetes elporlódását is. Pedig állítom, ha ez nem így lett volna, akkor ma a problémák lényegesen könynyebbek volnának, nemcsak sokkal több független kisexisztencia állna ma már termelőképesen az országban, hanem a visszamaradó nagybirtok is talán számban kevesebb,^ talán terjedelemben kisebb, de erősebb, egészségesebb és épebb volna. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) De még az évtizedes mulasztások keserű öröksége se hatalmazhat fel bennünket arra, hogy azt, amit régen kellett volna megcsinálnunk, azt most rosszul csináljuk meg, és a múlt hibái sem jogosítanak fel arra, hogy a szükséges földbirtokreformot ma elnagyoljuk, elkapkodjuk vagy elhirtelenkedjük, de méar kevésbbé arra, hogy elhalasszuk, elaludjuk. Ez nem is áll a kormánynak, vagy a pártnak a száudékában. Ez a javaslat itt fekszik előttünk, de szinte hallom, nem is annyira a teremből, mint inkább a folyosón (Felkiáltások a jobboldalon: Jöjjenek be!) őrsi szolgálatot teljesítő t. kép40