Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-38

248 Az országgyűlés képviselőházának 38. ság részére, a magyar nagybirtok tehát igyekezett magát intézményesen mentesíteni azalól, hogy esetleg kisebb részekre tagolják. Idézhetném nagyon sok vezető politikusunknak és a hanyatló korszak legnagyobb férfiának, Tisza Istvánnak szavait is a tekintetben, hogy az egyedüli megoldást ők is csak a többtermelésben látták és semmiképpen sem tudtak szabadulni éppen a liberális korszak formalizmusa miatt attól a gondolattól, hogy nincs más megoldás, csak az, hogy minél többet termeljen a nép és minél többet szállítson a városnak. T. Képviselőház! A birtokállomány egyrészét igenis, intézményesen vonták el parasztságunk elől. Téliesen lehetetlen, hogy amikor átfogó birtokpolitikát akarunk és amikor már az ország 99%-a belátta, hogy az általam is és mások által is vázolt kisbirtokfejlesztés célja felé kell haladnunk, akkor még mindig* intézményesen vonjuk ki a birtokok mezőgazdasági területét a fejlődés természetes vagy esetleg mesterséges folyamata elől. Ez teljesen lehetetlenség és olyan anakronizmus, amelyet meg kell szüntetnünk és amelyet igenis, mag is fogunk szüntetni, (Tauffer Gábor: Mikor?) mert azt követeljük, hogy az első lépés után minden intézményes korlátozást hárítsunk el a magyar kisbirtok fejlődése elől. Ha nem tudunk intézményeket létesíteni, mint más népek, a kisbirtokoknak, a kis családi otthonoknak, a végrehajtás alól való mentesítése tekintetében, akkor hol van itt a ráció, a haladás és a korszellemnek megfelelő birtokpolitika, amely éppen a nagy egységeket veszi ki és védi meg a megterhelés, (Rassay Károly: Öt évvel ezelőtt innen követeltük!) az elporlódás elől, és olyan területeknél, amelyek között van egy birtok, amelynek ügye már többször szerepelt itt a Ház előtt is, 209.000 katasztrális holdat és ebből körülbelül 100.000 hold mezőgazdasági részt von el a szabadforgalomból. Igenis, ez az első és legfontosabb lépések egyike. Méltóztassék megengedni, hogy most még néhány szóval rámutassak ennek a kérdésnek pénzügyi részére is. (Halljuk! Halljuk! a középen.} Azt hiszem, nyitott ajtókat döngetek legalább is elvben. (Rassay Károly: Már Öt évvel ezelőtt kinyitottuk! — Mozgás.) Elnök: Csendet kérek! János Áron: Maga a javaslat is azt mondja, hogy törekszik pénzügyi megoldást létrehozni; a mai pénzügyi expozé is elismerte, hogy nagyon szükséges, hogy ez az egész földbirtokpolitika pénzügyileg alá legyen támasztja, tehát a kormánynak és nemzetnek egyaránt szándéka pénzügyileg megoldani és alátámasztani ezt a birtokreformot. Itt is azt mondom elsősorban, mindnyájan elismertük itt a Házban és elismerjük, hogy a földbirtokosnak az igénybevett vagy átengedésre kötelezett területért ellenértéket kell kapnia. Ez olyan alaptétel, amely egész politikai és társadalmi felfogásunknak alapja. Már most. ha ez így áll, akkor — azt hiszem — mellőzni kell mindazokat a megoldásokat is, amelyek kötvényeknek vagy — mint ma olvastam — fizetési jegyeknek rendszeresítésével végeredményben egy fikciót akarnak megvalósítani, mert a kötvénv magábanvéve csak papiros, a fizetési jegy is magában véve csak papiros, és már számtalan pénzügyi tekintély és pénzügyi konferencia megállapította, hogy ezekkel a kötvén vekkel és az ilven papirosmegoldásokkal való manipulációk nem oldják meg a pénzügyi és gazdasági kérdéseket és nem lehet azokra gazdaságpoliti^ * tilése 1939 október 13-án, pénteken. kát építeni. Egy azonban mégis bizonyos, és én azt hiszem, hogy ebben a kérdésben is tovább és pedig jóval tovább kell menni Sajnos, ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása olyan időre esik, amikor mindnyájunknak cl kell ismernie, hogy e pillanatban sokkal fontosabb és súlyosabb feladatokat kell megvalósítanunk és fontosabb célokat kell szolgálnia pénzügyi politikánknak, még talán a földbirtokpolitikánál is, amelyet mindig minden körülmények között a legelső feladatnak tar tottam és tartok. Ma azonban és ebben a pillanatban vannak olyan honvédelmi feladatok, amelyeket előtérbe kell helyezni. Ez a mostani nagy európai válság erre kötelez minket, és így talán, amit most mondok, nem fog annyi visszhangot kelteni, mintha ezelőtt két-három vagy tíz esztendővel mondtam volna. De egy bizonyos: a földbirtokpolitikát és azt a nagyobb koncepciót, amelyet a mostani törvényjavaslatot is be akarjuk állítani, csak akkor lehet megvalósítani, ha megteremtjük a pénzügyi előfeltételeket. Itt egy kicsit közelebb szeretnék menni a témához, hogy ki tudjam fejteni álláspontomat. (Halljuk! Halljuk!) Igenis szükséges az, hogy az a legalább 25 vagy 30%, ha nem több, amely szükséges ennek az egész kérdésnek megoldásához, előteremtessék akár készpénzben, akár pedig olyan komoly hitelművelet révén, amelynek alapján ki tudjuk hitelezni azt az összeget. Mert erre a pénzre feltétlenül szükség van. (Taps jobbfelől.) Szüksége van erre elsősorban annak a birtokosnak, akinek megamarad még bizonyos területe, miután én tulajdont akarok juttatni. Ha a birtokos ezen a megmaradó területen invesztálhat és nem fog örökös pénzügyi gondokkal küzdeni, bekövetkezik az, amit helyesen mondott az itt mellettem ülő Hunyady Ferenc képviselőtársam, hogy ő mint birtokos, tudja, hogy nagyobb tőkebefektetéssel meg lehet növelni a megmaradó birtok intenzitását és termelési eredményét, ez pedig részben át fog bennünket segíteni azon a nehézségen és kiesésen, amely minden földbirtokpolitikának és megoldásnak természetszerű következménye és velejárója. A másik kérdés az, hogy nálunk valahogyan egy kicsit túlságosan nagy mértékben vesszük számításba... (Folytonos zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Méltóztassanak a beszélgetéseket abbahagyni. János Áron; ... azt a képességet, azt a készpénzt, amivel a parasztság rendelkezik. Az egyiknek van párszáz pengője, a másiknak párezer pengője s akkor azt mondjuk nekik: neked adunk 10 hold földet, amit tudsz fizetni, fizess. Erre az a szegény ember először is odaadja a készpénzét, eladja az utolsó tehenét és lovát, mindenét eladja, mert a földet mindennél jobban szereti. (JandI Lajos; Elárverezik! — Zaj.) És ha odaadott mindent, akkor egy napig, amíg önálló tulajdonosnak érzi magát, nagyon boldog, de már másnap reggel kezdődnek a gondok, és amikor az első esztendőben törleszteni kell, akkor megakad. Akkor itt van az a nagy probléma, t. képviselőtársaim, amelyet az egyik oldalon, talán nem is egészen helyesen, egy kicsit ki is éleztek. Ez a törvényjavaslat is azt mondja, hogy a nemfizetőt és a konok nemfizetőt, mert hiszen a törvény is nyilvánvalóan csak a rosszhiszeműen nemfizetőre és a konok nemfizetőre gondol, ki kell tenni. Igenis, ki kell tenni, de akkor itt vannak a népi és a szociális problémák, és itt vaunak a politikai tekintetek.